Goth-Trad
2009 október 21 - 22:00
Corvintető
Rezidens DJk: Cadik & Palotai
Szépen lassan hozzánk is eljutnak az Európát keresztül
kasul turnézó japán előadók (a végén talán egyszer még DJ Kentaro-t is
láthatjuk itthon, miután tavaly és idén is be lett harangozva, hogy jön,
aztán végül meg mégse) és most éppen a japán dubstep szcéna nagyembere, Goth-Trad került sorra.
Hogy ki is ő és mitöl is olyan sajátos a karrierje, arról
itt lehet bővebben olvasni, szóval röviden
csak annyit, hogy pár év alatt bekerült az Angliából indult, de az
évtized közepétől kezdve egyre nemzetközibbé váló dubstep műfaj
legfelkapottabb képviselői közé és ennek köszönhetően rendszeresen
bukkan fel Európa klubjaiban is. Az első komolyabb turnéját 2007 szeptemberében nyomta le és
én is akkor láttam először, köszönhetően annak, hogy egészen Pozsonyig
eljutott.
Goth-Trad @ Sub Club,
Pozsony, Szlovákia
2007 szeptember 29
Egyedül, helyismerettel rendelkező ember
nélkül ekkor jártam először a szlovák fővárosban, ami
alapban nem
lett volna gond, merthogy nem egy nagy hely,
azonban a klubot szinte művészet volt így megtalálni, még
úgy is, hogy két térképem is volt hozzá.
Végül azért csak
sikerült rájönni, hogy hol van, de utólag sem csoda, hogy
nehézkesen akadtam rá, habár a neve azért hasznos nyom
lehetett volna. Merthogy a Sub Club egy, a várhegy gyomrában
levő, a rakpart mellett futó autóútról nyíló régi bunkerben
volt, aminek a bejáratát egyébként sem lehetett egy egyszerű
dolog megközelíteni, de akkor még bónuszba pár útlezárás is
nehezítette a helyzetet. Magához a sziklába ágyazott masszív
vasajtóból és a mellette levő bódéból álló tényleges
bejárathoz egy kicsit limlomos, köves, bokrokkal benőtt
feljárón lehetett eljutni,
onnan pedig egy hosszú, színes
neonokkal bevilágított betonalagút vezetett be, a hegy
mélyébe... majd egy forduló után egy másik, még sivárabb
alagút még bentebb. A maga ridegségében is nagyon
atmoszférikus környezet után bent azért már barátibb volt a
klub, a bár szekció egy jóféle szlovák kocsma hangulatát
hozta, a koncertterem pedig inkább egy jókora, ívelt tetejű
borpincére hasonlított, mint egy bunkerre.
A BWO! nevű bulisorozat keretein belül meghívott Goth-Trad
mellett helyi és cseh DJ-k feleltek a zenéért és ők kezdték
a bemelegítést is tíz körül. Mikor odaértem, egy nem
különösebben izgalmas szettet nyomott éppen valaki, de az
utána következő DJ-nek, aki nagy örömömre jópár grime
darabot is előszedett, már sokkal inkább sikerült
megalapoznia a hangulatot. Őt egy inkább a dubstep
nyugisabb, elszállósabb vonalára koncentráló DJ követte,
majd, valamikor fél kettő körül átvette a pultot a japán
díszvendég.
Beüzemelte a DMZ
(= a Digital Mystikz rövidítése, ami a
legfőbb angol pártfogójának számító Mala lemezcége)
matricákkal teleragasztgatott laptopját és az egyéb, a live
act-hez szükséges kütyüket és beindultak a brutális
basszusok.
A Rebel Familia féle, a reggae-legenda Max Romeo közreműködésével
összehozott Babylon Fall-al kezdett, de nem az eredeti
változattal, hanem a szám pokoli jóra sikeredett, akkor még
vadonatúj
dubstep remixével. Ekkor még nem sok minden jelent meg tőle,
mármint Európában nem, szóval, ahogy várható volt, kb.
