Szörnyek évadja
A D'espairsRay Budapesten

2010 szeptember 29, Diesel Club

(A cikk eredeti verziója a Mondo magazin 2010 novemberi számában jelent meg. Szöveg: Case, képek: Baldy (1-25) és Case (26-30). A zenekarral készült interjút itt olvashatjátok.

Az év végére egyértelművé vált az, amit már év elején is lehetett sejteni: 2010 hozta el itthon a JRock és visual kei nagy áttörését és mostanra Budapest is végleg becsatlakozott a japán rockbandák állandó turnéállomásainak sorába. Ezt bizonyítja, hogy idén immár a harmadik nagy visual kei csapat látogatott el hozzánk és az LM.C és a Versailles után a 2000 környékén feltünt új generáció egyik legjelentősebb zenekara, a D'espairsRay tette tiszteletét nálunk.

A Diesel klub erre az évre amolyan JRock szentély szerűséggé avanzsált: mindhárom említett zenekar itt lépett fel és ahogy a korábbi alkalmakkor is történt, most is már kora reggel jópáran lézengtek a klub előtt, sőt, a hírek szerint újra voltak olyanok, akik már előző éjszaka letáboroztak a bejárathoz vezető lépcsők előtt, ami már nyár közepén is merész vállalkozás volt, ezen a hűvöskés szeptember végi napon meg aztán pláne. Négy körül, amikor én befutottam, ránézésre már vagy háromszáz ember állt sorba és folyamatosan érkezett az utánpótlás, miközben bentről, az éppen folyó hangpróbáról a Love Is Dead hangjai szűrődtek ki. Páran az oldalsó bejárat melletti ventillátor lapátjai közt próbáltak befele leskelődni, hátha megpillantják egy pillanatra valamelyik tagot, odaát, a sorban pedig az ilyenkor szokásos türelmetlen várakozás mellett folytak a lázas zászló-aláirogatós projektek, ment a hadakozás a tolakodó külföldiekkel és a biztonságiakkal, akik a nem létező korlátok mögé igyekeztek beterelni az embereket és persze ment a non-stop sziahellohogyvagy a rég nem látott ismerősök sokaságával.

Miután lement a hangpróba és pihent egy kicsit a zenekar, bementem és megejtettük az interjút, ami alatt majd' végig Hizumi és Karyu vitte a beszélgetés fonalát a csapat részéről, majd mikor lejárt a kérdezősködésre kiszabott, szerencsére eléggé rugalmasan kezelt negyed óra, körbenéztem kicsit a klubban. Az ekkor még kongó nagyteremben a színpad már így, üresen is impresszíven mutatott a két oldalt kifüggesztett jókora zászlókkal, a merch pultot pedig cselesen még a kapunyitás előtt megkörnyékeztem, így elkerülve a későbbi kanyargó sorokat. A kínálat nagyon bőséges volt, a trikótól, plucsitól, posztertől, kitűzőtől és hasonlóktól kezdve a D'espairsRay zokniig (!) volt ott minden, azon viszont kicsit meglepődtem, hogy a CD-k közül csak a nemrégiben megjelent best of lemezt, az Immotalt lehetett kapni. Persze az is igaz, hogy az egyéb merch cuccokat csak ilyenkor árulják, a CD-ket ellenben (igaz, egyelőre csak tőlünk nyugatabbra) bármikor be lehet szerezni, szóval ilyen szempontból érthető, hogy azokat most nem cipelték magukkal.

Hat, vagyis a nyitás előtt kint már felhangzott a szokásos visszaszámlálás, majd mikor végre feltárultak a kapuk, megindult befele a vérmérsékletől függően sikítva szaladgálós, vagy kényelmesen besétálós emberáradat és egy szűk óra alatt nagyjából meg is töltötte a termet. Azt hittem, hogy itt valamivel többen leszünk, mint a két másik idei koncerten, elvégre mégiscsak régi, klasszikus csaparól van szó, de végülis most is "csak" bő hatszáz néző gyűlt össze, ami persze még mindig elképesztő egy mennyiség, főleg abba belegondolva, hogy pár éve még a teljes hazai vk rajongótábor is csak a töredéke volt ennek. Miután beért mindenki, a kezdésig, azaz nyolcig, még volt egy órányi holtidő, de ezalatt legalább mindenki kényelmesen bevásárolhatott a pultnál, nomeg keresgélhette, hogy honnan lesz a legjobb kilátás, majd végre, hatalmas hangzavarral kisérve elhalkult a háttérzene, elsötétült a terem, majd a vérvörös fények áztatta színpadon feltüntek a zenekar tagjai, elfoglalták a helyüket és megszólalt az a szám, aminél tökéletesebb kezdést elképzelni se nagyon lehet egy D'espairsray koncerten: a BORN.

