Goth-Trad
 

2009 október 21 - 22:00

Corvintető

Rezidens DJk: Cadik & Palotai

Szépen lassan hozzánk is eljutnak az Európát keresztül kasul turnézó japán előadók (a végén talán egyszer még DJ Kentaro-t is láthatjuk itthon, miután tavaly és idén is be lett harangozva, hogy jön, aztán végül meg mégse) és most éppen a japán dubstep szcéna nagyembere, Goth-Trad került sorra. Hogy ki is ő és mitöl is olyan sajátos a karrierje, arról itt lehet bővebben olvasni, szóval röviden csak annyit, hogy pár év alatt bekerült az Angliából indult, de az évtized közepétől kezdve egyre nemzetközibbé váló dubstep műfaj legfelkapottabb képviselői közé és ennek köszönhetően rendszeresen bukkan fel Európa klubjaiban is. Az első komolyabb turnéját 2007 szeptemberében nyomta le és én is akkor láttam először, köszönhetően annak, hogy egészen Pozsonyig eljutott.

Goth-Trad @ Sub Club, Pozsony, Szlovákia
2007 szeptember 29

Egyedül, helyismerettel rendelkező ember nélkül ekkor jártam először a szlovák fővárosban, ami alapban nem lett volna gond, merthogy nem egy nagy hely, azonban a klubot szinte művészet volt így megtalálni, még úgy is, hogy két térképem is volt hozzá. Végül azért csak sikerült rájönni, hogy hol van, de utólag sem csoda, hogy nehézkesen akadtam rá, habár a neve azért hasznos nyom lehetett volna. Merthogy a Sub Club egy, a várhegy gyomrában levő, a rakpart mellett futó autóútról nyíló régi bunkerben volt, aminek a bejáratát egyébként sem lehetett egy egyszerű dolog megközelíteni, de akkor még bónuszba pár útlezárás is nehezítette a helyzetet. Magához a sziklába ágyazott masszív vasajtóból és a mellette levő bódéból álló tényleges bejárathoz egy kicsit limlomos, köves, bokrokkal benőtt feljárón lehetett eljutni, onnan pedig egy hosszú, színes neonokkal bevilágított betonalagút vezetett be, a hegy mélyébe... majd egy forduló után egy másik, még sivárabb alagút még bentebb. A maga ridegségében is nagyon atmoszférikus környezet után bent azért már barátibb volt a klub, a bár szekció egy jóféle szlovák kocsma hangulatát hozta, a koncertterem pedig inkább egy jókora, ívelt tetejű borpincére hasonlított, mint egy bunkerre.

A BWO! nevű bulisorozat keretein belül meghívott Goth-Trad mellett helyi és cseh DJ-k feleltek a zenéért és ők kezdték a bemelegítést is tíz körül. Mikor odaértem, egy nem különösebben izgalmas szettet nyomott éppen valaki, de az utána következő DJ-nek, aki nagy örömömre jópár grime darabot is előszedett, már sokkal inkább sikerült megalapoznia a hangulatot. Őt egy inkább a dubstep nyugisabb, elszállósabb vonalára koncentráló DJ követte, majd, valamikor fél kettő körül átvette a pultot a japán díszvendég.

Beüzemelte a DMZ
(= a Digital Mystikz rövidítése, ami a legfőbb angol pártfogójának számító Mala lemezcége) matricákkal teleragasztgatott laptopját és az egyéb, a live act-hez szükséges kütyüket és beindultak a brutális basszusok. A Rebel Familia féle, a reggae-legenda Max Romeo közreműködésével összehozott Babylon Fall-al kezdett, de nem az eredeti változattal, hanem a szám pokoli jóra sikeredett, akkor még vadonatúj dubstep remixével. Ekkor még nem sok minden jelent meg tőle, mármint Európában nem, szóval, ahogy várható volt, kb. minden sorra került az addigi két 12" kiadványról (Back To Chill EP és Cut End/Flags 12") és hát azért egy Back To Chill-t, így, a hangulatos, fullbeton ős-bunker mélyén, kiválló hangosítással hallgatni nem volt egy gyenge élmény. A régebbi zenéi közül nem porolt le erre az alkalomra szinte semmit, viszont rengeteg, akkor még kidatlan zenét játszott, így többek közt a következő januárban megjelenő Far East Assassin is felbukkant, nomeg a teljesen eszement Clown, amire ellenben bő egy évet kellett még várni. Habár szombati nap volt, tömeg nem volt, de olyan 150, vagy talán kicsit több ember azért összegyűlt és a hangulat is nagyon jó volt, nagyobb mozgolódás igaz nem volt, de a félhomályos bunkerbelső mindenhol tele volt bólogató, táncoló emberekkel. G-T nagyjából egy órát játszhatott, mondjuk dubstep vonalon ekkor még nem is igen volt több saját zenéje, de így is teljesen kerek és emlékezetes szettet hozott össze, amiért bőven érdemes volt átlátogatni a szomszédba.

