Goth-Trad

Köszönhetően a távolságnak és sokszor a nyelvi korlátoknak is, kevés olyan japán előadó van akinek sikerül betörnie nyugaton is az élvonalba, így mindig eseményszámba megy, ha valakinek mégis összejön a dolog. A fura nevű Goth-Trad ezen kivételek közé tartozik és kemény munkával, nomeg egy kis szerencsével bekerült az évtized egyik legizgalmasabb új zenei irányzatának, az Angliából indult dubstep-nek a legfelkapottabb képviselői közé. Már csak emiatt is érdemes kicsit közelebbről megismerkedni vele, nomeg azért is, mert már a nyugati áttörés előtti karrierje sem volt éppenséggel szokványosnak nevezhető.

Először az ezredforduló környékén bukkant fel a neve és hamar elismerést szerzett magának két, Japánban egyébként is eléggé szoros kapcsolatot ápoló műfaj, az abstract hip-hop és a kisérleti elektronika rajongói közt, köszönhetően elborult, különleges zenéinek, saját készítésű hangszereinek és annak, hogy olyanokkal dolgozott együtt, mint az idővel az underground hip-hop színtér egyik legfontosabb figurájává váló DJ Baku. Emellett, 2001-ben, az ex-Dry & Heavy tag basszeroslegenda Takeshi "Heavy" Akimoto-val közösen beindították a Rebel Familia-t, a saját stílusukban újraértelmezve a dub műfajt és közösen eddig két lemezt (Rebel Familia - 2003, Guns Of Riddom - 2007), egy remixalbumot (Solidarity - 2004) és egy sor kislemezt adtak ki. Szóval már alapból is több, egymástól eléggé távol eső stílusban mozgolódott és a dolgok később még csak tovább komplikálódtak.

Első, 2003-as szólólemeze még nagyrészt megmaradt a hip-hop + kisérleti elektronika kettősnél, a 2005 januárban kiadott The Inverted Perspective-en azonban már teljes mértékben az elődjén csak itt-ott felbukkanó zajzenei vonal vette át a főszerepet. Én kb. ekkoriban figyeltem fel rá és annyi már az addigi cuccaiból lejött, hogy kiszámíthatatlan, hogy legközelebb éppen mivel rukkol majd elő, de a következő, sorsfordítónak bizonyuló stílusváltása még így is teljesen váratlanul ért. Merthogy a még szintén 2005-ben, csak már az év végén kiadott új album, a Mad Raver's Dance Floor, ahogy nevéből is sejthető, klubbarát tánczenével lepte meg a hallgatókat. Azért persze nem valami urgiburgi disco dologról volt szó (no nem mintha azzal bármi baj lenne), hanem egy kellemesen súlyos ütemekből és basszusfutamokból összerakott, abszolúte friss és izgalmas lemezről, melyen több számban egyértelműen érezhető volt az Angliában egy-két évvel korábban megjelent új műfaj, a dubstep hatása. Ezek közül is kiemelkedett a szimplán zseniális Back To Chill, ami aztán egy évvel később a Goth-Trad által beindított első japán dubstep bulisorozat névadója is lett. Ekkor, 2006 vége fele hívták el először Tokióba a műfaj pár ismertebb képviselőjét Angliából, köztük a Digital Mystikz lemezcég fejeként is ismert Mala-t, aki meghallva G-T újabb, immár színtisztán a dubstep vonalat követő zenéit, hamarosan le is szerződtette őt az újabb, Deep Medi néven futó kiadójához. 2007 nyarán náluk jelent meg a Cut End / Flags 12", de előbb még a szintén angol Skud Records kihozta a Back To Chill-t is bakeliten, a B oldalon két másik, szintén telitalálat szerzeménnyel és ez a két kiadvány alapozta meg hősünk hírnevét a tengerentúlon.

Európában már korábban is többször járt, többek közt a Mad Raver's turnéja idején is, 2005-ben, de csak az első 12" cuccok megjelenése után lett igazán gyakori vendég errefelé. Első hosszabb turnéját, a később jellemzővé váló DJ szettek helyett még liveact-ként, egy rakat kütyüvel utazva, 2007 szeptemberében nyomta le, amikor Angliából kiindulva és Nyugat-Európán végigbarangolva egészen Pozsonyig és Prágáig eljutott. Hozzánk akkor még nem keveredett el, de bő két évvel később ez is bekövetkezett, amikor 2009 októberében a Cadik + Palotai féle Rewind bulisorozat vendégeként lépett fel a Corvintetőn (az erről és a pozsonyi buliról készült beszámolóért klikk ide). Eközben Angliában sorra hozta ki a 12" kiadványokat, nagyrészt továbbra is a Deep Medinél és remixerként is kezd gyakrabban felbukkanni a neve, de az európai ügyködései mellett azért otthon sem lustálkodik. Továbbra is futnak a havonta megrendezett Back To Chill bulik, melyek, köszönhetően annak, hogy a stílus egyre népszerübbé válik ott is, az eredeti helyszínről, a Unit klub Saloon néven futó kisterméből 2008 márciusában átköltöztek a lényegesen nagyobb Club Asia-ba és 2009 szeptemberétől már Oszakában is megrendezik őket. Habár nagylemezt a Mad Raver óta nem adott ki, jópár zenéje jelent meg japán kiadóknál is: 2006-ban a Popgroup Recordings adta ki a műfaj másik japán úttörőjének számító, a breakcore, drum'n'bass, breakbeat, stb. stíluskavalkádjához a dubstep hatásokat 2004 körül hozzácsapó oszakai Cycheouts Ghost duóval közös, négy számos Friendly Sessions Vol.1 EP-t, a női hip-hop MC, Rumi 2007-es albumán két számot is jegyez, remixerként pedig DJ Baku, Ove-NaXx és a Black Ganion számait értelmezte át a saját, azonnal felismerhető stílusában. Szóval a jelenlegi állás szerint otthon és nyugaton is fényes jövó előtt áll, hogy mit várhatunk tőle a közeljövőben, arról pedig leginkább a myspace oldalán lehet tájékozódni, ahova sokszor már jóval a megjelenés előtt felkerülnek az újabb számai, nomeg azt is ott lehet legkönnyebben követni, hogy éppen mikor merre turnézik Japában, vagy Európában.