D'espairsRay interjú - 2010 szeptember 29, Diesel Club
A budapesti koncertjük előtt ültem le a D'espairsRay tagjaival egy bő
negyed órára, egy interjú erejéig, ami alatt többek közt a zenéjükről, a
terveikről és a zenekar bő tíz éves pályafutásáról faggattam őket.
Case (SoundOfJapan.hu): A legutóbbi lemez címe Monsters, azaz Szörnyek volt, a
turné címe pedig Human-clad Monsters, ami valami olyasmit jelent, hogy
Embernek öltözött szörnyek. Kik, vagy mik ezek a szörnyek?
Hizumi: A szörny téma volt az alapkoncepciónk a lemez felvételekor és
maga a kifejezés sok mindent jelenthet a mi értelmezésünkben. Jelentheti például
a mindannyiunkban meglevő rosszat, azt a részünket amire nem igazán
lehetünk büszkék. De jelentheti akár azt az energiát is, ami kirobban belőlünk ha nagyon fel vagyunk pörögve, vagy valami nagy változáson
megyünk át. Mint amikor mi a színpadon vagyunk. Szóval voltak
ezek a különböző definicióink, hogy mit is értünk mi szörnyeken és eköré
probáltuk felépíteni az albumot, a turné neve pedig természetesen
szintén ebből adódik.
C: A zenekar már több mint tíz éve aktív... mit szóltatok volna, ha
valaki a legelején, még '99-ben odamegy hozzátok és azt mondja, hogy
egyszer híneves, az egész világot végigturnézó csapat lesz belőletek?
Karyu: Meg lettünk volna róla győződve, hogy az illető nem normális.
H: Hát az aztán biztos, hogy azt hittük volna, hogy nem százas!
*felnevet*
C: Az első pár évben a zenétek meglehetősen sötét, nyomasztó és aggresszív volt és a
kinézetetek is ehhez illeszkedett, azonban sokat változtatok azóta és mostanra már egy sokkal könnyedebb, lazább stílus jellemez titeket. A
Love Is Dead például kifejezetten bulizós darab, ami korábban
elképzelhetetlen lett volna. Mi volt ennek a drasztikus változásnak az
oka?
K: Már a kezdetek kezdete óta nagyon sok fajta zenét hallgattunk és egy idő után
egyre inkább éreztük a késztetést, hogy mi is kipróbáljunk új dolgokat. Nomeg valljuk be, ha valaki ugyanazt a zenét játssza
tíz éven át, az meglehetősen fárasztóvá tud válni egy idő után, így már
csak emiatt is szerettünk volna új hangzásokkal kisérletezni, főleg,
hogy úgy
éreztük, hogy ennek köszönhetően a koncertek is sokkal élvezhetőbbek,
változatosabbak
lesznek és több embert vonzanak majd. Valamint ott volt az is, hogy
aggasztott minket, hogy ha a dalaink mindig a sötétség és
kétségbeesettség érzését árasztják, akkor egy idő után ezek a dolgok
túlzottan összeforrnának a zenekar nevével és azt a benyomást
keltenénk, hogy a D'espairsRay csak ennyiből áll és ezt mindenképpen
szerettük volna elkerülni.
C: És mit várhatunk tőletek a jövőben, van már valami elképzelés, hogy
zeneileg milyen irányba szeretnétek továbbhaladni?
K: Az igazat megvallva még nem tudjuk, az fogja majd eldönteni, hogy az
adott pillanatban éppen mihez lesz leginkább kedvünk. De továbbra is
szeretnénk új dolgokkal kisérletezni és feszegetni a saját határainkat,
korlátainkat.
C: Sok zenekar van akik a vk színtérről indultak, de miután az évek
alatt az extrém kinézetet is maguk mögött hagyták és a zenéjük is sokkal
populárisabb lett, kijelentették, hogy már nem tekintik magukat visual
kei csapatnak. Ti is sokat változtatok ez alatt a tíz év alatt, szóval
ti, hogy érzitek? A D'espairsRay még visual kei, vagy már nem az?
K: Szerintem minden zenekar maga dönti el, hogy amit játszanak, az vk,
vagy sem, de én úgy gondolom, hogy mi egyértelműen visual kei zenekar
vagyunk és az is maradunk.
C: Amikor először hallottam a Love Is Dead című számot, azonnal a Dead Or Alive
klasszikusa, a Spin Me Round ugrott be róla. Nektek feltünt a
hasonlóság, vagy esetleg szándékos volt a zenei utalás?
K: Nem, nem, egyáltalán nem volt szándékos, viszont miután meghallgattam
a kész dalt nekem is feltünt a hasonlóság és rájöttem, hogy valószínű, hogy a
fejemben volt a szám és ha tudatlanul is, de hatással volt rám. De
egyébként ha alaposabban meghallgatod, rájössz, hogy igazából teljesen
más a kettő.
C: Ha úgy döntenétek, hogy összehoztok egy feldolgozásalbumot, kiknek a
számait játszantok legszivesebben?
(Itt mindenki nagyon elgondolkodott, főleg Hizumi hümmögött nagyon, majd
végül kibökte:)
H: Aaaah, nem tudom, nem tudok dönteni! *A többiekhez fordul* Ti kiket választanátok?
Tsukasa: Én valamelyik Pantera számot játszanám legszívesebben.
Zero: U2.
