Főoldal » Beszámolók, Feature, JRock / Visual kei, Koncertek » One OK Rock (2019.05.19 @ Dürer Kert)

One OK Rock (2019.05.19 @ Dürer Kert)

Amikor a legutóbbi nagyobb EU turné során a One OK Rock eljutott egészen Bécsig már sokakban felvetődött, hogy hát onnan már igazán nem kellene sokkal tovább jönniük Budapestig… De még így is óriási meglepetésként / sokként érte a rajongókat a februári bejelentés, amiből kiderült, hogy az akkor megjelent új albumhoz kapcsolodó európai turnén tényleg fellép a zenekar nálunk is. A helyszín a Dürer Kert lett ami egyértelmű volt, hogy kicsi lesz nekik, ami be is bizonyosodott, amikor az árusítás startja után gyakorlatilag órák alatt elfogyott az összes jegy. És ezzel beindult az egészen a koncertig tartó hisztériaroham. Az maximálisan érthető, hogy ez az egész nagyon érzékenyen érintette azokat, akik lemaradtak és tök jogosan vetették fel sokan, hogy jó lenne nagyobb hely, szóval nem is ezzel volt a baj. Hanem azzal ahogy ezt pár ember előadta. Többen már csuklóból minősíthetetlen, kioktató stílusban támadtak a hazai szervezőnek (ami egyébként az ország egyik legjobb és legprofibb koncertszervező cége, a New Beat volt) és innentől kezdve gyakorlatilag bármi történt a turnéval kapcsolatban, mindenért nekik ugrottak, a legabszurdabb talán az volt, amikor még az előzenekarokat is rajtuk kérték számon.

Szóval mielőtt rátérnénk magára a koncertre (akit csak az vagy a fotógaléria érdekel az ugorjon nyugodtan) tisztázzunk pár dolgot:

  • * “Miért nem került a koncert nagyobb helyre!?” – Amikor egy koncert ennyire pillanatok alatt nő ki egy helyszínt, kb. mindig megpróbálnak neki nagyobb helyet keresni, írta is a szervező, hogy itt is ezt történt, de egyszerűen nem volt megfelelő hely szabadon. (Amire voltak akik annyival bírtak reagálni, hogy “nem érdekel, intézzék el!!” – Mégis, hogyan? Építsenek fel egy klubot nagyhirtelen?). Budapest soha nem állt túl jól nagyobb koncerthelyekben, a Petőfi Csarnok ledózerolása óta pedig még rosszabb a helyzet. Gyakorlatilag az Akvárium van, ami foglalt volt aznapra, nomeg a Barba Negra, ami viszont ilyenkor már zárva van és csak a szabadteres helyén üzemel. Ami meg túl nagy lett volna a koncertnek a Parkkal együtt (plusz eléggé szívás is lett volna mindkettő az eső miatt). Többen felvetették még a Hungexpót is, merthogy a “Block B is ott volt”, node míg a Block B nagyüzemben tolja a rajongók lehúzását a teljesen irreális jegyárakkal, ami miatt semmi nem drága nekik, addig az Expo egy normális koncertre bőven túl költséges, már csak azért is, mert a színpadot is nulláról kell felépíteni az üres csarnokokban.
  • “Minek van előzenekar, meg miért nem japánok, hát nem ismeri a hazai szervező a japánfanok igényeit!!?!?!” – Komolyan, ehhez nem is nagyon lehet mit hozzáfűzni. Tök egyértelmű volt, hogy az előzenekart maga a One OK Rock választotta (vagy a menedzsmentjük) a turnéra, nem pedig csak itthonra szervezték be őket suttyomban a hazai promóterek. (Nem is tehetnének ilyet egyébként. Pl. amikor Miyavi előtt hazai zenekarok játszanak, az is Miyavi kérésére és az ő választása alapján történik… mondjuk ettől függetlenül persze ott is volt siránkozás.) A hisztiroham után nem csoda, hogy amikor a zenekar bejelentette, hogy még Dan Lancaster is fellép előttük arról már inkább nem is volt külön poszt.
  • “Miért akkor kezdődik a koncert amikor??” “Miért nem volt kint előbb a menetrend!!?!” – A koncertek kezdését szintén nem a helyi szervező találja ki, hanem a zenekari menedzsment adja meg, hogy ki mennyit játszik, mennyi idő kell átszerelésre, stb. Amig velük nincs fixálva, addig ki sem kerülhet a menetred, ennek a végső egyeztetésére pedig sokszor csak a koncert napján, vagy max egy nappal korábban kerül sor. Itt aznap délután ment ki az infó, de kétlem, hogy ez a hazai szervezőkön múlt volna. A koncert pedig nem nagyon kezdődhetett volna korábban a két előzenekar miatt.

Kb. ennyi. Elég szomorú volt ez az egész. Ahogy gyakorlatilag bármi történt, páran gondolkodás, vagy kérdezés helyett azonnal hisztérikus támadással indítottak. Na de lépjünk tovább a lényegre: hogy milyen is volt maga a koncert?

