|
Day 3: Júni 28, vasárnap |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Míg az első két nap szimplán hibátlanra sikeredett, ide már becsúszott egy-két kisebb zökkenő, de azért semmi komoly. Mivel vasárnap volt, a napi célpont Harajuku volt, nomeg azon belül is a híres-neves cosplay híd (polgári nevén Jingu bashi), ahol ugye minden hét utolsó napján összegyűlik egy halom, főleg vk cosplayer. Mivel fogalmam nem volt, hogy mikor kezdődik ott a móka, gondoltam leérek dél körülre, amiből persze az lett, hogy kb. akkor indultam el, mert némileg már kókadoztam azért a szerdai aligalvás, a csütörtöki repcsizés, meg a péntek-szombati paaaatimaraton után. Megint az előző nap már tesztelt úton mentem és az első alkalommal esedékes non-stop térképcsekkolások és fotózgatások nélkül kb. 50 perc alatt simán leértem Harajuku központjába, de most nem fordultam le az Omotesando / Meiji dori kereszteződés felé (utóbbi köti össze Harajukun áthaladva Shibuya és Shinjuku központját) hanem mentem egyenesen tovább a Tokión körbehaladó JR Yamanote Line síneiig és ott vettem egy éles balkanyart a híd felé... ahol nem igen volt semmi. Lathatóan még csak a készülődés folyt és csak szállingóztak az emberek (turista ellenben már volt egy csomó), szóval egy-két fotó után inkább átmentem Harajuku központba kaját vadászni (aminek az lett a vége, hogy a kis éjjelnappali bolthálózatokban kapható, többnyire meglepően fini csomagolt sütikből vettem egyet, ami táplálónak viszont éppenséggel nem mondható). Közben láttam a Kera, meg valamelyik GAL magazin fotósait munka közben, meg belebotlottam az egyik h.Naoto üzletbe, ahol megint elképedtem, hogy mennyire jó cuccokat csinál az emberke. De persze még úgy is méregdrága volt minden, hogy éppen nagy akciós leárazás volt. Ahhoz képest, hogy az első két nap milyen jó idő volt, most reggeltől kezdve nagyon borult volt és el is eredt egy idő után, szóval bementem a Laforet áruházba, ami a legnagyobb, meg messze legcoolabb ruha shopping cente Harajukuban és körbenézegettem a minuszegyes szinten, ami valami egészen elképesztő hely, kb. mintha a Gothic & Lolita Bible elevenedne meg. Oda is jutott egy h.Naoto bolt (és vettem punkloli-Hello Kitty bögrét!! xD <3), de mellette ott sorakozik többek közt a Putumayo, Alice & The Pirates, Metamorphose, Stigmata, Algonquins, Atelier Pierrot, Angelic Pretty, Sexy Dynamite London, Black Peace Now üzet is, meg ha ez nem lenne elég, mint kiderült még az egyik legfontosabb vk szakbolt, a Like An Edison is itt van. Szerencsére a kinálat nagyon nem engem céloz be a ruhaboltokban (a Stigmata és SDL boltokba meg cselesen nem mentem be inkább o_O"), szóval mindössze az egyébként meglepően olcsó bögrével távoztam... volna. Mert mire kiértem eleredt az eső eléggé csunyán, majd persze, mikor végül csak rászántam magam, hogy nekiinduljak, kiderült, hogy a cosplayereket is nagyrészt hazaüldözte az ócska idő, szóval ennyit a betervezett fotózgatásról.
