A korábbi, egyébként teljesen véletlenül kialakult “két évente ősszel” menetrend, után most mindössze pár hónapot kellett várni az újabb Mondoconos koncertre, merthogy Haruka őszi látogatása után most áprilisban az Adams duó lépett a Hungexpo és a con színpadára! Amiről most egy kicsit szokatlan, több nézőpontból összeálló beszámolót olvashattok. Egyrészt amiatt, mert szervezőként mindig fura picit beszámolót írni a saját koncertekről, elfogulatlant meg aztán pláne, másrészt pedig azért is, mert ez megint egy eléggé rohangászós este lett, így a fellépés vagy kétharmadáról le is maradtam. Nehéz a koncertszervezők élete, hjaj!
Szóval, a dolog úgy néz ki, hogy újra összefogtunk a Whalemények blog csapatával (tőlük származott ugyebár az olasz Block B szösszenet is) és most ők szállították a beszámolót a közönség szempontjából, én pedig inkább a szervezési rész érdekességeiről irogattam egy kicsit a végére, a kettő közt pedig ott van a Home Made Asia interjúval és koncertrészletekkel felturbózott videója, utána pedig egy masszív galéria! Ha pedig valaki magáról a Mondoconról szeretne olvasni, akkor itt van arról egy kis összefoglaló egy szintén méretes képadaggal megfejelve.
– Whalemények –
20:00-ra hirdették a koncertet és előtte egy félórás technikai szünet volt, amire sikerült beszuszakolnunk magunkat a tömegen át (ezúton is köszönjük a lányoknak, akik a tömeg közepéből előre adták a segítőnknél hagyott egyik fényképezőt!). A fiúk profik módjára elénekeltek pár számrészletet a hangbeállítások miatt, míg a szervezők többsége próbált lelkileg felkészülni a rajongók áradatára. Végül futva érkeztek az első szerencsések és még el sem kezdődött a koncert, de már a várakozástól mindenki teljesen beindult. A koncert végül szinte pontosan el is kezdődött, azonnal az új albumuk, a Sexplosion egyik fő számával, és onnantól kezdve szinte megállíthatatlanok voltak. Néha repültek az ásványvizes üvegek, Adam az utolsó számra elérkezett odáig, hogy már csak egy ing volt rajta (zakó, sál meghatározott időközönként elhagyta gazdáját), Shota meg szerencsésen megúszott egy hatalmas a gitár vezetéke miatti esést az egyik ugrásnál. A közönség nagyon hálás volt, végig énekelték a fiúkkal és igazán jó hangulatot csináltak.
A koncert közben hátul felállítottak egy standot, ahol ha vásárolt valaki a hivatalos merchandise dolgokból (CD, poszter, kis képek), akkor azt a fiúk dedikálták. A conos szervezők nagyon szép kis kordont és rendszert rittyentettek ennek, és minden hiszti és balhé nélkül folyt a közel 1-1,5 órás aláírogatás. (Igen, ennyien vettetek valamit, aminek nagyon örülünk.) Adam mindenkinek mosolyogva nyújtotta át az aláírt relikviát, és sokan apró ajándékokkal is készültek, amiknek úgy tűnt, hogy örülnek a fiúk. Még a rögtönzött. megtört fluoreszkáló karkötőt is igyekeztek mosolyogva átvenni két lánytól.
Személyes whalemények:
~Amy~
Korábban az ADAMS hírét se hallottam még, de mivel kivonultunk blogostul az idei tavaszi Mondoconra, így előtte azért szereztem róluk némi infót, ami enyhén szólva megdöbbentett. Sose voltam yaoi fan, és a zenélés ezen műfaját (azaz a neosexualt) örültem míg nem ismertem. Ez van sajnos, elnézést a fanoktól.
