Főoldal » Japán, Noise + Experimental » A zaj királya: Merzbow (World Merzbow Day 2012)

A zaj királya: Merzbow (World Merzbow Day 2012)

LET’S NOISE!

Zaj! Zaj! Zaj! Madarak! Zaj! – Avagy, üdvözlünk mindenkit a Merzbow csodálatos világában!

Egy tavaly indult kezdeményezés nyomán a rajongók a japán zajzene legnagyobb alakjának számító, Merzbow művésznév alatt alkotó Masami Akita születésnapját kikiáltották World Merzbow Day-nek, az alábbi felhívással:

Celebrate one of the world’s most loved artist of all time’s birthday by playing his music in public spaces for all the enjoy.

Gift suggestions:
-Drive around a busy part of town blasting Merzbow for all to enjoy
-Organize a tribute concert
-Make a vegan cake with a picture of a chicken on it
-Post Merzbow videos on your Facebook page
-Donate to PETA on behalf of Masami Akita
-Or just simply listen to Merzbow and think of him on his special day

Don’t be afraid to get creative with your annual World Merzbow Day celebrations because the sky’s the limit.

Objectives:
-To introduce new music and ideas to the public
-To open people’s minds
-To unite awkward lonely Merzbow fans and other lovers of noise
-To find and create new noise fans
-To inspire more creative musicians
-To (re)open up the debate on what music is
-As well as promoting veganism as a popular lifestyle

(szerk.: Akita közismerten harcos állatvédő és a vegan életmód elkötelezett híve, ezért a több erre utaló programpont.)

Idén a SoundOfJapan+ is csatlakozik ezen kezdeményezéshez, szóval alább gyorsan összefoglaljuk, hogy mit is kell tudni Merzbow-ról, hogy mitől számít olyan nagy névnek, meg persze kaptok egy jó adag hallgatnivalót is, hogy a ti napotok is az áthatolhatatlan zajtengerről szóljon! De előbb még pár link:

Merzbow hivatalos oldal / Merzbow @ facebook / World Merzbow Day 2012 fb event

Plusz még egy: ugyebár, ha lassacskán is, de elkezdődik végre a soundofjapan.hu régi verziójáról (ezt fent a SoundOfJapan+/Kapcsolat menűpont alatt eléritek egyébként a maga teljes pompájában) az anyagok átmozgatása ide, az új oldalra és ezek közül az első , ezen nagy alkalomra időzítve a beszámoló Merzbow első hazai fellépéséről (természetesen visszadátumozva az eredeti publikálás időpontjára). Akkor a koncert után egyébként egy rövid közönségtalálkozót is tartottak, amolyan kérdezz-felelek formában, amiről szintén van a cikk végén egy kis összefoglaló, sok érdekes háttérinfóval:

Merzbow + Pándi Balázs (2009 dec 12, Trafó)

No, de akkor a lényeg:

A kezdetek + hatások

A tényleges Merzbow sztori 1979 körül kezdődött, de nem előzmények nélkül: az ’56-os születésű Akita már korábban is dobolt különböző iskolai zenekarokban, valamint a művészeti tanulmányai is hatással voltak későbbi munkásságára, sőt, magát a Merzbow nevet is a festményekben és installációkban utazó német Kurt Schwitters egyik híres / hirhedt munkájáról (Merzbau) kölcsönözte.

Egy idő után azonban elege lett a hagyományos zenékből és iskolai ismerősével, Kiyoshi Mizutanival közösen elkezdett fémből eszkábált ütőshangszer szerűségekel és egyebekkel kiséretezni, a végeredményt pedig saját kiadású kazetták formájában szabadították a világra, gyakran fénymásolatokból és egyebekből összeállított egyedi kiegészítőkkel és csomagolással. A nemzetközi kisérleti zenei közönség a nyolcvanas évek közepe körül figyelt fel a munkáira, ekkor indultak be a másokkal közös együttműködések, európai, amerikai fellépések, ekkoriban jelentek meg az első lemezei külföldi kiadóknál, valamint, Mizutani távozásával ekkor vált a Merzbow tényleges szólóprojektté (habár a következő nagyjából egy évtizedben még gyakran előfordult, hogy élőben a feleségével vagy másokkal közösen lépett fel).

