|
néhány perce sikerült ezt összehozni:
tarisznyaálom 2007. 09. 24.
rekkenő csendben fontad össze a szívedet, nagyon. mindennel, amit a kezedbe kuporgattál, a kis piros cipellődbe bújtál, és egyre csak gyűjtögetted a darabkákat, míg végül a legsárgább napon a tarisznyádat az én vállamra akasztottad, emlékül.
volt abban sírás, hajasbabák, és mese, és csalódás, és sütemény, és női megérzés, és álom, láncok és csorba kard, hajcsomók és füzetek, és mindegyiket bekötöttem és betettem a parnám alá, hogy a lehajtott fejeddel aludjak, ha úgy akard - mindenért megfizetek.
és hát nagyon összefontad. összeforrt és bevésődött a kis piros cipellőd nyoma meg ott van a kertben, a mosolyod mellett. hát most én álljak létrára és gyűjtögessem a fáról a fonnyadt lelkem részecskéit? mindenem oda! legalábbis egy kicsikét odalettem a teherben.
a fáról más nem jön le két lábon, csak nyomorgás, nyöszörgés, halk és rívó bánat, panaszok és kék rémek, tartsd a létrát alulról, mert lelöknek a vicsorgó, vijjogó és búéhes ős-ösztönlények.
tán majd ha lelöknek, kicsinyke öledbe pottyanok le, de a trisznya ott lesz a vállamon, és a hajcsomók a párnám árnyékában. és megtartasz majd, ha leesem a fuldokló faárgak alatt, akármilyen némán is álljék a lábam,
és akármennyire is elfelejtsünk felébredni a tegnap esti édes, összefonódott szívű álomból - sose gyere ki a hálómból.
_________________ icon by me. graphics, tutorials, stb.
|