|
2008~Május~09 - 21:00 Vörös Yuk (Bp. Fényes Adolf utca 28) DJk: Case, Ji-chan & Aru-chan
Ahogy az már az elöző Nippon Shoxx party beszámolójában is
szóba került, mostanában igyekszünk minden alkalomra előrukkolni valami
extrával és a mostani egészen különlegesre sikeredett, igaz, az alapötlet
most nem tölünk származott. Kezdődött az egész még valamikor az év elején, amikor
egy csapat, hazai, szabadidejükben egyébként is zenéléssel foglalatoskodó
X-Japan rajongó elhatározta, hogy az együttes idén tíz éve elhunyt
gitárosának, hide-nek emlékére tribute koncerttet szerveznek. Ennek az
időpontja az évforduló napja, vagyis május 2 lett volna és az
afterparty-hoz be is szervezték Aru-chan-t DJnek. Azonban mivel akkor már
megvolt az időpont (csak még nyilvános nem volt) a következő NS bulira,
ami mindössze egy héttel lett volna később, így természetesen megkérdeztem
őket, hogy nincs-e kedvük összevonni a kettőt, amivel egyben elébementünk
az emlékkoncert
helykeresgélős problémáinak is. Mikor kialakult az alapfelállás, vagyis
egyik oldalról a koncert fellépők és Aru, másik oldalról pedig a
megszokott Ji-chan plusz én kombó, szépen el is kezdett ügyködni mindenki a saját
feladatain, vagyis a zenekar nekiugrott a próbáknak, valamint az egyéb fellépők
szervezésének én pedig intéztem a technikai dolgokat a klubbal, nomeg
szokás szerint intéztem a flyert és a behirdetést. Klikk a nagyobb verzióért: Kapcsolódó linkek:
|
Nippon
Shoxx #8
vagyis
elkezdődhetett a cuccok összepakolása, majd a hangpróba. Az eredeti tervek
szerint több fellépő lett volna, egy ideig még egy
metal tribute-banda vendégszerepléséről is szó volt, de ők időközben
feloszlottak, pár zenész pedig visszamondta a koncertet, így a pontos
fellépőlista majdhogynem az utolsó pillanatig alakult, a számsorrend pedig
csak helyben lett véglegesítve. A program gerincét gyakorlatilag két,
részben
egymásba
folyó koncert adta, az egyikért a soktagú Nishi volt a felelős, a másikért
pedig a szólóban (de szintikisérettel) fellépő Hoshi, valamint
vendégénekesként beugrott a közönséget is nagyszerűen kezelő Kiara. A
program kilenckor, az
Aru féle warm-up DJ szettel kezdődött, ami végülis
ki lett költözhetve a klub ücsörgös, csevegős részébe, mivel a színpadon a
sok átszerelés miatt technikailag nehéz lett volna kivitelezni, nomeg a
próba is hosszabbra nyúlt a tervezettnél, de végülis (az időlegesen
elbarikádozott koncertterem és a külső rész találkozásánál uralkodó
hangkavarodást leszámítva) jól sült el a dolog és Aru egy teljesen korrekt
kis szettet hozott össze, miközben szépen lassan gyülekeztek az emberek.
szerint
ment minden, befejeződött a soundcheck és a fellépők egy ideig a backstage
részben nyüzsögtek kissé izgatottan és idegesen, majd mikor tíz óra körül
elhordtuk
a torlaszként szolgáló székeket a terem bejáratótól,
beözönlöttek az emberek a színpad elé és elkezdődött maga a koncert.
Igazából előzetesen kicsit bizonytalan voltam, hogy hogyan is fog elsülni
a dolog; nem is hallottam őket játszani korábban, nomeg ott voltak a
visszamondások miatt utolsó pillanatokban kimaradt és áthangszerelt
számok, kisebb technikai problémák és egyéb gondok, mint az ország
legkülönbözőbb részein lakó tagok miatt nehezen összeegyeztethető próbák.
Emellé a többségnek ez volt az első élő fellépése, vagyis a koncert-rutin
is hiányzott, de szerencsére végülis minden jól alakult. Eleinte a lassabb
számok domináltak, köztük egy nagyon eltalált Tears acapella verzió,
valamint egy hide emlékére írt saját szám Hoshi-éktól, majd a Kurenai-tól
kezdődően jöttek a lendületesebb darabok is. Persze voltak apróbb hibák,
tévesztések, ritmuskavarok és hasonlók, nomeg a hangzás is lehetet volna
jobb (hiába, a Vörös Yuk nem a jó akusztikájáról híres), de ez mind nem
igazán számított, mert a csapat lelkesedése simán elvitte a produkciót a
hátán.
