2004~Szeptember~18 - 22:00 Kék Yuk (Bp. Fényes Adolf utca 28) DJk: d4m4g3 & Case
A Marco Polo Clubban eltöltött évek után új helyre költöztek az LD-50 szervezte bulik és ezekkel együtt a JRock/visual kei partyk is. Az új helyszín a budai, Margit és Árpád híd közt nagyjából félúton található Kék Yuk, mely máskor elsősorban punk/hardcore koncerteknek ad otthont. Ráadásul nem is a költözés volt az egyetlen nagy változás: az LD50 bulik mostantól Kollektíva néven futnak és próbálják egybefogni a teljes hazai goth/idustrial színteret, beleértve az olyan éppenhogycsak kapcsolódó irányzatokat is mint a visual kei. Vagyis most az eddigiekkel ellentétben most nem csak visualra kihegyezett buliról volt szó, hanem egybe lett vonva a dolog a goth/industrial partyval, persze nem keverve a kettőt mint annak idején az MPC idők legelején, hanem külön teremben, mivel időközben ugye nekünk is kialakult a szépszámú törzsközönségünk. Mint ilyenkor természetes, némi aggodalommal vagyített izgalommal
állt mindenki az új helyzet és hely elé, azonban habár eleinte volt egy-két rossz
előjel végülis az egyik legjobb eddigi buli keveredett ki az estéből. Nyolc után
valamivel értem oda, hogy a főszervező és társ visual-DJ d4m4g3-el együtt
előkészítsük a kistermet. A klub maga sokkalta tágasabb mint az MPC és
elrendezésileg is jóval megfelelőbb ilyesfajta rendezvényekhez. Az MPC egyik
legnagyobb problémája a tánctér és bár/ücsörgős rész teljesen elszeparáltsága
volt, itt viszont
Mindeközben a nagyteremben a talán legjobb eddigi, hazai goth/industrial buli folyt. Mint már említve lett korábban, az egész rendezvény alapkoncepciója az volt, hogy összehozza a szubkultúra legkülönfélébb ágait és ez maximálisan sikerült is, rengetegen jöttek el, nagyon jó zenék mentek és a hangulat is olyan volt, amihez foghatót korábban nem nagyon lehetett itthon tapasztalni. Persze én csak rövid időkre rohángáltam át, mert inkább a kisteremben voltam; az egyetlen hosszabb kirándulásomat d4m4g3 második szettje, pontosabban a Gackt féle Vanilla alatt tettem a nagyterembe és ott is ragadtam jóideig, mivel Gelka, aki egyébként a Voodoo-s gothbulik szervezője, éppen Ministry 'Jesus Built My Hotrod'-ot játszott, majd rögtön utána B-52's 'Rock Lobster'-t ami végtelenül abszurd és mégis hihetetlen ütős kombinációnak bizonyult, aztán mentem vissza megint a mi részlegünkbe hallgatni a pötgős JRock darbokat meg fényképezgetni tovább.
Mivel a Kollektíva minden szempontból sikeres volt, ezért természetesen lesz majd folytatása is, és ha minden jól megy ezentúl minden hónapban lesz egy LD50 buli a Kék Yukban. A kisterem nem mindig a visualnak lesz szentelve, de időnként mi is visszatérünk majd. Addig is érdemes lesz figyelni az oldalt az esetleges egyéb bulik híreiért. Kapcsolódó linkek: warmup Case#1 d4m4g3#1 Case#2 d4m4g3#2 Case#3 |
JRock
/ Visual-kei Party @ Kollektíva
Mikorra végre mindennel elkészültünk és hosszas
kisérletezés és a keverővel történő vacakolás után sikerült a hengerőt is úgy
beállítani, hogy ne hallatszon be hozzánk se a nagyterem, sem a szomszédos Vörös
Yukban folyó koncertek már majdnem tíz óra volt, így az addig szóló mindenféle
random brutál zenék helyett időkitöltőnek bekerült az első Moi Dix Mois album.
