Na kivesézem már én is, sokadik hallgatásra, mégiscsak MERRY fan lennék, vagy mi.
01.
-choral-: Sejtelmesen kezdődik az album, tetszik a hangulat. Egy icipicit hosszú nekem ez az intro, de végülis jó, főleg az a szimfonikus (?) hatás benne...vagy nemtom, szóval olyan drámai, na. xD Jó nyitány.
02.
finale: Tipikus pörgős MERRY, semmi extra, de kezdésnek pont jó. Nem valami maradandó mondjuk - vagy csak hozzászoktam az egyből ható kezdőnótáikhoz, pl.
Kubitsuri Rondo,
Friction xxxx, stb. 7/10
03.
Monochrome: Amikor első pár alkalommal hallottam kislemezen, akkor nem igazán tetszett, de azóta már egészen megbarátkoztam vele. A refrénnel van a legnagyobb bajom, kár hogy nem ötletesebb. Viszont továbbra is tetszik az akusztikus gitárszóló, hangulatos! 6/10
04.
Zaa zaa: Ez a dal szinte elsőre elvarázsolt, megvan benne az a kis plusz, amitől olyan ragadós (de nem "túl slágeresen"). Minden a helyén van, gyönyörű az ének, és a hangszerek is király témákat játszanak, a szám felépítése is tökéletes. 9/10
05.
Fleeting Prayer: Körülbelül olyasmi nekem, mint a
Monochrome: annó nem hatott meg, de azóta megszoktam. Igazából ez a jobb ballada szerintem az albumon, jobban élvezném, ha nem rakták volna bele azt az üvöltözős "húdekemények vagyunk ám!" részt (vagy ha már ott van, akkor azon az intenzitáson folytatni, na
az jó lett volna!). 6/10
06.
-sabbat-: Átvezető...máris?? xD Na mindegy, elmegy. Nero dobolását mindig is szerettem hallgatni, mégis picit feleslegesnek érzem ezt az intermezzót (mondjuk passzol az intro légköréhez, sz'al egy szavam se lehet).
07.
Fukinkou Kinema: Toronymagasan a kedvencem a lemezen! A jó öreg MERRY-féle ska-rock slágeresség, vegyítve a jó öreg MERRY-féle komolytalankodó őrülettel, nálam telitalálat. Zeneileg picit visszavisz az
Under-world album lecsupaszított világához, keverve picit a
Peep Show könnyedebb pillanataival. 10/10
08.
Zetsubou: Szoknom kellett ezt a dalt (kicsit idegesített Gara "zeccbó zeccbó zeccbó zeccbó"-zása xD), de végülis akkora punk-rock party himnusz MERRY módra, hogy nehezen lehet ellenállni neki, hosszra is pont jó. Nem mindennapi húzása van a gitároknak! Ez a játékosság hiányzik nekem picikét a lemez elejéről. 8/10
09.
Skull: A legrégebbi dal a lemezen (talán az egyik legrégebbi, eddig stúdióban nem rögzített MERRY dal összbevéve?), hozza is a régi kaotikusságot rendesen. Annyira nem fogott meg, de vannak benne fincsi részek, sokat fogom még hallgatni! 7/10
10.
Yakou: Ezt a számot a kislemez óta eléggé megszerettem. Semmi különleges nincs benne, de jól összerakott kis nóta, megjegyezhető, fogós, szép refrénnel. 8/10
11.
Crisis Moment: Erről már nem tudok mit írni, annó dicsértem eleget. xD Még mindig fasza. 9/10
12.
Shoudoku: Tökös egy dal, odacsap, ahogy kell! Nagyon bejönnek az ilyen sodró lendületű, háttérvokálozós számok. Van megőrülés rendesen, szeretem. xDDD 9/10
13.
The Cry Against ME: Na ez volt, ami először kicsapta a biztosítékot, azóta viszont egyre többet hallgatom, és tisztára belezúgtam, olyan kis varacskos dalocska. xD Ez az új változat jobban tetszik, tisztábban lehet követni Gara és Yuu párbeszédszerű üvöltözését is a refrén előtt. Apropó refrén, hát az huhú még mindig, a dal végénél meg akkora TROLLOLOL, hogy csak na! xD 8/10
14.
Identity: Látom, megmentették a köztes sajátkiadós időkből ezt a dalt, hát nekem igazából mindegy, eddig se volt a kedvencem, ezután se lesz. xD Az eredetije egy picit jobban bejött, itt viszont sokkal jobb Gara hangja. Elmegy, nemrossz amúgy. 6/10
15.
SWAN: Ebben a dalban a legjobb dolog Gara hangja a legelején, aztán sajnos az is...fura lesz ("kérlek Gara, ne menj olyan magasra, nem fog menni! ...na látod, megmondtam" xDDD). Hosszú és uncsiii~! 3/10
16.
-dawn-: Jobban belegondolva mégis csak jó, hogy itt van ez az outro, legalább kicsit feledteti az előző dal után maradt rossz szájízem. Kis tingli-tangli levezetés, de ezek után belefér. xD
Összbevéve kicsit fura nekem az összkép. Megszoktam, hogy a MERRY albumok általában instant favorit dalokkal kezdődnek, aztán végig elszórva ott a többi jóság, itt viszont kicsit megbillent a mérleg nyelve, és erősen a lemez közepén helyezkedik el szinte az összes kedvenc számom.

Ez azt a furcsa érzést eredményezi, hogy kezdetben nem tűnik olyan jónak a
Beautiful Freaks, és igazából a végére sem, pedig tele van jobbnál-jobb számokkal! Szóval igazából abszolút nem lett rossz lemez, sőt! Mondjuk én az utsó két normál dalt kivettem volna, és betettem volna a helyükre a
Hameln-t, de ne legyünk telhetetlenek. xD
Ez így 7/10 tőlem, jó kis lemez lett.