Nos, hát megjártam a programilag időtlen idők óta legjobb Szigetet és a hibák ellenére is maradandó élmény volt.
Először ugye szerdán voltam kint, ahol alapból frusztrált, hogy a szervezők tehetségesen egymásra csúsztatták a
Mötörhead és a
Suicidal Tendencies koncertet, ráadásul az előbbi még csúszott is egy negyed órát, így egy óra helyett, csak háromnegyedet tudtam belőle megnézni, mielőtt szaladni kellett át a másik színpadhoz. Mondjuk annyira nem is volt jó, hogy megszakadjon a szívem, hogy ott kell hagyni. Jó volt, persze, meg azért élmény Lemmy-t látni élőben, de számomra túl sok volt az új szám és kevés a klasszikus. Volt egy Iron Fist, egy Metropolis, meg még 1-2 a többi mint az uccsó pár lemezről, amiket nem is ismerek a kiemelt dalokat kivéve, de azok se fogtak meg.
Szóval mindegy, valahogy kikeveredtem előlről, a nagyon durva tömegből és irány az A38 sátor. A Suicidal nagyon nagy favorit, szóval sokat vártam a koncerttől, de ezt meg a hangzás vágta haza sajna... visszhangos, erőtlen kásás szar volt, voltak akik pár szám után kimentek inkább, hogy ezt így köszönik de nem. De a zenekar nagyon jó volt, a setlist mint egy álom (You Can't Bring Me Down kezdésnek, wraar! xD), szóval még így is nagy élmény volt és az uccsó számban Mike felhívta a közönséget a színpadra, a biztonságiak legnagyobb rémületére.
Mivel megint elöl álltam, így gyorsan én is felosontam, mielőtt még a security kitalálta volna, hogy hádde ennyien azé' talán mégse és
itt az eredmény. Rohadt nagy élmény volt, meg megmentette a koncertet és a szar hang ellenére betette az emlékezetes élmények közé. <3
Utána még ottmaradtam
Hurts-ön két imádnivaló kollegina kedvéért, de hát az nagyon nem az én zeném (romantikus, csajozós szintipop xD), szóval azt inkább hagyjuk. O_o
Aztán jött a péntek, ahol nem csak este, a koncertekre estem ki, hanem már korábban, pontosabban a
Subscribe koncertre, mert nekem azt mondták, hogy én aztat látni akarom. xD Ami mondjuk igaz is volt, egyszer még nagyon-nagyon rég a Marco Polo-ban láttam őket, akkor is tetszettek már, meg most is. Hatalmas hangulatot csináltak, meg a zene is egész jó volt, szóval nem bántam meg... aztán mászkálás fel-alá, este pedig
Dizzee Rascal. Szeretem a zenéit nagyon (pontosabban a régi, grime dolgait, meg persze a Bonkers-t, az ilyen lazább slágerdalait nem annyira), de nem tudtam mit várjak tőle élőben, de végül ez lett a Sziget legnagyobb élménye: úgy szólt a cucc (a recsegő basszusokat kivéve), hogy levitte az ember fejét, Dizzee pedig legnagyobb örömömre a régi dolgaival kezdett (
I Luv U és hasonlók) és eszement nagy hangulatot csinált pillanatok alatt, az egész, sokezres közönség ugrált, zombolt és egy pillanatra nem eresztett le a koncert, végig iszonyat pörgés volt, a legvégén meg a Bonkers megkoronázta az egészet. Kibaszottul hibátlan volt, mikor vége lett mindenki letörölheten vigyorral bóklászott fel-alá a nagyréten, már csak ez a másfél óra megérte a napi belépőt.
Utána viszont a
Prodigy lohaszotta a kedélyeket, üres, szar, unalmas produkció, amiben még a régi dalokat is hazavágták. Pedig kiváncsi voltam rájuk, sose láttam őket élőben, de lehet jobb lett volna, ha ez így is marad és megmaradnak kellemes emléknek az első három lemezükkel. Később megint az A38 sátorban kötöttönk ki, ahol
Kode9 (dubstep producer) játszott és baromi jó zenéket nyomott, csak halkan, minden dinamika nélkül szólt a cucc. Én mondjuk maradtam volna, de a szigetelős társaim kezdtek elpunnyadni (de még pótoljuk a dubstep partizást valamikor!! xD), így leléptünk.
Sz'al a sokszor szar hangosítás ellenére nekem bejött az idei Sziget, lett volna még a többi napon is egy halom minden amit megnéztem volna, meg az egésznek a feszt-hangulata is jobban átjött mint máskor, szóval ha zenei irányvonalban maradnak ezen a csapáson, akkor simán lehet, hogy jövőre befizetek egy hetijegyre..