Egyetértek az utolsó két hozzászólóval... is. ^^ Nekem időbe telt, amig megszoktam ezt a fórumot, meg egypár nevet, s azok felismerhető stílusait. Persze, nem lehet mindenkit szeretni, főleg úgy nem, ha csak nicknév alapján ismered az illetőt, s személyesen sohasem találkoztatok, de azért itt nem egy, nem kettő személy van, akinek bírom a hozzászólásait. ^^ Mégha netán panaszkodnak is, akkor is jó, mert legalább látja az ember, hogy: "Jéé... hát ezek is élnek, ők is emberek, vannak gondjaik, vannak örömeik!" Igen, nem pont erről kell szóljon egy fórum, de ebben a szubkultúrában viszont én helyeslem ezt a fajta viszonyulási rendszert (és azt hogy what's up-on kivül legyen más magunkról, és nem pontj-rockról és együtteseiről szóló topic).
Vannak ugyanis, akik a magánéletükben t*k egyedül vannak azzal, hogy j-rockot ismerik, vagy szeretik. Nagyon sokan vannak (köztük én is), akiknek egyáltalán nincs napi kapcsolata más j-rockerrel, vagy hasonló érdeklődésű emberkével. Az ilyen "magányos farkasoknak" (vagy farkatlanoknak
bocs... ez durva volt
) ez az egyetlen mentsvára, s saját közege, hogy kapcsolatokat építsen fel. Legfeljebb ha vannak akik nem vevőek a barátkozásra, azok nem reagálják le ezen írásokat.
Szóval csak annyit akartam mondani, hogy sokan vagyunk távol a tűztől (Budapesttől), s szerintem minden ágról szakadt periférián mozgó egyed nevében írhatom, hogy reméljük, nem törlitek az ilyenfajta topicokat.
Mellesleg én nem vagyok olyan, aki minden nap új képekre vadászik a kedvenc együtteséről, hogy azokat feltöltögesse az adott fan topicba... nekem marad az, hogy ilyen topicokba írjak,meg ha újdonság várható valakitől, vagy valamelyik együttestől, akkor odafirkantok valamit. Ettől függetlenül marha jól érzem magam, hisz én a ZENÉT szeretem (most már sajnos igénytelen módon mindent meghallgatok), és nem azt, HOGY NÉZ KI az énekes, gitáros, stb. stb...
Még
Koda Kumi-ban sem a szexi bombázó, iszonyatosan dögös vizuális élményt látom... pedig...
Login
Register
FAQ
Search
), viszont eléggé ugyanaz az egész, mint amire 
Néha ledobja az agyam az ékszíjat sajnos, de szeretek elmerengni az 'élet nagy dolgain'. *Most éppen megint Tao te king-et olvas, onnan ez a húdebölcs átszellemülés.* Megkaptam azt is, hogy én biztosan egész nap a gép előtt meresztem a hátsóm és tévét bámulok. Bizony, a gép előtt meresztem magam, mivel sajnos nekünk nincsenek tankönyveink, hanem wikipediázz meg googlezz, hacsak nem akarsz kifizetni több tízezret egy-két könyvre. Hihetetlen hova jutott a világ, felcserélődtek az értékek. A könyvek szinte már luxusnak számítanak az elvetemültebb fajtának. Ha akarok valamit olvasni Japánról, az minimum 5ezernél kezdődik, de minap kinéztem egy 26ezres könyvet is... Nem mondok inkább véleményt. Siralmasnak tartom, hogy idáig jutottak az árak.