Végig
elég sokan nyüzsögtek a teremben, a lassabb számok közben volt az első
sorokban sírás-rívás is, egyébként meg tombolás, együtténeklés, a dobos
Ginji rajongói is hangoskodtak egy sort, vagyis általános volt a jó
hangulat és egy ismerősök révén lekeveredett, az X-Japan életművel is
abszolúte képben levő japán fiatalember is elismerően nyilatkozott a
koncertről utólag. Vagyis, a kiküszöbölhetetlen apróbb hibák ellenére, jól
sikerült a koncert és azt a célját is abszolút elérte, hogy az évforduló
kapcsán itthon is valami különleges módon emlékezzünk meg hide-ről.
party
része, egy kis Gazette-es intro után a második DéspairsRay album
legsikerültebb számával, majd a szokásos, új és régi favoritokat keverő
válogatással. Az elöző bulinál ugyebár még ledöbbentünk a közönség
hirtelen megugrott látszámán, de úgy tünik nem csak valami egyszeri,
kivételes alkalom miatt lekeveredtek le akkor ennyien, mert most újra 300
körüli látogató volt, köztük megint jópár új arc. Ismét, most már a
legutóbbi esettel ellentétben nem véletlenül, hanem szándékosan, a party
napjának délutánjára szerveződött a Mondo fórumtalálkozója, ahonnan
szintén jópáran benéztek hozzánk is, sőt, még a régi, Marco Polo Club-os
visual kei partyk másik szervezője és DJ-je, az LD50.hu főnök d4m4g3 is
lekukkantott, megnézni, hogy hova feljődtek a dolgok az utolsó, immár
majdnem két évvel ezelőtti MPC-s Nippon Shoxx óta. Vagyis újra sikerült
megtöltenünk a Vörös Yukat, a tánctér is végig tele volt és még kint, a
bejárat elött is végig elég népes tömeg lézengett és levegőzött, mikor már
besokallt a benti, kissé levegőhiányos környezettől.
többsége...
volt Alice nine., LM.C, AnCafé, meg még rengeteg más minden, lement jópár
szám a tavalyi év legfontosabb új csapatától, a Versailles-tól, nomeg a
magyarul is nemrég beindult Death Note betétdalainak nagy része is
előkerült. Természetesen most is rengeteg számkérés volt, amiket
igyekeztünk is bezsúfolni az időbe, de befutott egy teljesíthetetlen
request is, amikor valaki, ki tudja miért, kitartóan Depeche Mode-ot
követelt tölem, ami, a zenekar nem túl japán mivoltát leszámítva, már csak
azért is abszurd volt némileg, mivel aznap este három különböző DM buli is
volt Budapesten.
A
fővonalból kilógó kivételek közt volt egyébként pár kínai/koreai szám Ji
jóvoltából, némi JPop, nomeg az "Oh My Julia" című Checkers klasszikus a
nyolcvanas évekből (az LM.C féle "Oh My Juliet" után időzítve), habár
igazából ez még annyira nem is lógott ki a többi zene közül, köszönhetően
a szám híres / hírhedt Hyde féle feldolgozásának. Miután az utóbbi 1-2
buliban többen is panaszkodtak (jogosan), hogy kicsit háttérbe szorultak a
japán electro-industrial zenék, most végre ez is pótolva lett kicsit és a
szokásos dolgokon (mint példul Eve Of Destriny, Aural Vampire, nomeg
persze Gothika) kivül is előkerült ez-az, ellenben régebbi JRock
klasszikusokból kicsit kevesebb jutott mostanra a tervezettnél, ellenben a
méltatlanul régóta hanyagolt Baiser végre újra szerepelt,
igaz csak egy szám erejéig. Legközelebb majd
pótoljuk ezeket a hiányosságokat is és
jóval
több régi banda dolgait szedjük elő, plusz az industrial és eroguro vonal
is jobban előtérbe kerül majd. Mivel a közönség jó része kitartott
hajnalig, a négyre tervezett befejezéshez képest újra kaptunk plusz fél
órát, így csak fél öt után nem sokkal került sor az utolsó számra, ami,
mint szinte mindig, most is egy régi-régi japán dal volt, ezúttal éppen a
hetvenes évekből. A következő, kilencedik Nippon Shoxx időpontja június
hetedike, vagyis a mostani péntekkel ellentétben, akkor szombatra esik
majd a buli, a helyszín pedig akkor már a Kék Yuk lesz, ami jóval
kényelmesebb, tágasabb és jobb elrendezésű, mint a Vörös, a tánctér is
nagyobb, nomeg a hangtechnika is léptékekkel jobban szól, tehát minden
eszköz adott ahhoz, hogy az a buli a mostaninál is jobb legyen majd.