 

Érdekes egyébként, hogy habár szintisztán zajzene amit Akita csinál, nem a hasonló külföldi előadók nyomait követve állt rá erre a vonalra. Mert, habár az ember, azt kérdezve, hogy honnan jött az inspiráció, valami olyasmit választ várna, hogy a korai industrial és noise előadóktól (Throbbing Gristle, NON, ilyesmik), esetleg az őket megelőző kisérleti zeneszerzőktől (Karlheinz Stockhausen, John Cage, meg a díszes társaságuk), ehelyett kiderül, hogy nem, hanem prog-rock, pszichedelikus rock és jazz, azon belül is elsősorban a free jazz állt a háttérben. Mondjuk persze rá lehet jönni ennek az okaira, főleg ha megnézzük a szóbanforgó műfajok történetét Japánon belül, de ez messze vinne most minket a témánktól, szóval…

Az élő legenda

A ’80-as évek második felére világszerte közismertté vált a Merzbow név és ő lett az akkoriban egyébként is virágkorát élő japán noise és kisérleti zenei színtér emblematikus vezéralakja, plusz nemzetközi szinten úgy általában mindmáig ő az első aki az emberek eszébe jut zajzenék kapcsán, vagy akinek a nevébe belefut az, aki elkezd érdeklődni ezen kétségtelenül nagyon izlésfüggő és nehezen befogadható, de a maga módján annál addiktívabb műfaj iránt. És, hogy minek köszönheti ezt a különleges hírnevet és figyelmet? Több dolognak. Melyek közt persze ott van a totális, áthatolhatatlan, szinte befogadhatatlan zajtengertől a szinte meditatív pulzálásig terjedő zenéje, de legalább ugyanennyire fontos az egészen áttekinthetetlen mennyiségű kiadvány is (de itt tényleg többszázas mennyiségre kell gondolni), amit kiadott a kezei közül és, hogy ezek mindig valami egyedi koncepció alapján készültek, sokszor különleges borítóval, csomagolással, a legkülönfélébb, sokszor amúgy is legendás hírnevű kiadóknál.

Nomeg persze ott voltak a különböző mellékprojektek és másokkal közösen felvett lemezek. Abban nincs semmi meglepő, hogy a japán zajzene kb. minden fontosabb alakjával (KK. Null, Masonna, Incapacitants, Solmania, Monde BruitsViolent Onsen Geisha, Keiji Haino, Hijokaidan, meg még ki tudja ki mindenki mással) dolgozott együtt, meg annyira abban sem, hogy melléjük befigyel pár ottani rockzenekar is, mint a noisecore örület Melt-Banana, vagy a doomos, belassult Boris is, akikkel jópár közös lemezt összehoztak. A nemzetközi közreműködők felsorlhatatlanul hosszú listáján pedig szintén találunk jópár igazi nagyágyút, mint amilyen az industrial zenék alapjának számító, már említett Throbbing Gristle (és a későbbi behatárolhatatlan stílusú alapzenekar, a Psychic TV) alapítója, Genesis P-Orridge, a doom metal legenda Sunn O))), a német digital hardcore terrorista Alec Empire, a Sonic Youth, a Pan Sonic, nomeg a Faith No More főnök Mike Patton, akivel Maldoror név alatt adtak ki egy lemezt.

Stílusváltások, madarak + a magyar kapcsolat

A korábban csak és kizárólag analóg eszközökkel (fémek, kontakt mikrononok, beloopolt magnószalagok, dobok, stb) dolgozó Akita 1999-ben, szinte egyik pillanatról másikra váltott laptopra és ekkortól jó ideig teljesen lekötötték az új zajkeltő eszközben rejlő lehetőségek és fellépéseken is csak egy (vagy két) laptopot használt. Később azonban, mikor kimerítette az ebben rejlő lehetőségeket, a laptopok további használata mellett újra visszatért a hagyományos, kontaktmikrofonnal felszerelt fémkütyüihez valamint a dobokhoz is.

