A meglehetősen egyedi, komplex ritmusokat finom pop hangzással vegyítő csupalány japán Tricot trió hamarosan (március 20-án) Budapesten lép fel az A38 színpadán és ennek apropóján kérdezgettük őket többek közt a zenéjükről, a dobosaikról, a korábbi, 2014-es VOLT fesztiválos fellépésükről és az azóta megjelent új lemezükről.
Nagyon eklektikus zenét játszotok, de a többség a math rock kategóriába sorol titeket. Hogy érzitek, illik ez rátok? És ha nem, akkor mi lenne az a kategória, ami szerintetek legjobban leírja a zenéteket?
Motoko “Motifour” Kida: Az igazat megvallva engem nem nagyon érdekel, hogy milyen kategóriába sorolnak minket, de ha nekem kellene valami hozzánk passzoló műfajnevet kiagyalni, akkor azt mondanám, hogy amit játszunk az “kusza rock” (“jumbled rock”).
A math rock egy eléggé underground műfaj, melynek sok köze nincs a pophoz, ti viszont előszeretettel vegyítitek a komplex ritmusokat és a könnyed popos dallamokat. Hogy kötöttetek ki ennél az egyedi keveréknél?
Ikkyu Nakajima: Nem igazán szándékunk, hogy math rockot játsszunk, mondjuk az sem, hogy távol tartsuk magunkat a műfajtól, egyszerűen csak arról van szó, hogy a popzenét is szeretjük és azt játsszuk, amit természetesnek érzünk.
ポークジンジャー (Pork Ginger)
Mit gondoltok, mi az oka, hogy a japán zenekarok láthatólag különösen szeretnek különböző műfajokat keverni? Más a zenéhez való hozzáállás, vagy mi lehet az ok?
Hiromi “Hirohiro” Sagane: Nem tudom, én speciel nem is igazán szoktam műfajokban gondolkodni, egyszerűen csak azt csináljuk, amit szeretünk csinálni.
Mik voltak a fő, akár hazai, akár nemzetközi zenei hatásaitok amikor indultatok és milyen zenekarokat hallgattok manapság?
Motifour: Számomra a legfőbb inspirációt olyan japán zenekarok jelentették, mint a Number Girl és az ACIDMAN volt, valamint az énekesnő, Sheena Ringo. Tengerentúlról leginkább olyasmiket hallgattam, mint a The Eagles vagy az Earth, Wind and Fire, manapság pedig tUnE-yArDs-t hallgatok sokat.
Miután távozott a csapat dobosa 2014-ben, a második, A N D című nagylemezeteket egy sor különböző vendégdobos közreműködésével vettétek fel. Hogy választottátok ki, hogy kivel akartok együtt dolgozni és ki fog elkisérni titeket a mostani európai turnétokra?
Ikkyu: Nehéz helyzetbe kerültünk amikor kilépett a dobosunk, de a különböző dobosokkal tartott közös zenélésnek köszönhetően tudtunk mind fejben, mind pedig zeneileg továbblépni egy “új Tricot” felé. Mind a hárman végiggondoltuk, hogy kik azok a dobosok, akiket tisztelünk és akikkel szeretnénk közösen játszani, majd felkértük őket, hogy vegyenek részt a készülő album munkálataiban. A most következő európai turnéra pedig az a Miyoko Yamaguchi kísér el minket, akivel már korábban is dolgoztunk (és aki egyébként az akkori zenekarával, a Detroit7-el már járt Budapesten, ráadásul a mi szervezésünkben, a Dürer Kertben, még 2009-ben – szerk.).
Tervezitek, hogy újra bevesztek egy állandó dobost, vagy inkább trióként folytatjátok?
Hiromi: Igen, szeretnénk egy állandó dobost találni.
A második nagylemezetek még az elődjénél is sokoldalúbb volt, ez inkább annak volt az eredménye, hogy különböző dobosokkal dolgoztatok, vagy alapból is egy változatosabb hangzás volt a célotok?
