JRock / Visual-kei Party 2004~Június~4 - 20:00 Marco Polo Club (Bp. Nyár u. 6) DJk: d4m4g3 & Case
A most már hosszas partysorozattá terebélyesedett Marco Polo-s JRock/visual bulik legújabb darabja minden eddigit túlszárnyalt látogatottság szempontjából. Körülbelül hetven vendég, plusz a szokásos, a klub feletti motelből letévedt emberek olyannyira megtöltötték a kis helyet, hogy a tömött tánctér mellett (ami sokszor már majdhogynem kicsinek bizonyult) kint az asztaloknál is tolongás volt. Már előre is lehetett sejteni, hogy többen lesznek mint eddig, de ez a tömeg azért mindenkit meglepett. A kezdés nyolcra volt meghírdetve, de csak olyan fél kilenc körül kezdtek gyűlni az emberek, így addig Susumu Yokota egyik chill-out/ambient lemeze forgott, majd az igazi kezdést a D.T.D jelentette a Buck-Tick-től. Egyébként egész este a B-T maradt a messze legtöbbet játszott zenekar, köszönhetően jórészt annak, hogy utóbbi időben (szerencsére!) roppantmód megnőtt nálunk a népszerűségük. A tánctér a buli legelejétől kezdve majdnem mindig tele volt és a sok embernek köszönhetően nagyon jó volt a hangulat. A lelkesedés olyan szinten volt, hogy még a Gackt féle Vanilla traumájának enyhítésére betett Die!!Die!!Color!! zúzós digital-hardcorejára is lelkesen táncoltak rengetegen. Szerencsére egy néha-néha apró kis hangingadozásokat okozó kontakthibás csatlakozót leszámítva, újra megúsztuk technikai hibák nélkül az estét, így ez sem tudott bezavarni. Pár szám után átvette a pultot az LD-50 vezér d4m4g3, aki nagyjából egy órán keresztül kevert, majd rohant tovább egy fél kerülettel arrébb zajló koncertre fotózni. Több korábbi bulihoz hasonlóan most is voltak teljesen véletlenül letévedt japán túristák, akik nagy megdöbbenéssel tapasztalták, hogy mi is folyik itt, most csak annyi volt a különbség, hogy egyikük meg is mozdult a zenékre időnként, sőt még számot kérni is feljött (mint kiderült a Luna Sea féle klasszikus Rosier volt nagy gyerekkori kedvence) Furcsa élmény lehet azért elutazni egy fél világgal odébb és egy kis ország kis klubbocskájában véletlenül viszonthallani a régi kedvenceket... Zeneileg egyébként nem sok újat és meglepetést hozott a buli... Volt azért mondjuk néhány újdonság is: az abszolút kedvencek kétségkívül a nemrég megjelent Közi album táncolhatóbb dalai voltak, a múltkori buli Vidoll dömpingje helyett pedig most a DéspairsRay-é volt a főszerep az aggresszívabb indies vonalból. Ezen kívül viszont szinte csak a korábbi bulikról már jól ismert közkedvencek kerültek sorra. Szerencsére azért néhány régóta tervezgetett, de valahogy eddig kimaradt darabra, mint a Nookicky és Guniw Tools számok, azért sikerült sorra keríteni, de a választék nagy részét a szinte már kétségbeejtően nagy számú request tette ki. Persze jó dolog, hogy egyre többen, egyre több mindent ismernek, de a kötelező party-darabok számának hirtelen megugrása oda vezetett, hogy sokszor alig-alig maradt idő másra és nem igazán volt lehetőség koncepciót vinni a zenék sorrendjébe. Egyetlen kivétel ezalól a Laputa blokk volt, ami viszont kihagyhatatlan volt... a nemsokára feloszoló csapat a visual-kei/JRock egyik legjobb zenekara és legnagyobb legendája volt és ez volt a minimum amit megérdemeltek. Hogy a zenekart nem ismerők számára se legyen egyhangú a dolog, a három szám a csapat három, műfajilag is nagyon eltérő korszakából lett kiválasztva - a Skeleton Dance a még a jellegzetes, brutál indies hangzásban készült első mini-albumuk legjobban sikerült száma, a Jesus a zenekar és a major JRock fénykorának számító késő kilencvenes évekből származó dallamosabb rockdarab, a POPular UPrising pedig az utolsó pár évükre jellemző, elektronikával megdobott, kisérletező hangzás mintapéldája. Ekkor ért vissza d4m4g3 is és egy, a Laputa blokk miatt az együttes rajongói között kialakúlt enyhén depresszív hangulathoz tökéletesen illő Buck-Tick dal után újra ő vette át a pultot... megintcsak egy B-T számmal, viszont ezúttal a zenekar egyik legtáncolhatóbb darabjával, amit egy halom más közkedvenc követett. A továbbra is főleg a major vonalon mozgó blokkba bekerűlt néhány indies kedvenc is, mint Merry, Fatima, vagy Dué le quartz, meg persze továbbra is volt sok Malice ésatöbbi... és persze Miyabi! (ugh!) A közönség többsége kitartott a befejezésig és max a legvégén kezdett csak látszani, hogy kezdenek kicsit kitikkadni, így szerencsére elkerült minket a múltkorihoz hasonló, idő előtti befejezés veszélye. Csakúgy mint akkor, a véget most is egy enka klasszikus jelezte... hiába, valahogy bosszút kellett állni a rengeteg request és a kétszer elhangoztt X Japan féle 'X' miatt..! Reméljük a következő buli hasonlóan sikeres lesz és nem kell rá újabb három hónapot várni, főleg, hogy most már nem csak magunk és egy maroknyi ember szórakoztatására szolgálnak ezek a partyk mint kezdetben... Mostanra kialakult egy abszolút szilárd és megbízható közönség, akiknek érdemes partykat szervezni és ha így haladunk tovább akkor még nagy jövő áll a műfaj előtt nálunk. Kapcsolódó linkek: warmup Case#1 d4m4g3#1 Case#2 Case#3 |