|
Day 5: Júni 30, kedd |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Az előzetes tervezgetés alatt ugyebár majd minden napra akadt valami kihagyhatatlan koncert, vagy party, mindössze két olyan nap volt (ráadásul pont mindkettő kedd), amikorra nem találtam semmi olyan igazán izgalmas programot. Ez volt az első közülük, szóval végre egy igazi városnézés volt betervezve, amit viszont csak félig-meddig sikerült végre is hajtani, részben azért mert mivel reggel és délelőtt roppantmód ócska idő volt, így inkább visszaaludtam kicsit, hogy végre egyszer relatíve normálisan kipihenjem magam, majd fölmásztam bóklázsni kicsit online, míg végre lett olyan idő, hogy neki lehetett indulni. Az alapirány kb. az volt, mint előző nap, csak a végcél volt más, nomeg most azon az útvonalon mentem, amin akkor visszafele jöttem, vagyis a nagy templom és a Budokan közt elvezető úton. Még volt pár koncertjegy amit meg akartam venni elővétben, szóval kerestem egy szimpatikus Lawson boltot és reménykedtem, hogy nem járok úgy, mint két nappal korábban, amikor beugrottam hazafelé a hostelhez legközelebbi Lawsonba ugyanezen jegyek miatt, de a fiatal kölök, aki az eladó volt rémülten beblokkolt az angol nyelvtől. Itt szerencsémre nem volt ilyen gond és habár angolul itt sem tudtak, egy kedves eladóhölgy készségesen végigbizgerélte velem a jegyautomata menűjét és végül gond nélkül meglett a három jegy (köztük a Merzbow! :D). Innen nem messze kezdődött az egyetemi rész körül kialakult használtkönyves negyed, ami egy egészen elképesztő hely: egy széles út mindkét oldalán, plusz részben még a mellékutcákban és pár nagyobb keresztúton is szinte semmimás nincs, csak antikvár könyvesboltok, áthatolhatatlan könyv és magazinhegyekkel telezsúfolva, max egy-egy kajabolt és egyéb ez-az töri meg a sort itt-ott. Ebben a negyedben eredetileg régi japán divatmagazinokat akartam keresni, a hatvanas, hetvenes évekből, de miután bementem pár üzletbe, beláttam, hogy eléggé reménytelen a dolog. Biztos, hogy valahol voltak ilyesmik is, de ennyi üzletben, könyvek és magazinok milliói közt, ráadásul nyelvtudás nélkül esélytelennek tünt, hogy találjak is valamit, főleg, hogy a régebbi magazinok be is voltak csomagolva, így maximum a borító alapján tippelhettem volna, hogy mi is lehet belül. Viszont találtam valami más, egészen lenyűgöző dolgot: egy direktbe csak zenei magazinokkal foglalkozó antikváriumot. Már a kirakaton megakadt a szemem, mert a szokásos könyvkupacokkal szemben itt néhány igencsak ismerős magazin tekintett vissza rám: B-Bass, GLB, Zy, nomeg persze Shoxx és Fool's Mate, plusz pár már helyi és nyugati szaklap, borítókon a Gazette, Duran Duran, Sex Pistols, Bowie, Dir en grey, régi japán boybandek és még egy csomó minden, amit meg sem néztem alaposabban, mert persze lendületből fordultam is be... és lent esett le az állam úgy igazán. A bolt tömött polcain ott állt az elmúlt 20-30 év gyakorlatilag teljes japán zenetörténete. Az összes jelentős magazin régi számai, sokszor évtizedekre visszamenőleg, több esetben közel hiánytalanul... Fool's Mate '89 környékétől napjainkig, UV, Shoxx, Vicious, Rock In Japan, Marquee, Woofin, B-Pass, Pati Pati, Pop Beat, Burst, Girlpop, Newsmaker, Arena 37c, egy sor minden más, sok olyan köztük amiről nem is hallottam korábban, plusz nyugati újságok, hazai és külföldi szakkönyvek, kották, photobook-ok, biográfiák, poszterek. Elképesztő. A bolt tulaja pedig egy láthatóan a punk és new wave korszakból ittmaradt hölgy, aki ahelyett, hogy a kortársai többségéhez hasonlóan idővel szorgos, hétköznapi háziasszonnyá vált volna, megmaradt olyannak amilyen volt és megnyitotta ezt az elképesztő kincsesbányát. A végtelenségig el tudtam volna ott lenni, a régi magazinokat lapozgatva, meg persze vagyonokat el lehetett volna költeni, de éppen a bőség zavara mentett meg, mert egyszerűen annyi minden volt, amit meg szerettem volna venni, hogy totális döntésképtelenség miatt inkább úgy döntöttem, hogy sürgősen továbbálok, mielőtt baj lesz és majd max az utolsó napok valamelyikén, amikor már látom, hogy mennyire marad, vagy nem marad feles pénzem, akkor térek vissza.