Mivel mást nem igen tudtam csinálni, inkább elindultam az aznapi koncertcélpont felé, főleg, hogy nem is igen tudtam pontosan, hogy merre van a klub. A cél pedig a három, szinte csak vk koncertekre specializálódott kub egyike, a Takadanobaba városrészben található Takadanobaba Area volt. A másik két ilyen klub a Maguro Rock May Kan és Ikebukuro Cyber és... lehet tippelni azok melyik városrészekben vannak. xD Persze egyébként ezek a helyek hivatalosan Area, Rock May Kan és Cyber néven futnak (ugyanúgy, ahogy a Shinjuku Loft is csak simán Loft igazából), de egy eléggé hasznos kis szokás, hogy egy csomó klubnévhez automatice hozzáteszik a városrész nevét is, így már ez alapján be lehet lőni, hogy melyik merrefele lehet kb. Egyébként Takadanobaba valami Osamu Tezuka központ / emlékhey / valami lehet, mert ahogy kiléptem a megállóból, az első dolog amit megláttam egy hatalmas falfestmény volt egy átjáró alatt Tezuka animéinek figuráival, aztán mégegy nem sokkal arréb, nomeg a villanyoszlopokon is Astroboy-t és társait ábrázóló táblák voltak. Mivel már éppen aktívan éhenhaltam, ezért kerestem egy szinpatikus ramenest.
A program egyébként erre a napra az egyik kedvenc vk bandám, a Babylon legutolsó, búcsúkoncertje volt, ami az egész trip legnehezebb "hovamenjek!?" döntése volt. Nagyon sokáig úgy volt, hogy ezen a napon a szívemcsücske indie-rock lánybanda, a Noodles koncertjére megyek és ez volt az egyik olyan koncert amit leginkább vártam, meg még némileg nehézkesen, de jegyet is sikerült foglalni rá mielőtt sold out lett... aztán megtudtam, hogy ugyanakkor lesz az uccsó Babylon fellépés. Van egy csomó vk banda akiket szeretek, de kevés van, akiknél ez rajongásig fajul, náluk meg ez volt a helyzet, főleg az első néhány kislemezük és mini-albumuk miatt, amiken stílusilag valami eszméletlen változatosságot hoztak, a jellegztesebb visual hangzástól, az ellenállhatataul giccses szösszeneteken és a Stranglers: Golden Brown utánérzésen keresztül, a... ska-punkig(?!). Meg még ki tudja mi minden kavargott ott zeneileg, de tényleg sose tudhatta az ember, hogy mire számítson a következtő számban, meg ami a lényeg, hogy mindegy milyen műfajba kaptak éppen bele, mindegyikben pokoli jó, és a változatosság ellenére nagyon tipikusan Babylonos dalokat hoztak össze. Lazán az egyik legjobb és zeneileg legizgalmasabb vk banda voltak, azonban, ami számomra teljesen megfejthetetlen talány volt mindig, hogy ennek ellenére sose futottak be igazán. Volt egy elég stabil rajongótáboruk persze, de míg értéktelen, tökjellegtelen csapatok tucatjai értek el hatalmas sikereket, addig nekik ez nem jött össze. Volt több tagcseréjük is menetközben, de túlélték azokat is és folytatták tovább és mikor nemrégiben az egyik alapítótag és fő dalszerző, a jellegzetes, nagyon nem tipikus vk kinézettel nyomuló, tökkopasz, nagyfülbevalós Misa is kiszállt, akkor is úgy volt egy ideig, hogy négyen viszik tovább a bandát, de aztán mégis úgy döntöttek, hogy befejezik. Szóval jah, a nagyon várt Noodles koncert helyett végül aztán mégiscsak itt kötöttem ki, meg, hogy még jobban komplikálja a helyzetet, ugyanerre a napra még egy Vola & The Oriental Machine koncert is jutott volna, plusz egy sokzenekaros hardcore/grindcore durvulás az Earthdom-ban, ahol meg többek közt a Vivisick is fellépett.
