Versailles@Vienna
avagy útinapló egy különleges bécsi kirándulásról

2011 október 9, vasárnap, Szene, Bécs

A hazai vk rajongók közt kevés népszerűbb zenekar van, mint a Versailles, így érthető, hogy mindenki eléggé csalódott volt, mikor kiderült, hogy a 2010-es, abszolúte felejthetetlen budapesti koncert után az idei európai turnéprogramból biza kimaradunk. A kezdeti értetlen morcoskodás akkor hagyott alább, amikor kiderült a döntés oka, ami nem is lehetne jellemzőbb a közönségével köztudottan nagyon szoros kapcsolatot ápoló zenekarra: idén szerettek volna olyan rajongóknak is játszani, akiknek eddig nem volt esélyük megnézni őket élőben, ezért választottak olyan városokat, ahol korábban nem jártak. Franciáknál, spanyoloknál, oroszoknál, stb is mind olyan helyekre látogattak el, ahol korábban nem jártak, nálunk azonban ugyebár nincs alternatív opció Budapestre, így lett végül a mi régiónkban Bécs a kiválasztott. Ami igazából nem is baj: nyugati szomszédaink pár korábbi Eve Of Destiny, Blood, vagy éppen Calmando Qual koncertet leszámítva nagyon el voltak hanyagolva JRock szempontból, szóval igazán ideje volt már, hogy ellátogasson feléjük valami nagyobb zenekar is, felkavarva az ottani állóvízet.

Viszont ezek után persze kiszámítható volt a hazai rajongók általános reakciója, vagyis, hogy: október 9-én irány Bécs! Régebben, amikor a vk zenekarok még nem jutottak el Budapestig, megszokott volt, hogy a kedvenceink berlini vagy müncheni koncertjeire nagyobb csapattal utaztunk ki (meg persze azóta is elő-előfordultak kisebb kalandozások), de hamar világossá, hogy most bőven megdölnek az akkori, tizenöt fő körüli rekordok és egy kisebbfajta tömeg veszi majd célba a sógorok fővárosát. Ebben persze, a zenekar népszerűsége mellett sok minden közrejátszott: Bécs közel van, a kiutazás pofátlanul olcsó és mivel ennyien mentünk, olyanok is bele mertek vágni a nagy kalandba, akik egyedül nem indultak volna neki a nagyvilágnak.

Hogy végül mennyien is voltunk pontosan, arra maximum tippelni lehet, de talán olyan negyven körül: a koncert és az utána lezajlott közönségtalálkozó végeztével sikerült összeterelni a még jelen lévő hazai különítmény nagy részét egy csoportképre és még ezen is 29 (!) embert sikerült összeszámolni utólag. Ráadásul a mieink eltökéltebbnek is bizonyultak, mint az osztrák kollégák és ebből adódott egy-két vicces szituáció: az első két sorban szinte csak magyarok voltak és a meet & greet alatt a tagok egy idő után már-már zavarban voltak, hogy folyton csak azt hallják, hogy "I'm from Hungary", de a legszórakoztatóbb kétségtelenül az volt, hogy a színpad előtti korlátra kifüggesztett, majd végül a színpadon landoló három zászló is mind hazai készítésű volt, így történhetett, hogy a koncert végén a tagok a nemzeti trikolorral és "Love From Hungary!" feliratos lobogókal a kezükben mondtak köszönetet a bécsi közönségnek.

Jó, persze azért nem csak mi voltunk ott: habár egy ideig aggódtak a szervezők a gyenguska jegyeladások miatt, az utolsó egy-két hétben beindultak a dolgok és végül nagyjából négyszáz emberrel majdnem teltház lett a Bécs egyik legnépszerűbb koncerthelyének számító külvárosi Szene klubban. Az osztrákok és a többi környező vagy éppen távolabbi országból érkezett rajongó (Románia, sőt, még Anglia is képviseltette magát) is alaposan kitett magáért és totális multikulti ellenére is végtelenül egységes és lelkes benyomást keltett az összegyült tömeg.