Mikor mindkét teremben elkezdett gyűlni a közönség beindult a party, a nagyteremben
Gróf nyitott a mindenféle furcsasággal vegyített deathrock/batcave szettjével, a
kicsiben pedig én, egy hide darabbal. A visual részlegben a buli eleinte kicsit
nehézkesen indult, a többség inkább csak ücsörgörgött a fotelekben, nézte a falon
pergő videókat és talán még kicsit idegenül érezte magát az új helyen, ezért
ekkorra inkább csak régi nagy kedvenceket időzítettem, valamint néhány olyan
kiemelkedően elborult darabot (Macaroni pl.) ami később már nagyon kilógott volna.
Azonban mikor tizenegy körül beesett a második nagyobb csoport rögtön beindult a buli
(amiben azért a Buck-Tick féle Iconoclast-nak is volt nem kis szerepe) A legutóbbi
visual buliban kicsit besokalltam a folyamatos számkérésektől, így most előre
szóltam, hogy most az egyszer nem lesz request, ami többnyire be is lett tartva, de
szerencsére enélkül is nagyszerű volt a hangulat és így most lehetőség volt arra,
hogy a szokásos közkedvencek mellett sorra kerüljön pár ritkábban hallható szám
is, mint például a 'Flashback the Newsman' a kein-től, vagy a Metronome féle 'sekai wa
minna boku no teki'. Ettől függetlenül igazi újdonság nem sok volt, azonban
előkerült néhány régebbi, de eddig nem játszott szám is, mint például a
zseniális 'My Baby Japanese' a Buck-Tick-től, akik szokás szerint egyébként is a
playlistekben leggyakrabban felbukkanó csapatok közt voltak. A kötelező darabok
mellett később előkerült többek közt még egy Eliphas Levi és egy Madeth gray'll
szám, a teljesen elmebeteg tánck
oreográfiával rendelkező, Gazette
féle 'doro darake no seishun', sőt még Koreába is tettünk egy kis kitérőt Seo
Taiji-nak köszönhetően. Egy kis idő múlva átvette d4m4g3 a pultot és ahogy szokott
inkább a visual elektronikus irányzatai felé tendált zeneileg (Soft Ballet, Schwarz
Stein és a súlyosabb, industrialba hajló Malice darabok) én pedig addig a fotózásra
koncentráltam, mert volt bőven mit megörökíteni. A nagyszerűen sikerült Dir en grey
cosplayt perzentáló kis csapaton kívül is volt néhány nagyon figyelemre méltó
öltözet. Nagyon úgy néz ki, hogy az első bulikon jellemző, inkább a tradicionális
goth vonalat követő ruhák helyett kezd kialakulni egy sajátos öltözködési stílus
az itthoni visual körökben is. A közönség egyébként főleg a már jól megszokott
társaságból állt, habár most egy-két hiányzóval, viszont helyettük voltak új
arcok szép számmal, valamint a nagyteremből is többen járkáltak át hozzánk és
időnként ott is ragadtak jó ideig, vagyis szerencsére nagyon úgy néz ki, hogy
továbbra is töretlenül bővül a hazai JRock rajongók kis csoportja.
A technika sokkal megbízhatóbbnak bizonyult mint
amit a Marco Poloban megszoktunk, habár két számnál itt is előfordult, hogy ugrott a
CD, és a hangfalak szólhattak volna jobban is, főleg a mély hangok hiányoztak, de
ennyi még bőven belefért és nem is igazán zavart senkit. A hangulat végig nagyon jó
volt, folyton tele volt a tánctér és több fanservice volt mint valaha... Olyan három
óra környékén lehetett először észlelni az embereken a fáradtság jeleit, hirtelen
még népszerübbek lettek a fotelek, olyannyira, hogy néhány embernek még bealudni is
sikerült, a nagy hajngerő ellenére. Viszont emiatt pont jól jött, hogy kiderült,
hogy az előzetes híresztelésekkel ellentétben mégiscsak zárás van négy óra
körül, így most kivételesen nem enkával, hanem a Mama Guitar egy retro garage-rock
darabjával le lett zárva a program, mielőtt végképp elfogyott volna az energia
azokból is akik még akkor is bírták erővel.