Viszont, hogy senki ne tépjen miszlikbe fentebbi kijelentéseimért, nagyon pozitív élményben volt részem, minden előítéletem ellenére. Én úgy éreztem koncert közben, hogy nagyon bátor voltam, hogy bent mertem maradni, de tényleg nem bántam meg, hogy elmentem. Iszonyatosan jó hangulatot csináltak a fiúk. A végén a Dizzy Love ráadásnál én is együtt ugráltam a közönséggel. Hatalmas erőbedobással adták elő az összes számukat és sose sajnáltak villantani egy kis hasat, vagy bedobni egy félig megivott ásványvizet a közönség közé.
~Sophie~
Március közepén fixálódott le a tény, hogy akkor most kivonulunk mi is a MondoConra, így persze azonnal utánanéztem a szombati koncertnek is. Először én is néztem egyet (főleg, mikor a blogra kerestem bemutatandó videót…), de ahogy egyre jobban belemerültem, körvonalazódott bennem, hogy EZT látnom kell. Hozzám közel áll a zenei világuk, és napról-napra egyre több számuk maradt bent a fülemben, így mire elérkezett a koncert, szinte már én is rajongóként vártam őket. (Külön kérnék egy tapsot, amiért Amy-t és Sora-t sikerült kicsalnom magammal a koncertre ^^). Már a behangolásnál – Shota rögtönzött gitárszólójánál – én már biztos voltam benne, hogy ez jó lesz. És nem is csalódtam. A fiúk nagyon odatették magukat, és szerintem jól is érezték magukat egy ekkora színpadon, ennyi ember előtt. Rendíthetetlenül vették elő jobb és jobb számaikat, és csak úgy elrepült az az 1 óra. Köszönjük mégegyszer a szervezőknek, hogy egy ilyen koncertet hoztak el nekünk! ^^
~Sora~
Mindig élvezet úgy whaleményt mondani valamiről, hogy több szemszögből is be tudjuk mutatni nektek. Mivel (muszáj leírnom, Amy és Sophie is így fogalmazott és valahogy egy nagy abroncsos legyezős, pöffeszkedős megérkezés vizualizálódik előttem a szó láttán) mind a hárman kiVONULTUNK a Mondoconra, így “kötelező” volt minden programot tüzetesen végignézni. Ebből az ADAMS koncert sem maradhatott ki. Előzményekben nem igen ismertem a fiúkat és amikor eljött a megismerés pillanata úgy döntöttem tök tudatlanul megyek ki a koncertre, hogy győzzenek meg. Természetesen volt bennem félelem Sophie által eldobott információktól, de őszintén nem bántam meg. A srácok nagyon nagyon profik voltak. Már az első számmal megalapozták a koncert egész hangulatát. Egyszer át is suhant a fejemen, hogy milyen kár, hogy nem a tömegben állok és ugrálok ezerrel. Teljesen visszafogták magukat (persze azért volt egy-két fanservice akciójuk), de ezek teljesen rendben voltak. A dedikáláson is végig mosolyogtak és mindenkihez volt két jó szavuk. Kellemesen csalódtam az ADAMS-ben, szóval remélem még több ilyen fantasztikus koncertet szerveznek a Mondocon szervezői.
01.Intro
02.LOVE ME
03.HERO -Dear Eves my precious broken piece-
-MC-
04.ROMEO
05.Dizzy Love
-MC-
06.GALAXY
-MC-
07.GAMESET
08.Seseragi
-MC-
09.Akisame
-MC-
10.ROMANCE
11.Sweet Dreams
12.ONE AND ONLY
-Encore-
13.Fly through the sky
14.Dizzy Love
A beszámoló eredetileg itt jelent meg. A Whalemények koncertfotóit itt, a dedikálás alatt készült képeiket pedig itt találjátok meg.
– Home Made Asia –
– Sound Of Japan+ –
És akkor most arról, hogy milyen is volt szervezési szempontból a koncert… Röviden? Majdnem zökkenőmentes. Merthogy egészen a célegyenesig sima ügy volt az egész, csak a végén jött csak be egy kis kavarodás, ami aztán akár boríthatott is volna mindent, ha kicsit szerencsétlenebbül sül el. De mondjuk ezt már megtanultuk rég, hogy olyan szinte nincs, hogy egy koncert teljesen, 100%-ban egyszerűen menjen le. Node mi is történt? Kezdük a leges-legelején.
