>> Beszámoló 2003. május 15-i pesti Eve of Destiny fellépésről <<

A zenakar előtörténete még valamikor a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején kezdődött. Haruhiko ekkor már jó tíz éve a pályán volt és The Zolge nevü együttesének köszönhetően a helyi punk-szintér egyik legfontosabb figurája volt. A Zolge punk-rock csapatként indult, azonban idővel Haruhiko érdeklődése egyre inkább a dark-rock, goth-rock felé fordult elsősorban példaképének Stiv Bators-nak hatására, aki a legendás punk-banda, a Dead Boys énekeseként tünt fel, majd annak feloszlása után megalakitotta a dark-rock nyomasztó, atmoszférikusságát a punk erejével vegyítő Lords of the New Church-öt. A Zolge is egyre inkább ebbe az irányba mozgott és a korai nyers punk-zenét felváltotta egy sokkal nyitottabb, kisérletezőbb és az elektronikát is egyre inkább felhasználó hangzás.

Ekkoriban volt egy ideig a Zolge technikusai között egy Közi nevű fiatalember aki Haruhiko nagy tisztelője volt és maga is gitározgatott itt-ott. Az ő zenei karrierje akkor indult be mikor a Matenrow nevü zenekarban összetalálkozott egy m0sik gitárossal, akit mindenki csak Mana-ként ismert. Mivel tele voltak olyan zenei ötletekkel amiket nem tudtak a Matenrow keretein belül megvalósítani inkább saját zenekart alapítottak... a Malice Mizer-t, mely semmihez sem hasonlító, egymástól látszólag teljesen idegen zenei műfajokat egybeolvasztó zenéjével néhány éven belül az egyik legjobb és legjelentősebb visual-kei zenekarrá vált.

Innentől kezdve Közi és Haruhiko pályája a lehető legkülönbözőbb irányokba halad és nem is találkoznak hosszú éveken keresztül. Közi a Malice Mizer-rel hatalmas sikereket ér el, performance szerű koncertjeik és titokzatos, extravagáns viselkedésüknek köszönhetően maguk a tagok is legendává válnak... azonban bármilyen népszerüek is lesznek, ellentétben a többi nagy sikereket elérő visual zenekarral ők megőrizik egyedi hangzásukat és szélsőséges image-üket.

Mindeközben Haruhiko a Zolge 1993-as feloszlása után a saját útját járja. Újságoknak ír, belekóstol a divatszakmába és elindítja Eve the New Church nevü goth klubbját Tokióban... és habár irogat új számokat, hosszú évekig nem ad ki semmit. 1998-ban azonban a klubnak köszönhetően kapcsolatba kerül az amerikai Cleopatra Records kiadóval, akik éppen egy nagyszabású goth válogatáslemezen dolgoznak és Haruhiko-tól is kérnek zenét. Küld is nekik egy demokazettát, melyről a kiadó a Desperado című számot választja ki. Ez 1998-ban jelenik meg a négy CDs Black Bible válogatáson, már Eve of Destiny név alatt (ez eredetileg csak  a demo címe volt). A szám szakít a Zolge féle hangzással; annál sokkal zúzosabb, sokkal dominánsabbak benne az electro-industrial elemek és ehhez igazodik Haruhiko énekstílusa is. 1999-ben a Black Bible-on való szereplésnek és Haruhiko évek alatt kiépült nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően az Eve of Destiny-t meghívják Európa legnagyobb goth fesztiváljára, a lipcsei Wave~Gotik~Treffen-re. Mivel az EoD igazából maga Haruhiko, ezért zenész ismerősökből gyorsan összehív egy zenekarra valót a koncertre. A fellépés nagy siker, azonban a várakozással ellentétben nincs folytatás és az Eve of Destiny körül évekig csend honol.

A zenekar igazi története 2001 végén egy sor véletlen egybeesésnek köszönhetően kezdődik el. Nagyjából akkoriban mikor a Malice Mizer feloszlik (pontosabban, a hivatalos bejelentés szerint, időlegesen felfüggeszti működését) Közi letéved egy goth partyra Oszakában, melynek egyik szervezője az Eve the New Church. Itt találkozik újra közel tíz év után Haruhiko-val, aki nem sokkal azelőtt kapott meghívást két nemzetközi goth fesztiválra is. Mivel szüksége van zenészekre megkérdezi Közi-t, hogy nem tartana-e vele... és Közi igent mond.

Először a Fülöp-szigeteken játszottak 2002 áprilisában, a szintén az Eve the New Church közreműködésével szervezett Eastern Goth Valley fesztiválon. Itt két egymást követő nap léptek fel helyi bandákkal együtt. Ezt követte májusban a visszatérés a legelső EoD koncert helyére a lipcsei WGT-re. Ide Haruhiko elhívta egy londoni barátját Mizz-t is, aki elektromos kütyüi segítségével még zúzosabbá tette a hangzást. A koncert hatalmas siker volt... az alaphangulatot az Európa legkülönbözőbb részeiből érkező Malice Mizer rajongók teremtették meg, akik többnyire csak azér jöttek oda, hogy Közi-t láthassák, de egy-két dal után teljesen a zene hatása alá kerültek, csakúgy mint a többi odatévedő fesztivál-látogató és a koncert végére már párszáz fős közönség ünnepelte őket. Itt mutatkoztak be a különleges ruháiról ismert alice auaa EoD számára tervezett ruhái is, melyek még az egyébként is gigantikus goth-divatbemutatóhoz hasonló fesztivál látogatói között is feltünést keltettek.

Mikor hazaértek elkezdtek új dalokon dolgozni, majd októberben ők voltak a fő-attrakció az új-zélandi Darkness Gathering fesztiválon, novemberben pedig visszatértek Európába. Ezúttal Bern-ben léptek fel a svájci goth-szervezet a Sanctuary Halloween buliján. Ide több mint négyszázan jöttek el megnézni őket, legtöbben svájciak, de megint jónéhányan jöttek a kontinens más részeiből is. Csakúgy mint az új-zélandi koncert ez is nagy siker volt és hozzájárult ahhoz, hogy a zenekar neve egyre inkább ismertté váljon goth körökben.

Időközben Haruhiko készített egy remixet az amerikai Razed In Black új albumára, Közi pedig egy Malice-es időkből származó ismerősének, Minako-nak Izayoi no Tsuki című könyvéhez készített háttérzenét, ami a könyvvel együtt kapható CDn jelent meg.

2003 elején pedig amellett, hogy dolgoznak tovább a stúdióban a lemezanyagon belevágnak az idei koncertek szervezésébe... melynek keretében május 15-én eljutnak kicsiny Budapestünkre is. Először néhány új-zélandi és ausztráliai fellépés van betervezve áprilisban, majd következik a három állomásos Szlovákia - Magyarország - Németország turné. Júliusban Lengyelországban lépnek fel a többéves múlttal rendelkező Castle Party fesztiválon és az év további részére is tervbe van véve még több európai fellépés.

Miközben az Eve of Destiny kemény munkával egyre inkább ismertté válik, elsősorban Európában, addig Japánban továbbra sem adnak koncerteket. Haruhiko indoklása szerint azért, mert a koncerthelyek kiválasztásánál számukra a helyszin és a közönség a legfontosabb, Japánban viszont a goth kultúra szinte teljesen hiányzik és ezért koncerteznek inkább a világ más részeiben.