Hogy még jobb legyen minden, az eső egyre jobban eleredt és még akkor is bőven esett, amikor eljött a hosszadalmas sorbanállás ideje, szóval, igaz már csurom vizesen, elrohantam venni egy esernyőt, amit párszáz yenekért lehet kapni kb. mindenhol (és amiket az emberek aztán ugyanolyan lelkesedéssel el is hagynak mindenfelé, de én persze pont nem találtam egyet sem a környéken), majd beálltam a sore végére. Viszont maga a klub egy élmény volt, amolyan igazi vkszentély, mindenhol dedikált plakátok olyanoktól, mint a Gazette, Nightmare, Fatima, Kra, Laissez Faire, Fatima, Alice nine., Fatima (igen, kicsit sok volt a Fatima plakát xD). Maga a terem nem volt különösebben nagy, olyan.... 400, maximum talán 500 ember férhetett be kb. és tele is volt rendesen, meg volt több külföldi is (kettő minimum) és a nem beli eloszlás sem volt olyan drasztikus közelsem, mint előző nap, a kialakítása viszont hasonlított a Lofthoz és Astro Hallhoz és itt is kis, támaszkodós korláttal elválasztott szintekre volt bontva a nézőtér, hogy hátulról is jobban lehessen látni. Már, így, két nap után is eléggé hozzá voltam szokva a pontos kezdésekhez, amikor 5-10 perc késés már soknak számít, itt azonban majd egy órát kellett várni, ami a sok aligalvás után eléggé rosszul érintett, ráadásul, hogy még rontsanak a helyzeten, úgy gondolták, hogy az időt a legjobb lenne régi Michael Jackson számokkal kitölteni. Ekkorra kezdett nagyon elegem lenni, hogy ez a gusztustalan emberi roncs, aki már a karrierje csúcsán is egy visszataszító jelenség volt emberileg és aki aztán sikeresen tönkrevágta magát minden szempontból, meg egyébként is vagy húsz éve semmit nem tett le az asztalra (meg azelőtt sem sokat... most komolyan, kb. három értékelhető lemee volt, azok is tele töltelékszámokkal) pont most tudott elhalálzani, meg főleg, hogy ezen mindenki látványosan ki van bukva (pedig annyira látványosan le volt épülve, hogy csoda, hogy eddig húzta) és úgy érzi, hogy emlékezni kell erre a naaaccerű emberre. Ehh, mindegy, azért egyszer persze csak vége lett a várakozásnak, kialudtak a fények és szépen sorban felbukkantak a tagok. Soha nem a látványos kinézetről voltak híresek és most is szimpla öltönyökben, visszafogottan tupírozgatott hajakkal jelentek meg és a kezdés hibátlan volt: a Gekijou ni nureta yume no na tipikus, szeretnivalóan giccses Babylon darab, a folytatás viszont már nem sikerült ilyen jól. Van egy csomó számuk amit borzasztóan szeretek, mint a Leopardess Mary, In A Coop, Loveless Invlove, Knot Theory, meg az utolsó kislemezek egyikéről származó, tündéri Little Day & Little Life, és habár tudtam, hogy ezutóbbi relatíve valószínű, hogy felbukkanjon, a többit azért nagyon vártam, főleg, hogy több közülük egyébként is a legközkedveltebb számaik közé tartozik, volt amihez PV is volt, szóval egyértelmű volt, hogy lesznek majd. De nem, egyik sem. Értem én, hogy ezeket többnyire Misa írta, aki kiszállt és aki miatt végülis oszlik a zenekar, node akkor is.
Szóval ezek helyett egy csomó eléggé tucatjellegű dal
került inkább elő, viszont volt ellenben Ray, meg Rhapsody, meg
Tokyo Decadence, meg még pár azok közül az igazi jó kis tipikus
Babylon darabok közül, szóval azok azért eléggé feldobták a
koncertet. Takuma, meg amellett, hogy szerintem az egyik legjobb
énekes vk indies körökben (a leopardess Mary-ben is miket produkál
már *o*), frontembernek annyira nem volt meggyőző, nemigazán volt
meg az a színpadi jelenléte, ami el tudja vinni a koncertet a hátán,
de lehet csak meg volt illetődve, legalábbis, hogy minden második
mondatban köszönetet mondott a közönségnek, az erre utalt, a végén
pedig láthatóan nagyon el volt érzékenyülve, ő is, meg a közönség
is. Mondjuk azelőtt viszont a közönség elképesztő volt és nem a jó értelemben. Amennyire
pozitív csalódás volt amit a Loftban látta, annyire az ellenkezőjét
nyújtották az itteniek és a szokásos, számomra kicsit értelmezhetetlen para
para dolgokon kívűl sokszor gyakorlatilag nulla reakciót
produkáltak. Persze, az európai közönség is tud néha nagyon punnyadt
lenni, meg nem is pogót meg stagedivingot vártam, de hogy volt olyan
szám ami után még egy kis elhaló tapsikolást vagy annyit sem tudtak
elereszteni, hogy "yeeah, huuu!", hanem helyette totál néma csend
volt, nah, azon azért kiakadtam kissé. Még a koncert alaprészének
végén is csak nagynehezen kezdtek tapsolni, meg az "encore, encore!"