Kida: Szerintem nagyrészt a sok dobos miatt lett ilyen, de az is benne volt a dologban, hogy az akkori körülmények közt egyszerűen ez volt számunkra a természetes, hogy egy ilyen változatos anyaggal rukkoljunk elő.
Niwa – Studio Live Session with 5 Drummers
A dalszövegeitek japánul vannak, így Európában a rajongók nagy része nem érti őket. Tudnátok mesélni róluk és hogy általában milyen témákkal foglalkoztok?
Ikkyu: Számomra mindig nagyon fontos maguknak a szavaknak az esztétikája. A szövegeinkre nem igazán jellemző, hogy egy specifikus témával foglalkoznának, azt hiszem inkább a japánokra jellemző érzéseket fogalmazom meg bennük. De a szövegírás nálunk a dalszerzés utolsó lépése, szóval gyakran előfordul, hogy az adott szám hangzása is nagyban befolyásolja magát a szöveget is.
Az iskolákban szervezett délutáni zenei klubok úgy tűnik nagyon fontos szerepet játszanak a japán zenei életben: ha jól tudom a Tricot gyökerei is egy ilyen klubba vezetnek vissza, de számos más rockzenekar is ezekből indult útjára, sőt, több népszerű film is készült a témáról (pl. a Swing Girls és a Linda Linda Linda). Tudnátok mesélni ezekről a klubokról és hogy milyen szerepet töltenek be az ország pezsgő zenei életében?
Motifour: Ezekben a délutáni zeneklubokban a diákok közül legtöbben eleinte híres előadók zenéit másolják, de mindig vannak köztük olyanok, akik idővel elkezdenek saját dalokat is írni. A japánok jó érzékük van a másoláshoz, feldolgozásokhoz és ahhoz is, hogy ezeket a zenéket inspirációnak használják, szóval a másolás a zenésszé válás felé vezető egyik lehetséges kezdőlépés.
Japán nagyon férfi központú társadalomként ismert, csupalány zenekarként okozott ez a pályátok alatt bármi hátrányt számotokra, vagy a zeneiparban más a helyzet és nem igazán számítanak a nemek?
Ikkyu: Nem igazán számítanak. A férfiaknak és nőknek is van egy egyedi, csak az adott nemre jellemő gondolkodásmódja, amit a zenén keresztül is kifejeznek, szóval egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik.
Habár egyre népszerűbbek vagytok, mégis úgy döntöttetek, hogy nem szerződtök le a nagy kiadók valamelyikéhez, hanem továbbra is magatok intézitek mind a lemezkiadást, mind pedig a zenekari menedzsmentet. Miért döntöttetek úgy, hogy távoltartjátok magatokat a lemezcégektől és okoz-e bármilyen nehézséget az, hogy a kiadói rendszeren kívűl dolgoztok?
Hiromi: Azért döntöttünk így, mert így arra tudunk koncentrálni, amit igazán fontosnak érzünk. Persze, biztos vannak anyagi hátrányai időnként, de senki sem fog csak amiatt befutni, mert nagy kiadóhoz tartozik és úgy gondolom, hogy a zenénk így is sok emberhez eljut, köszönhetően annak, hogy közösen izgalmas dolgokat tudunk létrehozni.
Hogy jött össze az első, 2014-es európai turnétok? Meghívást kaptatok valahonnan, vagy ti kerestétek a fellépési lehetőségeket?
Hiromi: A szlovák Pohoda Festival szervezője hívott meg minket, hogy lépjünk fel a fesztiválon és segített minket abban is, hogy az ottani fellépés környékére be tudjunk még szervezni pár más koncertet is a környéken.
Azon a turnén egyszer már ellátogattatok Magyarországra, merthogy felléptetek a VOLT fesztiválon is. Van valami különleges emléketek arról a koncertről?
Motifour: Én nem csatlakoztam be hozzájuk, de Ikkyu és Hiromi lecsúszott azon a nagy csúszdán, ami a nagy színpad mellett volt felállítva. Na, az egy eléggé emlékezetes dolog volt.
Köszönjük az interjút!
A csapattal az A38 is készített egy interjút, ezt itt találjátok.