Az Adams ugyebár nem először koncertezik Európában (bővebben róluk a koncert beharangozó cikkében) és már az egyik korábbi kiruccanásuk alkalmával is felvetődött egy pesti koncert ötlete, de akkor kimaradt a dolog, nagyrészt azért, mert az elmúlt pár év alatt elég csunyán megtanultuk, hogy kisebb, kevésbé ismert japán csapatokat Budapestre hozni egy klubfellépés kedvéért kb. a biztos bukással egyenlő. Még úgy is necces lett volna a dolog, hogy időközben, a korábbi turnéknak köszönhetően az Adams egyre ismertebb és népszerűbb lett és itthon is egyre stabilabb rajongói bázisuk alakult ki. Mondjuk emiatt a mostani turné azért már valamivel esélyesebbként indult… Aztán amikor kiderült, hogy a maratoni, egész Európát bejáró turné pont akkor jár a környékünkön, amikor a tavaszi Mondocon is van, nagyon hamar biztos lett, hogy most végre összejön a hazai koncert. Merthogy az “Adams a Mondoconon” felállás mindenkinek jól jött: a zenekarnak azért mert így sokkal nagyobb közönséghez jutott el a zenéjük, nem csak ahhoz a talán ha száz emberhez, aki egy klubkoncertre eljött volna, jó volt nekünk is, mivel egyszerűbb (és kockázatmentesebb) volt így leszervezni a csapatot és jó volt a Mondósoknak is, mivel egy koncert mindig hoz be plusz embereket (és nem feltétlen csak az elkötelezett rajongókat) és utólag is mindig nagyon jó a visszhangja. Elég csak arra gondolni, hogy még a korábban itthon teljesen ismeretlen Haruka és Keisho Ohno koncertjei is mekkora sikert arattak, most pedig végre megint egy olyan előadót sikerült leszervezni, melynek (az első mondoconos koncertért felelős Kokiához hasonlóan) már alapjáraton is stabil fanbázisa van itthon.
Meg persze jól jártak a dologgal a rajongók is, mert végre itthon is láthatták a kedvenceiket, ráadásul hatalmas színpadon, úgy, hogy a jegy ennek ellenére lényegeseb olcsóbb volt, mint ami a csapat klubkoncertjein megszokott. Szóval nagy volt a boldogság, amikor be lett jelentve a dolog, a conos részről is nagyon sokan érdeklődtek a csapat és a koncert iránt. A háttérben folyt a szervezkedés, szépen lassan tisztázva lett minden apróság… technikai dolgok, érkezés-indulás, időbeosztás, a sajtós kérések. Gyönyörűen ki volt találva minden, eljött a con napja, beindult reggel a nagy nyüzsgés, embertömeg mindenhol, mi pedig szépen kényelmesen készülődtünk azzal a tudattal, hogy olyan 2 – 3 közt befut a csapat. Merthogy az utazással nem lehetett gond: Bécsből jöttek autóval, ami nem egy nagy táv, plusz valamikor egy fele be is jelentkeztek, hogy még bő egy óra és itt lesznek. Aztán elmúlt kettő, majd három is és még mindig semmi. Kezdtünk kicsi aggódni, szóval fél négy fele megint rákérdeztem, hogy kb. mikorra érnek ide, amire jött a rövid válasz: balesetük volt. Húbazz. De nyugi, bő tíz perc és megérkeznek. Ki is mentünk a hotel elé és tényleg befutottak hamarosan… a kocsit pedig könnyű volt kiszúrni, mivel a hátsú csomagtartó egy hatalmas, egybefüggő horpadás volt.