kórus is kissé döcögősen indult be és amikor végre mégiscsak, az is
eléggé lagymatag volt, ahhoz képest, hogy a terem teljesen tele
volt. De azért szerencsére a közönség lelkesebb része kitett magáért
végülis és kaptunk két hosszabb ráadást, plusz még egy együtténeklős
Celeb-et a végére, majd végleg levonultak a színről (és hogy húzzák az agyam, a legvégére, levezetésnek viszont
csak berakták a Knot Theory instrumentál verzióját, hogy "nah, ez
az ami kimaradt, biza". Nyaff.). Összesen, mindennel együtt
közel két és fél óra volt a koncert, szóval ilyen szemontból
maximálisan kitettek magukért. A tracklista egyébként következő nap
felkerült a gitáros Sae blogjára, amit aztán a Babylon LJ community,
a knot theory egyik illetékese is posztolt, romanizált címekkel,
szóval ezek voltak: Befelejövet nézegettem a merch pultot és dilemmáztam a két koncert DVD közül vegyem-e valamelyiket, vagy azt a kislemezt szerezzem be, amint a Little Day van, de ezt a kérdést eldöntötték helyettem, azzal, hogy a pultnak a koncert végére már csak hült helye volt, így be kellett érnem a belépéskor osztogatott farewell füzetkével. Sőt, még a büfé is bezárt (wtf, ez milyen üzletpolitika már? Gondolták egy majd' 150 perces koncert után biztos senki sem akar majd semmit fogyasztani? o_O"), szóval a naccerű drink ticket-em sem tudtam felhasználni. Kifele még csináltam pár képet az előtérben levő poszterekről, begyűjtöttem ipari mennyiségű flyert mindenféle, nagyrészt totál noname indie bandáktól, majd megindultam hazafele. Szóval jah, közelsem ez volt életem legjobb koncertje, meg a körülmények sem javítottak az élményen, de... ennek ellenére nem bántam meg, hogy ide jötem végülis. A Noodles és a Vola is nagyon stabil kis csapat, nem hiszem, hogy feloszlanának a közeljövőben, ráadásul mindkét zenekar járt már nyugaton, szóval van esély, hogy kimozdulnak újra, vagyis őket van esély még megnézni valamikor, a Babylonról viszont ha most lemaradtam volna, akkor nem lett volna pótlás. Nomeg legalább élőben is láttam, hogy milyen is egy last live, meg megtapasztaltam, hogy miért húzzák egyesek a szájukat a japán vk közönség miatt, nomeg azért a klub-fétisizmusom is bejátszott nem kicsit, hogy így legalább a híres vk klubok közül az egyikbe sikerült eljutnom, ha már a Cyber-ben, meg a Rock May Kan-ban nem volt semmi igazán érdekes a két hét alatt. Hazaúton még belefuottam pár érdekességbe (mejane ruhabolt *o*! [ez az egyik legismertebb GAL kedvenc divatmárka, de ilyen alapinfókkal gondolom mindneki tisztában van..! o_O!]), szóval még fotózgattam kicsit, majd, megérkezésem óta először relatíve normális időben sikerült kidölni aludni.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