 

Szintén 2000 környékétől került nála egyre inkább előtérbe az állatok védelme, a vegetarianizmus (a laptopján is mindig ott díszeleg egy Meat Is Murder matrica), valamint ekkoriban kezdett otthon háziszárnyasokat tartani és ezek a témák számtalanszor visszatérnek az azóta megjelent lemezein is. 2009-től pedig egy egyre erősödő magyar vonal is merjelent a Merzbow sztoriban: hosszas egyeztetések után az első budapesti látogatása, azaz 2009 decembere környéként kezdett közösen fellépni a hazai underground híresség, szervező, meg persze jelen esetben mindenekelőtt dobos Pándi Balázzsal, akivel annyira jól ment a közös munka, hogy azóta számtalanszor léptek fel együtt külföldön is, valamint három lemezt is kiadtak együtt (2010: Live at Fluc Wanne, Vienna, 2011: Ducks: Live in NYC, 2012: Katowice). Emellett neki köszönhető az is, hogy Akita azóta kétszer is visszatért hozzánk: mindkét alkalommal az A38 hajón léptek fel, először megintcsak duó felállásban, 2011 áprilisában, majd a szaxofonos Mats Gustafssonnal kiegészülve, hármasban, egy évvel később. Ezekről a koncertekről kicsit bővebben, képekkel, egyebekkel kiegészítve olvashattok majd még szintén a mai nap folyamán (edit: és itt is a link!), alább pedig zárásként néhány kiemelkedően furcsa szemelvény a Merzbow diszkoráfiából, plusz természetesen egy jókora adag nézni / hallgatnivaló.

  

Pár érdekesség a Merzbow diszkoráfiából

Merzbox – ’79 és ’97 közti, jórészt kiadatlan, vagy már beszerezhetetlen anyagokból összeállított 50 (!) CD-s box szett, ami 2000-ben jelent meg, 1000 számozott példányban, egy rakat extrával (póló, két CD-ROM, matricák, poszter, stb), valamint a bő száz oldalas, képekkel teletömött Merzbookkal kiegészítve.

Pornoise 1kg – Öt magnókazettányi analóg zaj, szemétből kiguberált pornómagazinokból fénymásolt képekkel pontosan egy kilós csomagokká duzzasztva, a ’80-as évek közepéről.

13 Japanese Birds – Japánban is honos madárfajok által inspirált 13 (+2) részes lemezsorozat 2009 / 2010-ből. Talán a legismertebb Akita állatokkal kapcsolatos lemezei közül.

Music for Bondage Performance 1 /2 – Tradicionális japán bondage bemutatókhoz és egy (természetesen nem valódi) harakirit bemutató rövidfilmhez készült zenék, a bookletben is a bondage témához kapcsolódó képekkel, írásokkal.

Merzcedes (vagy Merzcar) – És a végére a legjobb, leglegendásabb: az egyetlen példányban készült Merzcedes, ami nem más volt, mint egy valódi, működőképes Mercedes kocsi, aminek a CD játszójába be volt drótozva a ’94-es Noisembryo album, úgy, hogy az autó indításakor automatikusan indult a CD is és se leállítani, se kivenni nem lehetett. Sokáig még a rajongók sem voltak biztosak abban, hogy ez a kiadvány tényleg létezett, vagy csak amolyan városi legenda, de végül a The Releasing Eskimo néven futó kiadó (persze ki tudja mennyire szavahihető) főnöke tisztázta a dolgot, mikor elmondta, hogy volt egy használaton kívüli régi Mercedes kocsija, azt alakította át, majd hirdette meg limitált kiadásként. De végül senki nem élt a lehetőséggel, hogy ilyen fullextrás, non-stop zajban úszó kocsija legyen, így szétszerelték az egészet és az időközben lerobbant kocsi a roncstelepen végezte.

 

További csemegézéshez: Merzbow diszkoráfia @ wiki

A Merzbow videokliphez legközelebb álló dolog: Minus Zero a Merzbox CD-ROM-ról

Merzbuddha: meditációs pulzálás (és egyben az egyik legkönnyebben befogadható Merzbow lemez)

A Merzbeat albumnál sok régi rajongó húzta a száját, hogy túl könnyed és ritmikus lett:

Live @ Freedommune 0<Zero>

Egy teljes, majd egy órás koncertfelvétel Milánóból

Merzbow live in Kung-Tu, Korea and Kobe ’91

Maldoror (Mike Patton + Merzbow) – Live in The Capitol, Brisbane, Australia, 1997

Tags:

Szólj hozzá

© 2002-2018 SoundOfJapan+ · RSS · Japán és ázsiai zene + szubkult · Facebook: SoundOfJapan FB