K: Én azt hiszem a Garbage-t választanám.
H: Uuuhh, még mindig nem tudom, annyi kedvenc van, amiből választani
lehetne... de mivel énekes vagyok, ezért szerintem inkább valami olyat
választanék, aminek a szövege japánul van.
C: És mégegy hasonló kérdés: melyik zenekarral, előadóval koncerteznétek együtt
legszivesebben?
H: Akárkit választhatunk? Tényleg bárkit?
C: Jaja, persze.
H: Ohh, akkor én a Linkin Park-ot választanám!
K: *nagyon komoly hangon* Michael Jackson! (Ezen persze mindenki
felröhög, maga Karyu is) Ohh, és Budapesten szeretnék fellépni vele!
T: Ill Nino. (Itt egy kicsit
elvitatkoznak egymás közt, hogy az Ill Nino brazil, vagy amerikai, vagy
esetleg brazilokból álló amerikai zenekar, de nem tudják eldönteni - azóta utánanéztem és az utóbbi egyébként)
Z: *vigyorogva* U2!
C: Dalszerzésnél mi a munkamódszeretek? A zene vagy a szöveg van meg
előbb?
H: Mindig a zene az első.
C: És hogy születnek hozzá a szövegek? A zenét hallva jön az ötlet a
témához, vagy többnyire már előre megvan, hogy nagyjából miről akarsz írni?
H: Az alapelképzelés már előre meg szokott lenni, szóval a téma
megvan körvonalakban, de a szöveg hangneme és az, hogy hogyan fejezem ki amit
mondani akarok csak azután alakul ki, hogy meghallgatom a zenét, majd
ebből kiindulva dolgozok tovább és írom meg a végleges verziót.
C: Nemrég érkezett tőletek a bejelentés, hogy
a jelenlegi turné vége után leálltok egy időre, mivel Hizuminak
orvosi kezelésre van szüksége, mert valami probléma van a torkával.
Lehet tudni, hogy pontosan mi a gond, vagy, hogy mire számíthatnak a
rajongók, hogy mennyi ideig tart majd a szünet? Vagy még semmi biztosat
nem lehet tudni jelenleg?
H: Gyakorlatilag egy, a hangszálakat érintő izomproblémáról van szó és
különböző terápiákkal próbálkozunk majd, mivel egyelőre nem tudjuk, hogy
melyik lenne a leghatásosabb. Szóval sajnos emiatt egyelőre nehéz lenne
megjósolni, hogy milyen hosszú lesz majd a kényszerpihenő.
C: És mi a többeik terve, mit csináltok majd a szünet alatt? Szó van
esetleg valamilyen mellékprojektről, vagy szólómunkáról?
K: Egyelőre nem igazán vannak terveink. Miután hazatértünk Európából,
még előttünk van egy év végéig tartó japán turné is, szóval jelenleg ez
leköti minden figyelmünket és majd csak ha ezekkel végeztünk, kezdünk gondolkodni, hogy mit is csináljunk ezután.
C: Ha mégis úgy döntenétek, hogy valami mellékprojektbe kezdtek, milyen
zenét játszanátok szívesen? Valami hasonlót mint a D'espairsRay vagy
esetleg valami teljesen mást?
K: Az az igazság, hogy nem igazán gondolkodtunk még erről, mivel nagyon
lojálisak vagyunk a zenekarunkhoz.
C: Mindig egy csomó ajándékot kaptok a rajongóktól; volt valami olyan
ami különlegesen emlékezetes volt?
(Egy ideig gondolkodtak a kérdésen, de úgy tünt, hogy nem igazán akarnak
kiemelni semmit és végül Hizumi rukkolt elő egy diplomatikus válasszal.)
H: Nos, szerintem az a legszebb ajándék, ha eljöttök a koncertjeinkre és
megnéztek minket élőben!
K: Haha, hazug! *felröhög* Én egyszer német gyártmányú kontroll
hangfalakat kaptam, hogy otthon is tudjak gyakorolni, azoknak
speciel borzasztóan örültem.
C: Ahogy nézem, pont vacsora előtt zavartalak meg titeket. Mi a véleményetek
egyébként a konyháról ideát, Európában, ami ugye azért
eléggé különbözik attól, amit otthon megszoktatok.
*mindenki lelkesen bólogat, hogy szeretik az itteni kajákat.*
T: Én speciel a német kolbászok nagy rajngója vagyok. *vigyorog*
K: Én is szeretem az európai konyhát, nagyon ízletesek az ételek
és szinte etetik magukat.
C: És mivel lejárt az időnk, már csak egy zárókérdésem lenne: Most először jártok
nálunk, de esetleg tudtatok már valamit Magyarországról a mostani turné
előtt is?
K: Én csak annyit, hogy egyszer fellépett itt Michael Jackson! (Az infó pontos, még '96-ban járt itt Jacko.)
T: Van az a Brahms szerzemény... biztos ismered te is, az V. Magyar Tánc
című.. *elkezdi dúdolni* No, még régen, az általános iskolában volt
egyszer egy előadás különböző híres szerzeményekről és ott hallottam
először, de azóta is megragadt a fejemben és mindig ez jut eszembe
először az országról.
C: Köszönjük az interjút és sok sikert a koncerthez.
(Az interjú eredetileg a
Mondo magazin 2010
novemberi számában jelent meg.)
Képek: (c) Universal Music Japan / Gan-shin |