A nagy kaland előző nap Pozsonyban kezdődött, mivel ott kezdődött a három állomást érintő EoD mini-turné és oda is átugrottunk megnézni őket az Industry társszerkesztő Amasanin-nal és pár közös barátunkkal, majd reggel jöttünk vissza vonattal (ami ráadásul késett bő egy órát) Vagyis mikor délután háromnegyed egy körül a zenekart várva odabóklásztam a pályaudvarra, minden voltam csak friss, nem... azonban ugyanez volt igaz az EoD kis csapatára is.

Ők sem aludtak sokat a pozsonyi fellépés óta, ráadásul az előtte levő napokat hosszadalmas utazásokkal töltötték. Haruhiko, Közi, a zenekar managere Yuko és a velük tartó titokzatos másik hölgy (aki Haruhiko barátnőjeként/feleségeként lett beazonosítva) egy órakor futott be a Nyugatiba. Közi smink nélkül nagyonis japánnak néz ki és valószínüleg, ha nem tudom, hogy ő az nemigen ismerem fel, Haruról pedig újfent meg kellett állapítanom, hogy a sminkelés nem neki való dolog és anélkül sokkalta jobban mutat. Rövid kis megbeszélés után bepakoltuk őket egy taxiba és a koncert főszervezője, az LD-50 guru d4m4g3 elvitte őket ebédelni, meg a hotelbe, én pedig egy kis bevásárlás ésatöbbi után hazakúsztam aludni egy kicsit, majd fél hat körül felébresztettem magam, azt tervezve, hogy egy nyogodt ebéd után szépen elandalgok a klubba. Aztán ezek a szép kényelmes tervek egy pillanat alatt zúzódtak szét mikor megcsörrent a telefon... d4m4g3 volt és közölte, hogy nincs erősítő estére, mert akiktől a tervek szerint kaptuk volna a cuccot kavartak egy szép nagyot és hirtelen teljesíthetetlen feltételekkel áltak elő. Erősítő nélkül meg ugye nincs koncert. Az eredmény azonnali pánik és gyomorideg mindkettőnknél.

Így miközben d4m a városban szaladgált fel-alá, hátha valahol akad egy fölös erősítő, én roppant ideges hangulatban elrohantam a hotelbe a zenekarért, hogy közöljem velük a rossz hírt, meg, hogy elvigyem őket a klubba. Szintén jó időbe telt míg lebeszéltem őket eredeti tervükről, miszerintis a sound-check után vissza akartak menni a hotelbe átöltözni és a sminket megcsinálni. Ezután majd húsz perc volt mire összekapták a sminkcuccokat, meg a ruhákat, aztánmeg, hogy még szebb legyen minden a taxira is vártunk majd negyed órát.

Félnyolc tájban estünk be a klubba végre valahára és az első utamba kerülő embert rögtön letámadtam a "van erősítő????" kérdéssel. A válasz szerencsére az volt, hogy van, vagyis kissé lenyugodtam, majd míg a zenekar lepakolt, majd elkezdett készülődni a hangpróbához én elrohantam Amasaninért és a többiekért a szállodába.

Mire visszaértünk fél kilenc fele már lézengett néhány látogató a klubban és folyamatosan érkeztek a újabbak. Kilenc utánra már kezdett megtelni a klub, ami igencsak nagy megkönnyebülés volt, mivel abszolut nem tudtuk, hogy mennyi látogatóra számíthatunk. Összesen olyan 130 ember lehetett, ami a kis klubban abszolut teltházzal volt egyenlő.

A koncert pontban tízkor kezdődött.. Felhangzott az intro és először Közi, majd őt követve Haruhiko is felsétált a szinpadra nagy sikitozás és üvöltözés közepette. Az intro átváltott a szokásos kezdő dalba, a húzós Nervous & Innocence-be. Ezutóbbi a klub szokásos pénteki goth-industrial patyjain már jóideje amolyan sláger-darab, tehát a közönség rögtön ráhangolódott a zenére és innentől kezdve végig nagyon jó volt a hangulat.

Haruhiko hatalmas odaadással adta elő a számokat, míg Közi kifürkészhetetlen póker-arccal játszott, időnként headbangelve egy kicsit. A sminkjét láthatólag nem tudta teljesen befejezni az idő rövidsége miatt, de így is lenyűgözően nézett ki mint mindig és most a szokásos vérvörös gitárok valamelyike helyett a Malice Mizer Garnet videójából ismert gyönyörű ezüstszinűt hozta magával.