Közvetlenül az antikváriumos negyed mellett van a hasznát hangszerekkel foglalkozó rész. Mert persze, egy olyan városban, ahol ennyire hihetetlenül nyüzsgő zenei élet van, ott ilyenre is szükség van, még ha ez azért annyire nem is extrém méretét és sűrűségét tekintve, mint a könyves szekció. De persze mindent meg lehet itt kapni a klasszikus hangszerektől kezdve a rockzenekaros (gitár-basszgitár-dob, esetleg szinti) szükségletekig, a legkülönbözőbb állapotban és árfekvésben, de még a város más részeiben, főleg persze a fiatalok központjának számító Shibuya negyedben is vannak hasonló voltok szép számmal. Itt még bementem a használt CDkkelfoglalkozó Disk Union egy kisebb boltjába, ahol valami jobbfajta, nagyon zajos, széjjelzuhant experimental noiserock szólt, de az utazás előtt összeállított CD és bakelit bevásárlólistámról sajna semmi nem volt meg nekik, szóval haladtam tovább az aznapi fő célpont, az innen kicsit északra, a hídon túl található Akihabara negyed felé. Eredetileg a főúton akartam menni, de aztán megláttam egy kis vendéglőt, ami ránézésre olyan volt, mintha évszázadok óta ott lett volna, csak persze közben körbenőtték volna főléje magasodó modern épületek, szóval leálltam fotózni, majd bepillantottam a kozelben levő mellékutcába és egy pillanat alatt el lettem térítve. Persze, az útikönyvek is mindig emlegetik, hogy Tokióban egészen furcsamód keveredik az új és régi építészet, meg már az előző pár napban is láttam erre példát bőven, de ezt így élőben ilyen töménységben és ennyire kontrasztosan látni, mint itt, mégis megdöbbentő élmény volt. A többemeletes, modern épületek után minden átmenet nélkül következnek a kis csúcsostetős faépületek, melyek simán elmennének bármelyik évszázadokkal ezelőtt játszódó szamurájfilm díszletének. Olyan az egész, mintha valaki megfogná a szentendrei skanzen épületeit és szétszórná őket Budapest belvárosában, a jellegzetes, századfordulós lakóházak és modern irodaépületek közé.
Miután kikeveredtem az apró kis mellékutcákból, célba vettem a teljesen más módon, de szintén elképesztő, de sokkal kevésbé az én izlésemnek való Akihabara negyedet, ahova elsősorban különböző megbizatásos shoppingok miatt jöttem, amiket csak nagyion részlegesen sikerült teljesíteni, de azért érdekes volt ez a negyed is amaga módján, nomeg magamnak is találtam itt ezt-azt. Akihabara ugyebár nem más, mint az otakuparadicsom. Az épületek falát többemeletes manga és animehirdetések borítják, meg persze a mindent ellepő üzletekben meg is lehet venni mindent, az éppen aktuális megjelenésektől a random merch cuccokig, figurákig és egyebekig, plusz egyben ez az "Electric City" is, ahol a boltok másik fele a legkülönbözőbb elektronikai cuccokkal foglalkozik, a villanykörtétől és hosszabítótól az összes létező konzolra kapható összes létező játékig. Az utcai, boltok előtti kikiáltók, akiktől megtudhatjuk, hogy mindig, minden, mindenhol akciós, persze csak itt és csak most, a város részében illeszkednek az adott negyed stílusához, így itt cosplayer és maid ruhás leánykák üvöltözik bele a vakvilágba a kihagyhatatlan ajánlataikat. Mivel engem a játékok, meg animék is meglehetősen hidegen hagynak, ezért mérsékelt lelkesedéssel bóklásztam és jártam a boltokat, de azért én is találtam magamnak ezt azt: a főúton szúrtam ki egy CD/DVD feliratot az egyik bolt felett, ami nem valami animés helynek nézett ki