Azóta eltelt két év és mivel szerencsére a dubstep itthon is egyre népszerűbbé válik és sorra látogatnak el ide a műfaj nagyjai, csak idő kérdése volt, hogy ő mikor kerül sorra. És most került sorra: a Palotai / Cadik páros hosszú-hosszú évek óta futó, szerdai Rewind bulisorozatának meghívottjaként, október 21-én keveredett el végre Budapestre is. Az első hírek a buliról október elején bukkantak fel, amit hamarosan követett a flyer, nomeg két, teljes mértékben értelmezhetetlen, de pokoli szórakoztató promóvideó. Klikk értük ide és ide. Egyszerűen... elképesztőek. A helyszín a város egyik legfelkapotabb underground klubja, a Corvintető volt, ami a szocreál nagyáruházak netovábbjának számító, Blaha Lujza téri Corvin felső szintjén található és amihez, persze ha jó idő van, akkor hozzácsapódik a ténylegesen a tetőn berendezett ücsörgős bár szekció is. A buli a hivatalos verzió szerint tízkor kezdődött volna Cadik szettjével és őt követte volna éjféltől Goth-Trad, majd Palotai és mivel a hazai DJ-k közül nálam Cadik az abszolút favorit, gondoltam odamegyek már tízre, hogy ne maradjak le semmiről, habár sejtettem, hogy annak ellenére, hogy hétköznap van, jó pösti szokás szerint éjfél úgysem igen lesz nagyobb nyüzsgés. Elácsorogtam kicsit az áruházak gyöngye előtt, Ji-re várva, majd amikor befutott, célba vettük a klub, a Corvin bal oldalán levő kicsi, minden jelzést nélkülöző bejáratát és azzal a lendülettel bele is futottunk az est főattrakciójába, aki éppen akkor érkezett a dobos, koncertszervező, stb. Pándi társaságában. Felcaplattunk a hosszú, kellemese nyomasztó lépcsősoron, kipengettük a teljesen baráti, ezer forintos belépőt és beléptünk a terembe, ahol... egy focimeccs várt minket. A kivetitőn ment valami közvetítés és mint kiderült még vagy fél óra volt hátra, amin először kissé felszisszentünk, de végülis nem volt gond, mert összefutottunk pár ismerőssel és elcsevegtük az időt, nomeg átnéztünk az emeleten levő kis ruha és design boltba, ahol némileg csodálkozva szúrtam ki az imádnivalóan elborult stílusáról ismert japán rajzolónő, Junko Mizuno egyik képét a Corvintető saját polóin.

    

Mikor Cadikvégre lefújták a meccset egy ideig, gondolom átvezetésképpen, valami nyugis kis bárjazz cuccok szóltak, majd tizenegy előtt nem sokkal végre átvette Cadik az irányítást és jó szokása szerint már megint valami egészen elképesztő zenéket pakolgatott, ide-oda váltogatva a nagyon súlyos hip-hop és a dubstep témák közt. Ahogy várható volt, emberek még ekkor sem nagyon voltak, leszámítva persze azokat akik még a meccs miatt jöttek, de azért szépen lassan érkezgettek, mi pedig, éjfél után nem sokkal össznépileg átköltöztünk hátulról a DJ pult mellé, ahol hamarosan fel is bukkant Goth-Trad, jellegzetes, felnyírt frizurájával és fülbevalóival, a saját, tokiói Back To Chill bulisorozatának egyik pólójában. Most láttam harmadszor élőben, mivel a pozsonyi kiruccanás után a BTC bulik egyikére is sikerült eljutni Tokióban idén nyáron, szóval mind live actként, mind pedig DJ-ként volt már hozzá szerencsém és mindkét pozicióban nagyokat alkotott, így magasak voltak az elvárások, de amit itt nekünk összehozott az lazán túlszárnyalta a másik két alkalmat. Nagyon jó érzékkel váltogatott a durvább és a visszafogottabb darabok közt és szerencsére a hangcucc is kifogástalanul szólt, szóval a súlyos basszusfutamok nagyon ütöttek. A közönség eleinte kicsit nehezen melegedett be, de amikor aztán beindultak, onnantól iszonyat jó hangulat lett is és végül, egy óra körülre gyakorlatilag teljesen megtelt a terem.

