A zenekarról már első ránézésre egyértelmű, hogy legfőbb példaképük az amerikai Misfits, akik legszebb napjaikat az amerikai punk fénykorában élték, majd hosszas kihagyás után '96-ban alakultak újra némileg megváltozott felállással, a csapat körül időközben kialakult kultuszt meglovagolva. A '92-ben alakult Balzac nem csak zeneileg követi hűen a nagy példaképet, hanem egyébként is szoros kapcsolatban állnak a Misfits-el, akik közös turnékkal és kiadványokkal évek óta segítik őket az amerikai színtéren. Szerencsére a zenekar az utóbbi időben Európában is egyre ismertebbé válik, köszönhetően jórészt egy hosszadalmas 2004-ben lenyomott turnénak. Most pedig egy rövidebb, egyébként csak Németotszágra korlátozodó, 'Dark-ism Over Germany' néven futó turné keretében ugrottak át egy koncert erejéig Bécsbe a B72 klubba. Itt még korábban nem jártam, de mint kiderült, a klub mindössze pár percnyire van a Chelsea-től, a tavaly előtti Melt-Banana koncert helyszínétől, ugyanúgy bent a magasban futó metró sínei alatti árkádsoron. Nem sokkal kilenc után, majd egy órával a kiírt kezdés előtt értünk oda, de a helyi vk rajongók kis kommandója némileg aggasztó módon, a szokásos rettentő kinézettel megtámogatva máris ott nyüzsgött, szorosan rátapadva a koncertterem persze még zárva levő ajtajára. Ekkor még nem nagyon volt ott más, azonban szerencsére hamarosan befutottak a helyi punkok is, de még velük is talán ha olyan 60-70 ember lehett ott maximum, ami meglepően kevés, még azt tudva is, hogy a hétköznapokon tartott koncerteken mindig alapból kevesebben vannak, nomeg, hogy Bécsben azért sokkal inkább van miből válogatni, mint nálunk. A fennmaradó időt a klub előtti bóklászással, flyer nézegetéssel, nomeg a persze már felállított merchandise pult átbogarászásával töltöttük. Utóbbin elég korrekt kis izelítő volt a zenekarhoz kapcsolódó egészen elképesztő mennyiségű merch cuccból fejkendőkkel, kitűzőkkel, polókkal és egyéb kütyükel (mint pl. gördeszka..!), nomeg persze a kötelező CD / DVD / vinyl kinálattal.

Valamivel tíz előtt kinyitották a terem ajtajait és szépen sorban beözönlött mindenki a bécsi viszonylatban elképesztően olcsó, 8 eurós belépő befizetése után. Ekkorra már nagyjából kialakult a közönség végleges felállása, ami a szinpad előtt tömörülő, úgy kábé húsz fős vk osztagból állt, egy-két random érdeklődőből és egy rakat punk, megsatöbbi alakból, akik közül meglepően sokan már alapból Balzac cuccokban jöttek a klubba. Maga a hely nagyon kicsi volt, a koncertterem alig nagyobb mint a Marco Polo tánctere, igazából szinte csak a helység fele fölött levő galéria miatt férnek be többen, viszont részben éppen a kicsi, de jól kihasznált tér miatt baromi hangulatos az egész, korrekt hangcuccal és így ennyi embernek pont ideális volt.

