Lömbihead - Kiadatlan És Utált Első LemezQuart wrote:
Oké, tényleg szólhatna jobban, de még ha fele ilyen lett volna, akkor is átütött volna a mocskon a zsenialitás. Az elsőre sutának, félbehagyottnak tűnő, valójában feszes ívű, lényegre törő számaikban ott volt a '80-as évek magyar hardcore punkjának sötét, nyomasztó atmoszférája, amit viszont egy egész tág zenei horizont övezett. A Minutemen egyszerre súlyos és játékos basszustémái, a Fugazi elidegenítő militarizmusa, a Wipers borús, de felszabadító gitárjai mellett szörfös és könnyedebb akusztikus, bontogatós témák is megvoltak. A legjobb és az egészet legjellemzőbben összefoglaló pillanat talán az, ahogy a Végső megoldásban a "Megszabadítom magamat, kivágom az agyamat" elüvöltött sorpárja után, amikor már nincs hova fokozni, bejön a melodikus gitártéma és elemeli az egészet egy másik, könnyebb dimenzióba. Ez így egy az egyben a magyar Where Is My Mind?, vagy még inkább a Harcosok klubja filmváltozatának a zárójelenete - visszaírva dalba. Amikor aztán már talán mindenki letett arról, hogy tényleg, hivatalosan is megjelenjen a zenekar első lemeze, akkor szóltak, hogy már a második lemezen dolgoznak, ami a zenekar háromállomásos búcsúturnéja alkalmából meg is jelent, azaz felkerült a Bandcampre, le lehet tölteni.
Eredetileg az Aszkéta Halálát akartam linkelni, azután mégis úgy döntöttem, hogy ez a lemezük az igazán jó - nekem először a Wipers mellett még a Ramones jutott eszembe, leszámítva a hörgősebb/üvöltözősebb éneket; minden 'beleszarok' és 'ez csak egy félkész lemez' érzés ellenére nekem furcsamód szerethető mindkét album. Surf-punk dobolás, zseniális gitárok, a maguk kitekert (és talán egy kicsit infantilis) emlékezetes szövegek, igazán sajnálom, hogy csak most ismertem meg őket. :<