A koncert előtt a fő kérdés a rajongók közt természetesen az volt, hogy vajh miket is játszanak majd, pontosabban, hogy mennyire lesznek régi számok, ami az ő esetükben különösen fontos részletkérdés. Merthogy két féle DéspairsRay rajongó van. Az egyik (mint példul én) mindmáig a régi, a zseniális debütalbum, a coll:set után lezárt korszakért rajong, amibe az említett lemez, nomeg az előtte kiadott jó csomó kislemez, mini-album és demo tartozik és ami a csapat durvulós, mind hangzásilag, mind kinézetileg meglehetősen aggresszív és nyomasztó korszakát jelenti. A másik tipus pedig inkább az ez után kezdődött és mindmáig tartó periódust részesítí előnyben, amit az egyre inkább populáris és könnyedebb hangzás jellemez és amibe tökéletesen passzol bele az új, talán minden eddiginél slágeresebb, bulizósabb album. A nagy kérdésre pedig a csapat a lehető legjobb választ adta és a koncert mindkét oldalnak egyaránt kedvezett. Annak ellenére, hogy ez elvileg az új lemez bemutató turnéja volt, mégis inkább úgy tünt, mintha a best of lemezt vették volna alapul a számválogatásnál, vagy akár a közönség kivánságait, merthogy az európai kiruccanásuk előtt egy online kérdőívvel országonként  megszavaztatták a rajongókat, hogy milyen számokat szeretnének hallani. Ki tudja mi volt a valódi ok, de annyi biztos, hogy amellett, hogy azért persze a Monsters dalai is szép számmal szerepeltek, a korábbi lemezekről is bőven válogattak, különös tekintettel a coll:set körüli korszakra, így az újabb kedvencek, például a Death Point, vagy a Redeemer mellett játszottak olyan régiségeket is, mint a még 2004-ből származó fuyuu shita risou. Viszont volt pár olyan szám is, amin kicsit csodálkotam, hogy nem került elő: főleg a Brilliant, Horizon, Kamikaze hármas kimaradása volt feltünő és habár én speciel annyira nem hiányoltam őket, de furcsa volt, hogy ennyire látványosan megkerülték a Redeemer album kislemezdalait.

Ahhoz képest, hogy Hizumi a turné előtt kicsit ráijesztett a rajongókra a betegségével kapcsolatos bejelentéssel, itt szerencsére nem nagyon látszott és főleg hallatszott rajta, hogy bármi különösebb baja lenne. A hörgősebb részeknél is nagyon megeresztette a hangját, egyáltalán nem tünt úgy, mintha visszafogná magát, talán csak a számok közti, nagyrészt persze angolul lenyomott kommentárok alatt lehetett érezni, hogy azért talán tényleg nincs minden rendben a hangjával. A jobbján Karyu tombolta végig a koncertet, szinte egy pillanatra se megállva, folyamatosan headbangelt, rohangászott, pörgött-forgott és látszott, hogy nagyon fel van spannolva, csak úgy mint Zero, aki ahhoz képest, hogy az interjú alatt milyen szótlan és visszafogott benyomást keltett, itt végigvigyorogta az egész koncertet és látványosan élvezett minden pillanatot, amit a színpadon töltött. Mindeközben pedig Tsukasa... Nos, ki tudja mit csinált, azt leszámítva, hogy tökéletesen végezte a dolgát és szolgáltatta az alapritmust, merthogy a dobhegyek mögött, a reflektorokkal a háta mögött szinte semmit nem lehetett látni belőle, csak a feje búbját, meg nagynéha a körvonalait.

A két korábbi, idei koncerten voltak kisebb gondok a hangzással, most azonban szerencsére tökéletesen szólt minden, az utolsó hangig és mivel hőség sem volt, meg valahogy a tömeg és a tolongás is kevésbé volt gyilkos, mint a korábbi koncertek esetében, így a már-már szokásos rosszullétek és ájulások is kimaradtak, vagyis ilyesmik sem zavarhatták az élményt. Persze valószínűleg mindenki számára a személyes favoritok hozták el a koncert csúcspontját, az azonban egyértelmű volt, hogy a Love Is Dead kezdetekor volt a legnagyobb üdvrivalgás, de a régebbi fő közkedvenc, a Hollow is nagyon beindította a közönséget. A koncertnek az azért mégiscsak inkább az utóbbi három lemez anyagára koncentráló főszekcióját lezáró Garnet újfent a régi D'esp híveinek kedvezett, csakúgy, mint a négy számnyi ráadás első háromnegyede, ami aztán végképp olyan volt, mint egy kis mini időutazás vissza, az évtized közepére: igazi brutálkodós tocsogás a még mindig ütős régi hangzásvilágban. Lezárásként megkaptuk még a második album, a Mirror címadó dalát, majd elkezdődött a most is hosszúra nyúló búcsuzkodás, tombolás, pengető- és dobverő dobálás és vízfröcsögtetés, majd azok akik a koncert előtt nem tették, most rohamozták meg a merch pultot, a többiek pedig szépen lassan kibotorkáltak az esti sötétségbe, sokan láthatólag még mindig nehezen feldolgozva azt, hogy igen, tényleg egy sok éves álom vált valóra és tényleg fellépett nálunk is az elmúlt évtized egyik legjelentősebb vk csapata, ráadásul egy hibátlan koncerttet adva, amivel tényleg minden rajongó maradéktalanul elégedett lehetett.

Hivatalos oldal
Myspace


setlist:

01.BORN
02.Marry of the Blood
03.WEDICIИE
04.fuyuu shita risou
05.DEATH POINT
06.dope
07.13 -Thirteen-
08.LOVE IS DEAD
09.DAMNED
10.Masquerade
11.Human-Clad Monster
12.DEVILS' PARADE
13.abyss
14.Hollow
15.REDEEMER
16.Garnet

Encore:
17.Abel and Cain
18.Forbidden
19.in vain
20.MIRROR