És, hogy milyen volt maga a koncert? Egy szóval: varázslatos. Vagyis hozták a formájukat. Merthogy ugyebár a Versailles az a fajta zenekar, akik abban a pillanatban, ahogy a színpadra lépnek, magukkal rántják az embert a saját, különleges világukba... a lélegzetelállító, puccos kosztümök, a grandiózus, metal alapú zene, a színpadias mozdulatok és a mindent körbelengő arisztokratikus hangulat, a maga (teljesen tudatosan) végletekig túlzásba vitt giccsességével olyan atmoszférát teremt, aminek a hatása alól nehéz szabadulni. Azonban míg a körités hasonlított az itthonira, maga a program nagyon más volt, mivel a műsor gerincét most az azóta megjelent nagylemez, a Holy Grail alkotta. De azért az új dalok mellé jópár olyan régi kedvencet is hallhattunk, mint a Red Carpet Day vagy a Revenant Choir. A bő másfél órában volt minden, ami egy Versailles koncerten kell: pózolás, lélegzetelállító gitárszólók, rohangászás fel-alá a nagyon nem erre kitalált ruhákban, elegáns hadonászás világítós műrózsákkal, kissé döcögős és zavaros angol átvezetőszövegek (többek közt valami vámpíros, vérszívós dolog meglepő módon... a Vampire előtt), nomeg persze közönségénekeltetés és minden egyéb csuda dolog, ami náluk hozzátartozik a fellépésekhez.

Mikor vége lett a második ráadásnak is (The Revenant Choir!) a közönség először a merch pultot támadta meg, amin valami brutális kinálat volt: a standard pólók, pulcsik, táskák, CDk, poszterek mellett volt még többek közt világítós rózsa, gitárpengető készlet, övcsat, nyaklánc, legyező, valamint... sminkesdobozka is. Majd miután mindenki bevásárolt, jött az utolsó pillanatosan bejelentett meet & greet, ahol a sorállás szervezésileg kicsit káoszba fulladt, de szerencsére a zenekart ez nem zavarta, ők végtelenül türelmesen kezetrázogattak és váltottak egy-két szót mindenkivel. Ezután sikerült kint, a csapat távozására váró kis tömegből összehozni a fentebb már emlegetett közös fotót, majd akik nem autóval jöttek, azokra várt még egy hosszú, hideg, de a maga módján emlékezetes és szórakoztató éjszaka a városban (non-stop török sütissel és smiley-s linzerkarikával), majd irány haza az első hajnali buszokkal, vonatokkal.

Hatalmas élmény volt a koncert is, meg maga az utazás is. Utóbbi egyrészt visszahozta kicsit a régi koncertes kiruccanások emlékét, másrészt meg azért még mindig hihetetlen, hogy ennyre sokan voltunk és gyakorlatilag a hazai rajongótábor adta a bécsi közönség egy tizedét. Viszont bármennyire is nagy élmény volt, a folytatásra azért reméljük újra nálunk kerül majd sor. Addig nem marad más dolgunk, mint várni türelmesen, nomeg reménykedni, hogy az európai turnét lezáró, egy hatalmas francia kastély kertjében adott nagyszabású, különleges koncertet legalább DVDn megnézhetjük majd valamikor.


setlist:
01.Prelude (intro)
02.Masquerade
03.Judicial Noir
04.Flowery
05.Thanatos
06.Destiny -The Lovers-
07.Love Will Be Born Again
08.Desert Apple
09.Threshold
10.Dry Ice Scream!! (Remove Silence)
11.Glowing Butterfly
12.Vampire
13.The Red Carpet Day

encore 1
14.Remember Forever
15.Philia

encore 2
16.The Revenant Choir
17.The Theme of Holy Grail

(A cikk eredetileg a Mondo magazin 2011 novemberi számában jelent meg. Szöveg és képek: Case.

Versailles hivatalos oldal
Galéria a bécsi koncertről, egy helyi profi fotós képeiből