|
Csak hogy a Merry topicban lévő dolgok tisztázódjanak pár ember számára, itt az olvasmány hozzá:
"Egyszer volt, hol nem volt, élt a faluban egy jól megtermett, agresszív roma gádzsó, a Hisnyai Hektor. Őnéki csak egy célja volt ebben az életben: befutni gangsta rapperként, egy tonna kamuarany fux alatt rogyadozva, gagyidas melegítőben nyomni a medence mellett, miközben riszálós bigék pucsítanak az arcába. Igazából a bordó ladáját akarta átalakítani lórájderré a szajréból, amit összeszövegelt volna. Lelkesítette a tudat, hogy a gettóban már többeknek is sikerült, így Ákosnak, és nagy hantás haverjának, Emilnek, akik a szomszéd nagyvalagú Mariról írtak egy nótát „Sózz oda” címmel, ebben hangzott el az ominózus „nagy segg gurul” verssor is, ami valóban szépirodalmi magasságokban szárnyal. Mari egyébként a falu kikapós, fehérmájú vígözvegye volt, akiért sok helyre legény epedezett, így az egyszálbél Reggelvan Misi is, aki Mari néven bandát alapított, méghozzá erreguruló bandát. Sokan látták a faluban, ahogy társaival, Karesszal, Janival, Tamással, és a Mexikóból ideszakadt, anyátlan Carlosszal erre gurulnak, bár nem értették a népek, vajon mi ezzel az ifjak célja… De „Vak Roma Lány” című slágerüket sokszor játszotta a faluszéli dizsiben a lemezlovas. Így Hektorunk inspirálva volt rendesen, ám sorsa nagyot fordult, amikor egyszer átment Marihoz, aki mindig szívesen sütött neki fánkot, és rávágott az ő lakodalmas katlan méretű farára. Mari akkorát visított, hogy Bivalytoszodon felríttak a purdék, lett is nagy haddelhadd, Hektort bezsuppolták a hűvösre szekszuális zaklatásér, mivel az említett akciót úgy követte el, hogy mekis zacskó volt a fején. Később azt vallotta, hogy nem tehetett róla, megszállta a S.E.T.É.T.S.É.G. Benn a dutyiban aztán találkozott Attilával, aki almalopásért ült, de szerette pöngetni a citerát is. Hektor egyre törte az agyát, és azt mondta, francba a gangsta rappel, azt csak kis túró rudik nyomják, akiknek úgyis szétbassza a fejét. Úgy gondolta, bölcsebb lesz, ha inkább új stílusban próbálja ki magát. Rá akarta venni Attist, hogy ugyan szálljon má befele, oszt citeráljon, ám az nem sok érdeklődést mutatott addig, míg Hektor ki nem bökte a frankót: cukorfánk stílusban akarja tolni. Attila szemei vérbe borultak a CUKORfánk szóra, elcsöppent a nyála, és szabadulás után azonnal csatlakozott S.E.T.É.Tbőrű főhősünkhöz, együttesüknek a Maszlag nevet adták, mert az kellően rémisztően csengett. De hát így kettecskén nem mentek volna sokra, de szerencsére Attisnak volt egy spanja a szomszéd faluban, az Aladár, aki igen furományosan bánt a nagybőgővel, és menő csukája volt, amit a kínai piacon újított, abból a pízből, amit valami lámer veszettkutyás helyi hörgősmötál banda szórólapjainak terjesztésével keresett. Aztán ott volt még a falu messzi Japániából ideszakadt gyermeke, Takoyaki, akit Hektor eredetileg vész élelmiszer tartaléknak vett csak be a bagázsba, de később kiderült, hogy Takoyaki igen faszagányosan képes két fedőt összecsapni, így felfokozták teljes jogú taggá. Gondolták, így mán lehet valamihez kezdeni, nagyban elkezdtek csörömpölni a sufniban, és két pofára zabálni Mari cukros fánkját. Már csak a konkurenciát kellett valahogy elsöpörni az útból, de a falu orvosa, Béla bá aszonta, majd ő segít, kever erős fosatószert a felesükbe.