minden sorra került az addigi két 12" kiadványról (Back
To Chill EP és Cut End/Flags 12") és hát azért egy
Back To Chill-t, így, a hangulatos, fullbeton ős-bunker mélyén, kiválló
hangosítással hallgatni nem volt egy gyenge élmény. A
régebbi zenéi közül nem porolt le erre az alkalomra szinte semmit,
viszont rengeteg, akkor még kidatlan zenét játszott, így
többek közt a következő januárban megjelenő Far East
Assassin is felbukkant, nomeg a teljesen eszement Clown,
amire ellenben bő egy évet kellett még várni. Habár szombati
nap volt, tömeg nem volt, de olyan 150, vagy talán kicsit
több ember azért összegyűlt és a hangulat is nagyon jó volt,
nagyobb mozgolódás igaz nem volt, de a félhomályos
bunkerbelső mindenhol tele volt bólogató, táncoló
emberekkel. G-T nagyjából egy órát játszhatott, mondjuk
dubstep vonalon ekkor még nem is igen volt több saját
zenéje, de így is teljesen kerek és emlékezetes szettet
hozott össze, amiért bőven érdemes volt átlátogatni a
szomszédba. |
Azóta eltelt két év és mivel szerencsére a dubstep
itthon is egyre népszerűbbé válik és sorra látogatnak el ide a műfaj
nagyjai, csak idő kérdése volt, hogy ő mikor kerül sorra. És most került
sorra: a Palotai / Cadik páros hosszú-hosszú évek óta futó, szerdai
Rewind bulisorozatának meghívottjaként, október 21-én keveredett el
végre Budapestre is. Az első hírek a buliról október elején bukkantak
fel, amit hamarosan követett a flyer, nomeg két, teljes mértékben
értelmezhetetlen, de pokoli szórakoztató promóvideó. Klikk értük
ide
és
ide. Egyszerűen... elképesztőek. A helyszín a város egyik
legfelkapotabb underground klubja, a Corvintető volt, ami a szocreál
nagyáruházak netovábbjának számító, Blaha Lujza téri Corvin felső
szintjén található és amihez, persze ha jó idő van, akkor hozzácsapódik
a ténylegesen a tetőn berendezett ücsörgős bár szekció is. A buli a
hivatalos verzió szerint tízkor kezdődött volna Cadik szettjével és őt
követte volna éjféltől Goth-Trad, majd Palotai és mivel a hazai DJ-k
közül nálam Cadik az abszolút favorit, gondoltam odamegyek már tízre,
hogy ne maradjak le semmiről, habár sejtettem, hogy annak ellenére, hogy
hétköznap van, jó pösti szokás szerint éjfél úgysem igen lesz nagyobb
nyüzsgés. Elácsorogtam kicsit az áruházak gyöngye előtt, Ji-re várva,
majd amikor befutott, célba vettük a klub, a Corvin bal oldalán levő
kicsi, minden jelzést nélkülöző bejáratát és azzal a lendülettel bele is
futottunk az est főattrakciójába, aki éppen akkor érkezett a dobos,
koncertszervező, stb. Pándi
társaságában. Felcaplattunk a hosszú, kellemese nyomasztó lépcsősoron,
kipengettük a teljesen baráti, ezer forintos belépőt és beléptünk a
terembe, ahol... egy focimeccs várt minket. A kivetitőn ment valami
közvetítés és mint kiderült még vagy fél óra volt hátra, amin először
kissé felszisszentünk, de végülis nem volt gond, mert összefutottunk pár
ismerőssel és elcsevegtük az időt, nomeg átnéztünk az emeleten levő kis
ruha és design boltba, ahol némileg csodálkozva szúrtam ki az
imádnivalóan elborult stílusáról ismert japán rajzolónő, Junko Mizuno
egyik képét a Corvintető saját polóin.
Mikor
végre lefújták a meccset egy ideig, gondolom átvezetésképpen,
valami nyugis kis bárjazz cuccok szóltak, majd tizenegy előtt nem sokkal
végre átvette Cadik az irányítást és jó szokása szerint már megint
valami egészen elképesztő zenéket pakolgatott, ide-oda váltogatva a
nagyon súlyos hip-hop és a dubstep témák közt. Ahogy várható volt,
emberek még ekkor sem nagyon voltak, leszámítva persze azokat akik még a
meccs miatt jöttek,
de azért szépen lassan érkezgettek, mi pedig, éjfél
után nem sokkal össznépileg átköltöztünk hátulról a DJ pult mellé, ahol
hamarosan fel is bukkant Goth-Trad, jellegzetes, felnyírt frizurájával
és fülbevalóival, a saját, tokiói Back To Chill bulisorozatának
egyik
pólójában. Most láttam harmadszor élőben, mivel a pozsonyi kiruccanás
után a BTC bulik egyikére is sikerült eljutni Tokióban
idén
nyáron, szóval mind live actként, mind pedig DJ-ként volt már hozzá
szerencsém és mindkét pozicióban nagyokat alkotott, így magasak voltak
az elvárások, de amit itt nekünk összehozott az lazán túlszárnyalta a
másik két alkalmat. Nagyon jó érzékkel váltogatott a durvább és a
visszafogottabb darabok közt és szerencsére a hangcucc is kifogástalanul
szólt, szóval a súlyos basszusfutamok nagyon ütöttek. A közönség eleinte
kicsit nehezen melegedett be, de amikor aztán beindultak, onnantól
iszonyat jó hangulat lett is és végül, egy óra körülre gyakorlatilag
teljesen megtelt a terem.
