A 2014-ben debütált csapat a Winner február elsején tért vissza egy minialbummal, melynek címe: Exit:E. Már a kezdetektől érződött rajtuk, hogy ők nem fognak megragadni a tipikus fiúbandás kereteken belül és a debütnél ez be is bizonyosodott. Magyarországon ugyan még nem ismertek annyira, talán pont ezért, mert kevés a dope, partizós számuk. Egy szólója van Minonak, a csapat rapperének az I’m him, ami pörgősebb, de itt kimerült a swag jellege a fiúknak. Személyes véleményem szerint éppen ezért lehet kedvelni őket, mert rengeteg saját, egyénre specializált elemet visznek a zenéjükbe, nem félnek egyediek lenni, ezáltal érezhetően közelebb kerülhetünk a tagok valódi személyiségéhez.
Az album alapkoncepciója a hetves, nyolvanas, kilencvenes évek öltözködési stílusai voltak. Kifejezetten a Sex Pistols lázadó behatása volt vegyítve Nam hihetetlenül “nirvanás” grunge stílusával egészen Seung Hoon Metallicás megjelenéséig. Nam személyes Instagram profilján meg is osztott egy képet, tisztelettel adózva a grunge stílus nagy ikonjának, Kurt Cobainnek. A következő montázs igazából tökéletesen szemlélteti az előbb leírtakat. Azt pedig mindenképpen tegyük hozzá, hogy a maknae producerként is közreműködött az új mini-albumon !
Na de akkor térjünk is a lényegre ! Az album legelső száma a Baby Baby , ami erős blues hangzásával és szövegével elmereng egy részeg éjszakában és szembesít minket azzal, hogy alkohol mámoránál a vágyódás és a magány sajnos nagyobb úr. A második szám erre alapozva követi, ami nem más mint a Sentimental. Ahogy a refrénben is éneklik a fiúk, kicsit érzelgősek, ezt pedig egy bájos dallammal vegyítik és igazán mély, szomorú szöveggel. Egyfajta folytatása a Baby Baby-nek, mintha a részegségből felriadva várnának a lány telefonhívására. Ezt pedig a soft-rock beütés nyomatékosítja az MV színvilága enyhíti, talán azért,hogy ne “fájjon” a magány annyira.
Aztán pedig elérkezünk az album legzúzósabb dalához. Az Immature hihetetlenül vidám hangzású, kellően pörgős és ütemes, a szövege pedig tökéletesen passzol hozzá, miszerint a fiúk nem akarnak felnőni, beismerik, hogy néha őrültek, fiatalok, de ez így van jól és akinek nem tetszik, annak bizony ott van az ajtó. Játékos provokáció a gyengébbik nemnek, akitől nem érkezett az a bizonyos telefonhívás, hogy rendben jól leszek nélküled is, hagyj egyedül, nem félek. Itt jön a csavar, hiszen mindeddig magától az egyedülléttől rettegtünk 2 dalon keresztül. Ez is megmutatja az emberi ellentmondásokat, amikben önmagunkra ismerünk. Egy rosszabb nap után igazán ajánlom mindenkinek, kiválóan hat az ember önbizalmára és lelkére.
Azt hiszem a katarzist mégis Nam szólójában találhatjuk meg, amiben elérkezünk a megtöréshez, a múlt visszaidézésehez, egy igazán szép ballada formájában. Nam különleges, lágy hangja csak megfűszerezi magát a szomorú vallomást és beletörődést. Újabb utalást találhatunk az előző dalra, hiszen az I’m Young-ot említik az Immature-ben is, hogy fiatalok, ezzel magyarázattal szolgálnak az őrültségeikre. Itt keserűen beismeri, hogy igen fiatal, éppen ezért hiába tudja mi az ésszerű döntés, nem tud aszerint eljárni.
A záródal pedig a Pricked, melyben végül teljesen lezárul a szerelem és elmerül a sötétségben az emléke. A magával ragadó akusztikus kezdet elektronikus végbe mosódik át és ez a két kontraszt csak erősödik Nam hangja és a rapline miatt, amit Mino képvisel. A dal végén felteszik a költői kérdést, hogy így lenne vége? Aztán pedig meg is kapjuk a választ, hiszen ez az album utolsó dala.
Olyan érzésem volt, mintha nem is albumot hallgatnék, hanem egy könyvet lapoznék. Ahogy haladtam előre, úgy láttam át folyamatosan az összefüggéseket a dalok között. A fiúk egy nagyon érett, komoly mini albumot hoztak össze, ami sokkal komplexebb, mint egy sima szerelmes sztori és pár csöpögős dal.
A Winner jellegzetesen az a banda, akit vagy nagyon kedvel az ember, vagy nem, hiszen nem azt a tömeghullámot képviseli, amit a KPop nagyjai. Nehezebben emészthetőbbek a dalaik és sokkal sajátosabb a hangzásviláguk, így kisebb réteget szólítanak meg. Ám ezeknek a fiúknak elsődleges célja az, hogy önmagukat érvényesítsék és szerintem kiváló úton haladnak. Sok sikert nekik a továbbiakban!