Szerencsére se nekik, se a cuccaiknak nem esett baja, hátulról, egy zebránál hajtott beléjük egy kocsi, lezúzva az autójukat, de érthetően kissé síkidegek voltak a két turnémenedzserrel együtt, szóval gyors kipakolás, majd lóhalálában átszerveztük a szépen kényelmesen beosztott délutáni programot kapkodós kompakt verzióra és egyszerre próbáltuk koordinálni a kipakolást, a három interjút, a szétment ajtó miatt bezárhatatlan autó örzését, a javítási próbálkozásokat (mert hát szombaton a felkészült biztosító saaajna nem tud szerelőt biztosítani), mindezt úgy, hogy a csapat két tagjának azért legyen ideje lenyugodni, pihenni, készülődni. Szóval instant örültekháza, de ahogy írtam fentebb, ez tényleg kb. a megszokott felállás, mert hát majd mindig beüt valami hasonló kaliberű gebasz.
De ilyenkor mindig egy dolog számít csak igazán: hogy a koncertig rendbe legyen téve minden és ez szerencsére most is összejött, lementek az interjúk, időben elkezdődött a hangpróba, az egyetlen amire nem jutott idő az a koncert előtti merchpultozás, de hát ez van, a kezdéssel kb. egy időben csak sikerült azt is összerakni, így, aki akart, az már a koncert alatt, a nagy tolongás előtt tudott venni ezt-azt. Mert kínálat az volt bőven: turnépóló, poszter, fotószettek, CD-k, meg még egy halom apróság. De persze a többség azért inkább a koncertet nézte, ami már szerencsére zökkenőmentesen lement és ahogy várható, remélhető volt. pokoli nagy sikert aratott. A napközbeni több ezerből nagyjából ezren maradtak ott megnézni a fellépést is és szenzációs volt a hangulat volt, a zenekar is gyorsan elfelejtette a délutáni kavarodást a közönség pedig végigtombolta az egész szettet.
Ami mondjuk nem volt hosszú, alig volt több, mint egy óra, utána ellenben következett még az autogramosztós felvonás, kb. még egyszer ennyi időben. Itt ugye az volt az alapszabály, hogy a fiúk csak hivatalos merch cuccokat írnak alá, így gyorsan átszerveztük a termet: egy sor a pulthoz, egy pedig az asztalhoz, ahol nagyüzemben és végig nagyon barátságosan folyt az aláirogatás… még egy óra elteltével sem tünt eröltetettnek a mosoly és nem volt semmi “legyünk már túl rajta” hangulat, hanem az utolsó rajongók is ugyanazt a közvetlenséget kapták, mint a legelsők.
Aztán elment az utolsó vásárló, ki lett osztva az utolsó autogram, hazaindult az utolsó rajongó is, mi pedig hátradöltünk, hogy nah megvagyunk, vége, mindenki boldog, a közönség is imádta a koncertet, a zenekar is, nomeg a menedzsment is. Akiktől egyébként jött egy érdekes megjegyzés / dicséret is következő reggel: hogy kicsit mindig aggódnak, amikor conon játszanak, mert általában csak a gond szokott lenni, plusz nyűgként kezelik őket a szervezők, minden káoszba fullad, szóval elég rosszak a tapasztalataik, itt ellenben teljesen meglepődtek, hogy milyen simán ment minden attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztek, még az autóparával együtt is. Aztán megállapodtunk abban, hogy ez igazából azért lehet, mert nálunk ugye külön csapat van a zenei programokra, ami koncert esetén csak a fellépőkre figyel, hogy minden oké legyen, másrészt pedig amiatt, hogy a conos szervezők is lelkesedésből csinálják az egészet, nem legyen-már-vége munkaként, így teljesen más, sokkal rugalmasabb és emberközelibb a hozzáállás, mint a hasonló európai rendezvények némelyikén. (És egyébként én meg innen is szeretném megköszönni a Mondósoknak a segítséget, meg a profi hozzáállást!!)
Frissítés (május 27): A HMA csapata a fenti interjú mellett időközben egy újabb, ezúttal a fellépésre koncentráló videóval rukkolt elő:
– GALÉRIA –
képek: Árvai Réka & Case