Az első track nem tudom mi volt, de az alákevert szövegfoszlányok miatt
folyton az járt az agyamban, hogy olyan mintha valami új
Chew-Z
darab lenne, de valószínüleg igazából nem az volt, nomeg valójában végig
ez volt, hogy nem igazán tudtam beazonosítani, hogy mik is mentek,
mondjuk nem is csoda, egyrészt esélyes, hogy jórészt mindenféle kiadás
előtt álló, vagy éppen vadiúj megjelenések kerültek elő, másrészt én
egyébként is kicsit lemaradtam dubstep ügyileg az utóbbi időben, a
kevés
kivételek egyike, amire ráismertem, a legújabb, Silkie féle Deep Medi
kiadvány egyik trackje volt, ami viszont az aktuális kedvenceim egyike.
Ellenben természetesen jópár darabot is játszott, elsőnek a
Skream & Cluekid féle Sandsnake Goth-Trad remixe került sorra,
később pedig volt egy külön kis blokk, ahol zsinóba négy saját tracket
szedett elő, köztük a myspace-en már jóideje hallható, de sajna még
kiadatlan, zseniális
Itinerant Priest-et és ez volt az a pont, amikor robbant a hangulat. Az
addig nagyrészt csak elismerően bólogató közönség ekkor indult be igazán
és az addigi udvarias távolságtartás után szépen bevették a DJ pult
előtti emelvényt is, ahol a sajátzenés miniszettet lezáró Cut End remix
végére már moccanni is alig lehetett. Később előkerült még az egyelőre
szintén csak a myspace-ről ismert
Bubbling, nomeg nagy örömömre
az egyik személyes kedvenc, a majdnem
pontosan egy éve megjelent, elképesztően beteg
Clown is. Meg
mintha lett volna a Saturn is, a legutóbbi Deep Medi-s
kiadványáról, de arra nem esküdnék meg,
ellenben a szóban forgó 12" másik száma, a Dark Path felbukkant a
végefele. Eközben jöttek szólni neki, hogy idő van, jön a váltás, és
amikor ő jelezte, hogy oks, de, még egy számot felrakna, majd vadul
elkezdett keresgélni a lemeztáskájában, már sejtettem, hogy mi
következik és nem is kellett csalódni: a befejezés a gyönyörű és
elmaradhatatlan
Babylon Falls remix volt, ami még egyszer, utoljára beindította a
közönséget és még mindig nem jelent meg hivatalosan, pedig imár több
mint két éves darab.
Palotai végül nem sokkal kettő előtt vette át a pultot (az est negyedik
szereplője, a promóvideóban, le mekcikkezett
MC Zeek nem bukkant fel míg
ott voltunk) és ő is nagyon súlyos dubstep darabokkal kezdett, szóval
maradtam volna szívesen, de hát ugye hétköznap volt, következő reggel
koránkeléssel, nomeg a többiek is indultak, szóval végülis leléptem én
is.... Csak, hogy következő nap megtudjam, hogy így miről is maradtam le:
mint kiderült, emberünk, valamikor négy után visszatért a pult mögé és Palotaival
nyomott egy állítólag szenzációsan jó back2back szettet, ráadásul következő nap a Dub Phase csapat
K2-be szervezett dubstep partyján is beugrott meglepetés DJ-ként, ami
pedig ráadásul eredetileg szintén be volt tervezve, mint lehetséges
program, csak végül pont az előző napi éjszakázás miatt nekem kimaradt.
Node ezek persze csak apróságok, a lényeg, hogy az este abszolúte
megérte a várakozást, nomeg, hogy ezek után nagyon esélyes, hogy jön
majd még mifelénk, vagy ha nem is Budapestre, de legalább valamelyik
közeli szomszédunkhoz, szóval lesz még alkalom duplázni, meg azoknak is
tudnak majd pótolni, akik erről most lemaradtak. |