és, mint kiderült egy picike használt CD üzlet volt, ahol a bejárathoz kitett dobozokban 10 (igen, tíz!! xD) yenes áron voltak régi kislemezek és ahogy sejthető volt, ami nekik régi és eladhatatlan, abban számomra kincsek voltak, így sikerült darabonként átszámítva húsz (!!! x'D) forintért venni pár pop ezt-azt, valamint többek közt Yellow Monkey és Ajico kislemezeket. o_O!! Ez még váratlanul jött, a másik helyre viszont már céltudatosan mentem, merzhogy ugye itt, Akihabarában található a Book Off hálózat egyik legnagyobb üzlete is, szóval benéztem oda is, de ahhoz képest, hogy tényleg nagyobb volt, mint ahova előző nap mentem, mégsem találtam annyi dolgot magamnak, de azért persze shoppingoltam itt is egy kicsit. Némileg meglepő módon (persze nem a Book Off részeként) az épület alagsorában meg egy porn shop volt (milyen lenne már egy Libri, vagy Alexandra alatt egy szexüzlet? xD), így bekukkantottam oda is, de semmi olyan érdekes, vagy vicces cucc nem volt, mint amik a hasonló európai üzletekben sokkolják néha a betévedőt, csak DVD-k elképesztő tömege, de azt azért megállapítottam, hogy nem csak a nightclubokban és a Gackt kislemezborítón, hanem még a pornmúvikban is felbukkan a GAL/himegyaru vonal. O_o"
Mire kiértem a shopping utcákból, már késő délután lett, szóval megintcsak nem mentem tovább keletre, az opcionális pluszcélpontnak kinézett Asakusa negyed felé, hanem megindultam visszafelé és itt jött a nap, meg talán az egész utazás legelképesztőbb meglepetése. Az eredeti terv szerint a folyó mellett akartam visszaindulni, de aztán lefordultam a magasban futó metrósínek mentén, hogy visszajussak a Yasukunijinja környékére, hátha van olyan szerencsém és fel lesznek kapcsolva a lampionok. Mászkálgattam, lefordultam a templon felé vezető útra, kicsit már fáradtan nézelőtem, hogy mi lehet fotózgatni, erre... egyszer csak a nevemet hallom. Elsőre fel sem igen fogtam, hogy mi történt, lustán odafordultam a hang felé és ekkor jött a ledöbbenés. Kikerekedett szemekkel, hihetlenkedő kifejezéssel az arcán ott állt az az ex-kollegina, akivel nagyon jóban voltunk, de akivel teljesen megszakadt a kapcsolat miután kb. két éve kilépett a cégtől és hazaköltözött. Egy-két percig csak álltunk, teljesen ledöbbent arccal bámulva egymást, hogy hát ez nem igaz, ilyen a világon nincs, hogy így teljesen véletlenül összefussunk az utcán, a világ egyik legnagyobb városának egy ráadásul közel sem olyan hú de köponti és forgalmas részén. Ráadásul, miután több-kevésbé túltettük magunkat az első megdöbbenésen, kiderült, hogy nem csak nálam volt véletlenszerű, hirtelen döntés, hogy pont arra mentem, hanem neki sem az a megszokott, munka utáni útvonala, csak a kisközért miatt jött mégiscsak abba az irányba. Elképesztő, hogy ilyen dolgok csak így tökvéletlen történnek. Mivel éppen valami tanfolyamra sietett, elkisértem a metróig, ahol viszont beugrott velem az ottani kajaboltba és segített kibogarászni, hogy melyikek a vega cuccok, így végre olyan dolgokat is tudtam venni, amiket egyébként csak messziről, bizonytalan pillantásokkal méregetek máskor. Megbeszéltük, hogy következő kedden, vagyis a másik koncertmentes napon elmegyünk valahova vacsizni, majd ő elmetrózott én pedig visszamentem a hostelbe kajálni, pihizni, meg netezgetni, kihasználva a szerencsére nagyon gyors és stabil wifit.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
