2004~Március~5 - 20:00 Marco Polo Club (Bp. Nyár u. 6) DJk: d4m4g3 & Case
Egy havas márciusi estén került megrendezésre az év első
JRock/Visual-kei partyja, mely minden szempontból hibátlanul sikerült, ellentétben a
tavalyi három hasonló rendezvénnyel, melyeken mindig felmerült valami probléma.
Nagyszerű hangulat, sok régi és új közönségkedvenc és ami nagyon fontos: sok új
arc. Nyolc előtt gyorsan összeraktuk a hangfelszerelést (szokás szerint köszönet Ninth-nek a segítségért!) és míg d4m4g3 az előtérben a videó beüzemelésével foglalatoskodott én random zenékkel szórakoztattam magam a lassacskán felbukkanó első vendégek és főleg a büfés döbbenetére. Mikor már befutott az első tizenöt/húsz ember a hiphop, bossanova, enka, drumnbass, stb keverékről egy GeroGeriGeGeGe zajáradat közbeiktatásával átváltottam a hide féle 'ever free'-re és ez, valamint az utána következő pár más közkedvenc megadta a party alaphangulatát, amit kisebb bukkanókkal mindkettőnknek sikerült tartani egész este. Még az eleje felé kisebb fennakadást okozott mikor kiderűlt, hogy a szokásos hátsó beszélgetőhelyiséget most kivételesen tényleg arra használta a klub, amire elvileg tervezve lett, vagyis ruhatárnak, így egy ideig mindenki a kabátjának elhelyezésével volt elfoglalva. Viszont az a szoba egyébként is hajlamos a közönség túlzott szétválasztására, így nem is igazán baj, hogy most kiesett, főleg, hogy a kevésbé kedvelt számok alatti pihengetés idejére alternatívaként birtokba vett előtérben az asztalok felett végig a partyhoz passzoló videók peregtek. Malice Mizer, Phobia, Baiser, ésatöbbi, nomeg persze rengeteg Dir en grey. Az első egynéhány szám alatt nem volt fülhallgató, ami egy-két kissé félresikerült átkeverést eredményezett, de aztán ez a probléma is gyorsan megoldódott és innentől kezdve zavartalanul folytak az események.
A hangulatot jellemzi, hogy most még az olyan zúzós darabok is belefértek a programba mint a Dir en grey egyik legsúlyosabb száma, a Zan, meg lett volna Dramatic Children is a Merry-től, de azt meg a CD játszó nem bírta és akadozni kezdett, tehát végülis sajna kimaradt. Nem úgy a másik végletet jelentő furcsa hangulatú, játékos Honey Vanity, melyből valószínüleg új party kedvenc lesz, annak ellenére, hogy abszolúte nem az a bulizós típusú darab.
Gyorsan összekaptuk a cuccainkat és mindeki elindult hazafelé, gyorsan összegezve a party tanulságait. Utólag mindenki nagyon elégedett volt, nopersze a visual bulik állandó vendégei már az összeszokott társaság miatt is jól érezték magukat, de az nagyon pozitív volt, hogy azoktól is nagyon jó visszajelzések érkeztek akik most voltak előszőr, sőt még azoktól is akik véletlenül vagy csak szimpla kiváncsiságbó tévedtek le és nem igazán ismertek a zenéket. Reméljük a következő buli is legalább ugyanilyen jól fog sikerülni és nem kell majd hónapokat várni rá mint a mostanira. Kapcsolódó linkek: warmup Case #1 d4m4g3 #1 Case #2 d4m4g3 #2 Case #3 |
JRock
/ Visual-kei & japán-goth Party
D4m4g3 blokkjai szokás szerint inkább hajlottak az olyan
elekronikusabb dolgok felé, mint Schwarz Stein vagy Zilch, de ezt leszámítva
mindeketten a nagy régi közkedvenceket és az új favoritokat (elsősorban Merry,
Metronome és Vidoll) részesítettük előnyben, nomeg persze mindekettőnk részéről
becsúszott egy-két teljesen öncélű választás is: d4m4g3 a The Zolge féle Paint It
Black feldolgozással üldözött ki mindenkit a tánctérről, én pedig egy
hisztérikusan elmebeteg GuruGuru Eigakan darabbal tettem ugyanezt, de volt annyira jó a
hangulat, hogy 
ennyi simán belefért a dologba. Az ilyen rövid kis kihagyásokat
leszámítva gyakorlatilag végig tele volt a tánctér, néhányan szinte folyamatosan
ott pörögtek, míg mások az éppen szoló zenétől függően ingáztak a terem és az
előtér között, de ami a lényeg, hogy egyszer sem ült le úgy a hangulat mint a
korábbi visual bulik némelyikén. Ez egyrészt amiatt lehetett, mert a közönség kezd
egyre több mindent megismerni, valamint, hogy most talán jobban sikerült olyan zenéket
válogatni amik nagyjából mindenki izlésének megfeleltek, vagy ha nem is, legalább
ellensúlyozni sikerült a különböző érekcsoportok igényeit (ez de szép egy mondat
lett..) A közönség részéről (szerencsére) most is volt nem kevés fanservice,
habár a novemberi buli ilyen szempontból továbbra is túlszárnyalhatatlan maradt.
Kicsivel három után lehettünk mikor a biztonsági izomhegy
megindult a szinpad felé és udvarias célzást tett arra, hogy esetleg nem akarnánk-e
már hazamenni, mivelhogy a jelenlévők igaz, hogy nagyon jól eltáncikálnak,
fogyasztani viszont nem igazán fogyasztanak (hát hiába, a JRock rajongók láthatólag
nem igazán tartoznak az idült alkoholisták széles körébe), tehát a klub
személyzetének kollektíve elege van az estéből és inkább mennének a fenébe haza
aludni, így, mivel jobb a személyzettel jóban lenni az addig kimaradt kötelező darab,
a Desperado után Ayumi Ishida enka klasszikusával, a Blue Light Yokohama-val rövidre
lett zárva a buli. Mondjuk sokat nem vesztettünk azzal a max. háromnegyed órával,
mivel az utolsó pár szám alatt már amúgy is mindenkin mutatkoztak a folyamatos
tombolás miatti krónikus fáradtság jelei.