A koncert előtt az egyik helyi (de természetesen Balzac polóban feszítő) technikus/DJ jó kis régi punkzenékkel szórakoztatta a közönséget (valamint egy imádnivaló surf-rock darabbal) majd nem sokkal a behirdetett időpont után felbukkant a színpadon a zenekar egyik staffosa, gyorsan előkészítette a terepet, majd jött a zenekar is és a közönség lelkes üvöltözése mellett rögtön neki is ugrottak az első számnak. Természetesen a zenészek szinte tetőtől talpig valamelyik Balzac-hoz kötödő ruhamárka cuccaiban voltak (Balzac, Shocker és Dementia thirteen), a dobos Takayuki sima csontvázas polóban, a gitáros Atsushi ugyanannak overall verziójában, az általában kis kalapokban nyomuló basszgitáros Akio most úgy nézett ki a fejkendőjével és tetoválásaival, mintha valami garage-rock bandából szabadult volna, az énekes Hirosuke pedig, akinek hangja élőben még durvább mint lemezen, egy kisebb ruhaüzletet aggatott magára, megfejelve az egészet egy jókora gumitüskékkel felszerelt kesztyűvel.

Harmadiknak az egyik nagy kedvencemet, az ötvenes évekbeli sci-fi klasszikus nevét átvevő 'Day The Earth Caught Fire'-t játszották, a másik favorit, az utolsó elötti album címadó száma, az elég feltünően a Buck-Tick féle 'In Heaven'-t idéző 'Came Out Of The Grave' azonban sajna kimaradt, csak úgy mint néhány más logikusnak tűnő választás, helyettük azonban kaptunk rengeteg régebbi dalt, elsősorban a '97-es 'Deep Teenagers From Outer Space' albumról. Így élőben, nyersebb hangzással, még jobban átjöttek a zenekar punk-rock gyökerei mint a lemezeken: az egymást váltó durva riffek és dallamosabb refrének és persze a szinte minden számban felbukkanó, már-már Balzac trademarknak számító együtténekelgetős "ooooh-o-ooo!" kórusok. Leszámítva az elöl tömörülő helyi vk blokk néha nagyon túlzásba vitt "oh my gawd, hozzáértem!! woooo!!" hozzáállását (megtanulják valaha, hogy japán zene nem egyenlő a visual bandákkal..?) a közönség baromi jó és lelkes volt, az egyik helyi Balzac fanatikus még egy, a zenekar fotózásain időnként felbukkanó jókora fejre húzható papírzacskót is hozott magával és abban nyomult egy ideig.

Punkosan rövid, kevesebb mint egyórányi játékidő után a zenekar levonult a színpadról, amire persze beindult a taps és üvöltözés, én pedig a szünetet kihasználva célba vettem a galériát, hogy onnan is csináljak pár képet. Mire felértem már mentek is fel újra a színpadra és a 'Fiendish Ghouls'-al elkezdték a kétszámos ráadást. Hirosuke végre megszabadult a rengeteg random cuccal teleaggatott kabátjától és a színpadon, a reflektorok alatt uralkodó meleghez sokkal jobban passzoló balzac-koponyás polóban tombolt tovább. Zárásnak a szintén a '97-es lemezről származó 'Human Blood'-ot játszották, ami alatt a közönség egy-két lelkesebb tagja lerohanta a színpadot egy kis zenekarral közös headbangelésre, majd végleg vége lett az alig egy órás koncertnek. Pokoli jó este volt, mert habár a Balzac nem fogja zenéjével megváltani a világot, a lelkesedésük simán kárpótol mindenért és akinek bejönnek a durva-de-mégis-dallamos old-school punkzenék, azok nem csalódhatnak bennük.

Kifelé menet természetesen leálltunk shoppingolni kicsit a merchandise pultnál ezt-azt, többek közt egy extra-olcsó 'official bootleg' dvd-t. Ez, a zenekar egy áprilisi, a hírneves Liquid Room klubban adott koncertjét megörökítő dvd már csak összehasonlítási alapnak is érdekes, hogy milyen a amikor hazai pályán lépnek fel, egy jóval nagyobb helyen, komolyabb show keretében. Persze jó lenne egyszer úgy is megnézni őket, de az efajta pici klubkoncerteknek is megvan a maga varázsa és egy ilyesmi stílusú banda zenéje talán így még jobban átjön, habár a videó alapján egy nagyobb helyen is eszement jó hangulatot tudnak teremteni.