Haruhiko a már-már védjegyévé vált ruhákban volt: fekete, pókháló szerű anyaggal borított nadrág, szakadozott felső és hosszú köpeny, valamint az elmaradhatatlan nyakláncok és a fejpánt. Közi tetőtöl talpig fekete bőrcuccban volt... feszes felső bőrnyakkendővel kiegészítve, egy nadrág és szoknya közötti átmenetet képező valami, nomeg a magas platform cipők. Ez, mint a koncert folyamán kiderült nem volt egy jó választás mivel egyébként is egy igen meleg nap volt és a klubban a hatalmas tömeg és a szellőzés hiánya miatt egy idő után kezdett a hőség egyre elviselhetetlenebbé válni. Vagyis Közi valószínüleg sokkal jobban járt volna, ha inkább erre a napra tartogatja a Pozsonyban viselt jóval szellősebb pap-ruha szerüséget, dehát senki sem sejtette előre, hogy ilyet iszonyatos hőség lesz. Természetesen minden ruha az alice auaa divatcégtől származott, akik az EoD hivatalos öltöztetői és rajtuk kívül is számtalan más japán rock-zenész ruháit tervezik.

A koncert nagyon jól szólt úgy általában, csak a gitár volt rettentő halkra keverve és gyakran teljesen elveszett a DATról szóló alapban. És ezzel igen sokat vesztettünk, mivel Közi lenyűgöző dolgokat játszott, amint azt elöző nap a szerencsésebb pozsonyi közönség is hallhatta. Ezt leszámítva a koncert egészen lenyűgöző volt. Olyan energia áradt le a szinpadról amihez foghatót még egyik EoD koncerten sem láttam és a közönség is kitett magáért. Ahogy haladtunk előre a programban úgy let egyre elviselhetetlenebb a hőség, de Haruhikoék állták a sarat és Közi kissé olvadozó sminkjén kívül nyoma sem látszott rajtuk, hogy bármi probléma lenne.

Leadták a tavaly készült promo CDről ismert öt számot, valamint még négy másik dalt, köztük két vadonatúj darabot. A régi dalokat igencsak átdolgozták, feljavították tavaly óta, mindegyiket még sokkal változatosabbá és izgalamsabbá téve. Leginkább a legrégebbi EoD dal, a Desperado lett újragondolva, amit a refrénig felismerni is alig lehetett olyannyira máshogy hangzott.

A legjobb dal viszont talán a záró Eve of Destruction volt, kiválóan eltalált dallamával és énektémájával. Remélhetőleg most már rövidesen tényleg megjelenik a régóta tervezgetett első EoD album is és végre normális studióverzióban is meghallgathatjuk a számokat.

Az Eve of Destruction (és körülbelül olyan 40 perc játékidő) után levonultak a szinpadról és eltüntek a számukra fentartott irodában... azonban a közönség természetesen tombolt és többet akart, így miután egy kicsit kifújták magukat visszatértek a szinpadra és játszottak mégegy számot, a roppant húzós You Killed Me First-öt, majd hatalmas üdvrivalgás közepedte újra elhagyták a szinpadot, ezúttal már végleg.

A koncert után az előző napok sűrű programja és a koncert alatti pokoli meleg miatt teljesen ki voltak ütve, ráadásul következő nap korán reggel indultak tovább Németország felé, ahol szombaton játszottak a magdeburgi 'That Spring' fesztiválon. Emiatt sajnos elmaradt a különben bevett szokásnak számító autogramosztogatás. Miután pihentek kicsit vissza is tértek a hotelbe, hogy legalább egy kicsit tudjanak pihenni a következő reggeli indulás előtt, míg mi a klubban maradtunk ahol szokás szerint hajnali négy környékéig mentek a goth és industrial zenék, időnként egy kis visual-kei-el fűszerezve.

Akinek nem tudta most megnézni őket, vagy szeretné őket újra látna, annak lesz még alkalma, mert a tervek szerint jönnek még Európába jónéhányszor, legközelebb például július végén Svédországban, majd a lengyelországi Castle Party első napján lépnek fel.

+Setlist+
intro:I.No.Ri
01.Nervous And Innocence
02.Iconoclast
03.Garden For A ZEARLOT
04.Void
05.Dead Or Alive
09.Logos
07.Desperado
08.Eve of Destruction
ráadás:You Killed Me First