Mert bizony ellensígbül nem volt hiány, ott volt egyrészt a Mari zenekar, másrészt a Hektor régi haverja, a Tibi, aki komplexusokkal küszködött az arcán terpeszkedõ szõrös bibcsi miatt… Szegény csávó sose nem tudott becsajozni emiatt, így nem tehetett mást, emuságra adta a fejét, és úgy gondolta, ő is a zenéléssel fog kitörni a putrik körülszaros világából. Amúgyis nagy rajongója volt a csodás Vak-Tik nevű legendás sramlizenekarnak. Így hát zenekart toborzott, és megalapította vala az élete nagy szerelméről elnevezett MUCUS nevű emu bandát, és elindult kuncsorogni a nagy médijamogul Erdő Kálmánhoz - aki mellékállásban barkácsoló leszbi traviként nyomta Jucus alteregóval -, világhírnévér. Igen ám, de közben a Misi vezette Mari együttes is ott verte az ajtót Kálminál, aki először elküldte őket a toszba azzal, hogy ne erre guruljanak, hanem arra… Ám Misi fifikás gyerek vót ám, megmutatta, hogy nem véletlenül ragadt rá a gézengúz recskabajnok szopógép becenév…. Így hamarosan lemezszerzõdést tudhattak a zsebükben, míg Tibi megszítta (de nem a Kálmánt), nem köllött a kutyának se a Görbeláb nevű dalával együtt…
Szerencséjére Hektor zord külseje érző szívet takart, és mivel neki is díszlett egy szőrös bibcsi a betörő pofáján, miután elzavarta a Maszlag többi tagját is a fodrászhó hidrogány alá feküdni, és felfűzte a lámer veszettkutyás hörgősmötál banda frontcsivavájának a csontjait nyaklánccá, szólt Tibornak, hogy ugyan ne lógassa az orrát, álljanak össze, oszt nyomjanak együtt haknikat a környező falvakban, Nájt of dö Dábül Szőrös Bibcsi alcímmel. Tibi könnyekig hatódott, és persze kapva kapott az ajánlaton, de mivel közben rájött, hogy aki emu, az a fiúkat is szereti, összeszűrte a levet a cérnahuszár Misivel, akinek torka olyan vót, akár a porszíjjó. Így hát a Mari nélkül egy tapodtat se akart moccanni. Hektornak már kivolt a hétrőfös devlája ezzel az egésszel, nagyon vágyott már arra a kövönbaszott bordó lada lórájderre, így hát nagy fintorgások közepette belement, hogy akkor hármasban járják a vidéket, és sikert sikerre halmozzanak, és vájt fülű, műértő, betonseggű menyecskék aléljanak halomba látványuktól és testszaguktól. Így is tettek, és lám, sikerült is vágyaikat megvalósítani: Hektornak végre volt bordó lórájder ladája, Attis annyi cukrot zabált, hogy hat falu fogorvosa kereste hülyére magát rajta, Aladár ötletére megalapították a Cukker ruhacéget, így mindig ingyér jutott a DEGes csukákhoz, Takoyakinak meg nem kellett azon reszketnie, hogy egy szép napon megeszik a társai, mert elfogyott a cukros fánk… helyette birkaperkeltet toltak két pofára, meg lókolbászt, minek következtében a Mari hirtelen eltűnt a reflektorfénybül, de Tibor már ezt sem bánta, mert rádöbbent, hogy a szőrös bibcsijéért halomba hugyozzák magukat a csájék, így levedlette az emu stílust, és a nagy példakép, a Vak-Tik gityósának, a sültbolond Imrének példáját követve trú csirke mozgáskultúrával szédítette a fehérnépet.
Így aztán minden jó, ha a vége ló, csak épp Erdő Kálmán barátunk kesereg azóta is, hogy vajon hová tűnhetett az ő különbejáratú mázas népművészeti cserépedénye, az a gizda kis Reggelvan Misi…"
Last edited by tenshi on 2007 Jun 01 Fri, 3:29 pm, edited 1 time in total.
|
Login
Register
FAQ
Search
)