Na, ilyen hülye álmaim se voltak még, és egy éjszaka alatt...
Az álomsorozat azzal kezdődött, h épp öltözködtem, és a melegítőgatyában meg a hosszúujjú felsőben átkozottul melegem volt. Ugrás!!!
Nyomban itt áll előttem egy fekete hajú, vigyorgó kissrác (nálam kb egy fejjel alacsonyabb, úgy 12 év körüli volt). Nagyon célozgat rám meg minden, mire én megkérdem egy morgós hangnemben: "ugye tetszem neked, igaz?" A kissrác láthatóan zavarba esik, majd letépi a keze ügyébe eső lepkevirágot, és egy sugárzó mosollyal felém nyújtja: "Szeretlek!!!" Én ledermedve ott állok, és közben csillog a szemem, és vmi ilyesmit gondolok: "úúúúúúú de édiiii kölööööök". Annyira édinek találom, h nyomban a nyakába is ugrok, és ezzel gyakorlatilag el volt döntve, hogy járunk.
Hazamegyek, msnezek vele, mire elmegy az áram. Azon idegeskedek, h remélem nem sértődött meg vagy vmi h csak úgy elhúztam netről. Ugrás!
Az osztállyal kirándulni mentünk vmi luxusétterembe. A szőke, csinibaba pénztárosnő 500as papírpénzeket váltott át vmi fehér kis papírkötegre, és minél vastagabb zöld pénzköteget nyomtál be a pénztár kb 5 centis résén, annál jobban megdicsért, és vmi "húúúú" vagy "hóóóó" szerű hangot hallatott. Jó, én vhogy elidőztem a pénztárnál, mire volt osztálytársam, aki fene tudja h került ide, odaordít nekem, h siessek már, mert a 8. emeletre kell menni. Jólvan, bandukolok fel a lépcsőn, lenézek, és látom, h vannak a fokok között kis rések. Elkap a tériszony, plusz a cipőm meg a zoknim folyton beleragad vagy megakad a lépcsőben. Megáll mellettem a volt oszitárs, vmit méltatlankodik, majd otthagy tovább szenvedni a lépcsővel. Valahogy felérek a tetejére, és már az utolsó lépcsőfokokat szedem, amikor látom, h Suzumiya Haruhi szokásos sárga szalagjaival és estélyi ruhában ül egy piroskárpitos vendéglői ülésen. Gondoltam, mostmár az utosó három lépcsőfokot egy lépéssel teszem meg, mire ismét beleakad a lábam és kiszakad a lépcső felső fele, azzal együtt, amin állok. Lassított felvételként lebegek egy kisebb szakadék felett, megragom vhogy a közelben álló kis kertiasztalt, és ezt lóbálva vhogy kievickélek a mélység közepéből, mire felkenődök a lépcső alatti betonozásra. Nyomban pár centis mélyedéssé válik az előbbi szakadék, lehoppanok rá, majd kimászok végre az étterem padlójára. Itt meglátom azt az anime-típusú tinifiút, aki folyton feltűnik az álmaimban, de a nevét még mindig nem jegyeztem meg. Ott van mellette két idősebb fickó is, úgy 20 év körüliek, mindhárman öltönyben feszítenek. Megveregetem az egyik 20 év körüli, húzott szemű fickó vállát, egy köszönömöt motyogva, mire az furcsállva néz rám, és azt gondolom, hogy biztos összetévesztettem vkivel. A másik 20 év körüli aszongya: "csukd be a szemed". Becsukom. Semmi. Megint aszongya: "csukd be". Mondom: "már becsuktam". Erre a fickó megcsókolt. Erre azt gondoltam, mi a francot gondolna a 12éves kissrác, aki újdonsült barátom is mellesleg. Erre megkérdi vki: "Minek csókolta meg azt a lányt Percy Weasley?"
És itt volt a vége.
Login
Register
FAQ
Search
Na ilyet se többet, mint ami ma éjszaka belepte álomvilágom;
)