Elsőként Dan Lancaster kezdett nyolctól. Róla annyit érdemes tudni, hogy producerként, dalszerzőként és technikusként dolgozott az utolsó két One OK Rock lemezen, valamint mellettük még olyanokkal is, mint a Bring Me The Horizon, Blink 182, Good Charlotte vagy éppen a Hollywood Undead, sőt, már egy Grammy jelölést is bezsebelt (mondjuk valljuk be, ezutóbbi önmagában nem sokat jelent, tekintve, hogy miket bírnak időnként megszórni Grammy díjakkal). Hozzánk a szólóprojektjével, mindössze egy dobossal kiegészülve érkezett, hangzásban pedig pont olyan volt, mint a fentiekből sejthető. Na jó, minusz a punkosabb vonal, mert sokkal inkább a nagyon dallamos, érzelmes, sterilséghez közelítően letisztultan hangszerelt dalokban utazott. Utána a nagy “de miéééértt???” hisztit kiváltó, szintén angol Anteros jött, akik zeneileg kétségtelenül kilógtak egy kissé a sorból. Dallamos, kis new wave beütéssel operáló pop-rockot toltak és nem csak a szőke, hajszínben, fazonban és öltözetben is Debbie Harry-re emlékeztető énekesnő miatt ugrott be róluk a Blondie, hanem zeneileg is olyanok voltak… csak kissé zs kategóriás kivitelben, eléggé felejthető dalokkal. Színpadi jelenlétben viszont rendben volt amit csináltak, főleg a már emlegetett énekesnő tette nagyon oda magát, szóval annyira azért mégsem voltak rosszak bemelegítésnek.

Persze ezzel együtt is fura lehet, hogy míg a One OK Rock tagjai az interjúkban is kifejtik, hogy mennyire szeretik a rockzenét és tenni szeretnének azért, hogy újra népszerűbb legyen a műfaj, közben egy pop-rock csapatot hoznak turnézni. Azonban az utóbbi két lemezüket ismerve annyira nem meglepő a dolog, mert a rock iránti elkötelezettségük mellett, bevallottan a nemzetközi és azon belül is főleg az amerikai közönség megnyerése miatt ők is egyre jobban tolják el a stílusukat a régebben azért itt-ott dögösebb hangzás felől egy nagyon simulékony és rádióbarát, szintén sokkal inkább pop-rock felé tartó irányba. És míg ez a változás már a 2017-es Ambitions lemezen is nagyon érezhető volt, az idei Eye Of The Storm-on teljesedett ki igazán.

Ahogy sejthető volt, a koncert gerincét is ez a két album adta, az idei anyagról hét dal került elő, az elődjéről pedig öt, élőben viszont azért ezek is erőteljesebben szóltak, nomeg az inkább a régebbi zenéiket preferáló rajongókat sem hagyták cserben: a Clock Strikes már az elejefelé befigyelt, később pedig jött a The Beginning is, majd a főblokk zárásaként a kihagyhatatlan Mighty Long Fall. Jó, persze van még egy csomó dal, amit jó lett volna hallani, mint például a Deeper Deeper, nem is beszélve a még korábbi számokról, de végülis ahhoz képest, hogy tudtuk, hogy a két, már nemzetközileg is kiadott és nagyon megpromózott album lesz a főszerepben, nem is olyan rossz arány ez a három régebbi dal. A színpadon egyébként, vérbeli frontemberként abszolúte Taka volt a főszerepben, folyamatosan ment fel-alá, bejárta az egész hely minden zugát, Tomoya dobszerkójától kezdve a színpad pereméig, ahova rendszeresen viszsatért, onnan énekelve a közönségnek, Toru és Ryota ellenben csak ritkán mozgolódott el a helyéről. Volt viszont speckó színpadkép, amiről saját világítástechnikával gondoskodtak és aminek köszönhetően teljes fényárban úszott a Dürer színpada.

A kb. másfél órás koncertet a levonulós-visszajövős miniszünet után szintén egy újlemezes dal, a Wasted Nigths zárta, szépen lekerekítve a programot, utána viszont már tényleg nem volt tovább, már csak a búcsú, közös fotó és távozás volt hátra, meg persze a közönségnek a nézelődés a merch pultnál, ahol főleg az eléggé fura új pólókból lehetett válogatni. És… érdekes egy koncert volt ez. Azoknak, akiknek fekszik a zenekar új irányvonala is, közel a maximumot adta, de az inkább a régebbi stílus iránt elkötelezetteknek is nyújtott elég élményt, az viszont egyértelmű volt, hogy itt már nem a látványosan lelkesedésből játszó egykori zenekart látjuk, hanem egy, a nemzetközi sikerért dolgozó vérprofi együttest. Akik remélhetőleg a következő nagyobb turnén is ellátogatnak felénk, akkor már valami olyan helyre, ahol nem lehet panasz a befogadóképességre sem.

Setlist
01.Push Back
02.We Are
03.Taking Off
04.Unforgettable
05.Clock Strikes
06.Head High
07.Take What You Want
08.Stand Out Fit In
09.(Instrumental)
10.Giants
11.I Was King
12.Change
13.The Beginning
14.Jaded
15.Mighty Long Fall
ráadás
16.Wasted Nights

One OK Rock @ Budapest galéria (a tejes anyag, Dan Lancaster és az Anteros képekkel itt található)

Tags:

Szólj hozzá

© 2002-2018 SoundOfJapan+ · RSS · Japán és ázsiai zene + szubkult · Facebook: SoundOfJapan FB