A ma esti Kayo Dot arcpirítóan zseniális volt, hihetetlenül jó koncertet adtak - eleinte kicsit féltem, hogy túlságosan a free jazz irányába orientálódnak majd el, de végül sikerült megtartani a jó arányokat, ráadásul a vége felé iszonyatos doom metalos döngölést is hoztak, amiből nagyon jól váltottak át izlandi gleccserhangolós post-rockba. A fúvósok mondjuk néha elvesztek a hangorkánban, pedig sokat hozzátettek a koncerthez, a dobos meg igazi monkey drummer volt, nagyon jól leütötte a témákat, és eszméletlen arcot vágott hozzá. Eleinte kicsit féltem, hogy hamar az öncélúság csapdájába fut majd az album, de szerencsére nem, szerintem az ilyen zenékhez való különösebb affinitás nélkül is remek koncert volt a mai, meglepően kulturált közönséggel. A lemezekhez képest talán csak a hegedű hiányzott. Sokszor eszembe jutott a Bohren & Der Club Of Gore, bár ők mindenképpen a Kayo Dotnál 'letisztultabb', kevésbé szerteágazó zenét csinálnak, míg utóbbi olyan, mintha a Bohren flörtölni kezdene az avantgarde-al és free jazzel (is), és ennek következtében szerteágazóbb és kicsit másképp hangszerelve adná elő a dalait. Az előzenekarok közt ott volt többek közt a zenekar klarinétosának szólója, ami főként a loopolt klarinétjátékból, és a ráimprovizálásból állt, nem kevés elektronikával megtoldva. Izgalmas kísérlet volt, én élveztem, csak sajnos rövid, amikor már igazán ráhangolódtam volna, akkorra ért véget.
Summázva a dolgot én mindenképp örülök, hogy elmentem.
Login
Register
FAQ
Search
Megnézném, attól függetlenül is, hogy a vele készült Voivod lemezeket nem szeretem annyira, pont az ő éneke miatt, meg, hogy a zenekarból való távozása nem volt éppenséggel békés, sz'al imho kicsit visszás a Voivoddal eladnia magát.
).