Az első track nem tudom mi volt, de az alákevert szövegfoszlányok miatt folyton az járt az agyamban, hogy olyan mintha valami új Chew-Z darab lenne, de valószínüleg igazából nem az volt, nomeg valójában végig ez volt, hogy nem igazán tudtam beazonosítani, hogy mik is mentek, mondjuk nem is csoda, egyrészt esélyes, hogy jórészt mindenféle kiadás előtt álló, vagy éppen vadiúj megjelenések kerültek elő, másrészt én egyébként is kicsit lemaradtam dubstep ügyileg az utóbbi időben, a
kevés kivételek egyike, amire ráismertem, a legújabb, Silkie féle Deep Medi kiadvány egyik trackje volt, ami viszont az aktuális kedvenceim egyike. Ellenben természetesen jópár darabot is játszott, elsőnek a Skream & Cluekid féle Sandsnake Goth-Trad remixe került sorra, később pedig volt egy külön kis blokk, ahol zsinóba négy saját tracket szedett elő, köztük a myspace-en már jóideje hallható, de sajna még kiadatlan, zseniális Itinerant Priest-et és ez volt az a pont, amikor robbant a hangulat. Az addig nagyrészt csak elismerően bólogató közönség ekkor indult be igazán és az addigi udvarias távolságtartás után szépen bevették a DJ pult előtti emelvényt is, ahol a sajátzenés miniszettet lezáró Cut End remix végére már moccanni is alig lehetett. Később előkerült még az egyelőre szintén csak a myspace-ről ismert Bubbling, nomeg nagy örömömre az egyik személyes kedvenc, a majdnem pontosan egy éve megjelent, elképesztően beteg Clown is. Meg mintha lett volna a Saturn is, a legutóbbi Deep Medi-s kiadványáról, de arra nem esküdnék meg, ellenben a szóban forgó 12" másik száma, a Dark Path felbukkant a végefele. Eközben jöttek szólni neki, hogy idő van, jön a váltás, és amikor ő jelezte, hogy oks, de, még egy számot felrakna, majd vadul elkezdett keresgélni a lemeztáskájában, már sejtettem, hogy mi következik és nem is kellett csalódni: a befejezés a gyönyörű és elmaradhatatlan Babylon Falls remix volt, ami még egyszer, utoljára beindította a közönséget és még mindig nem jelent meg hivatalosan, pedig imár több mint két éves darab.

Palotai végül nem sokkal kettő előtt vette át a pultot (az est negyedik szereplője, a promóvideóban, le mekcikkezett
PalotaiMC Zeek nem bukkant fel míg ott voltunk) és ő is nagyon súlyos dubstep darabokkal kezdett, szóval maradtam volna szívesen, de hát ugye hétköznap volt, következő reggel koránkeléssel, nomeg a többiek is indultak, szóval végülis leléptem én is.... Csak, hogy következő nap megtudjam, hogy így miről is maradtam le: mint kiderült, emberünk, valamikor négy után visszatért a pult mögé és Palotaival nyomott egy állítólag szenzációsan jó back2back szettet, ráadásul következő nap a Dub Phase csapat K2-be szervezett dubstep partyján is beugrott meglepetés DJ-ként, ami pedig ráadásul eredetileg szintén be volt tervezve, mint lehetséges program, csak végül pont az előző napi éjszakázás miatt nekem kimaradt. Node ezek persze csak apróságok, a lényeg, hogy az este abszolúte megérte a várakozást, nomeg, hogy ezek után nagyon esélyes, hogy jön majd még mifelénk, vagy ha nem is Budapestre, de legalább valamelyik közeli szomszédunkhoz, szóval lesz még alkalom duplázni, meg azoknak is tudnak majd pótolni, akik erről most lemaradtak.

Budapest 2009



Pozsony 2007