No, akkor az aláírásos topicban felmerült "mi a jó a régi japcsi sex & violence filmekben?" témára.
Az a jó bennük elsősorban, hogy filmként is nagyon jók és a téma sokszor csak körités filmes kisérletekhez, meg a tényleges mondanivalóhoz. Ottvan pl. a második Female Prisoner Scorpion film, aminek van egy végtelenül egyszerű alapsztorija (az ártatlanul bebörtönzött, majd az első részben elkövetett szökés utáni bosszúhadjáratot követően újra lecsukott Sasori megszökik pár társával és véres bosszút áll börtönbéli kínzóin), ami majdhogyem mellékes a megvalósítás mellett, ami simán ott van szinvonalban a legjobb Kurosawa filmek mellett (az a rész az erdőben, omfg.. o_o!), plusz a szereplők karakterei és a háttérsztorijuk és mozgatórugóik is sokkal érdekesebbek mint az alapsztori. Meg általában is nagyon karaktercentrikusak a stílus (jobb) filmjei, a Moju-ban (Blind Beast) is nem az alapszituáció (őrült vak szobrász elrabolja és ezárja a bálványozott nőt) a creepy, hanem az elrabló és áldozat közt kialakuló kapcsolat, amiben idővel nagyon felborulnak a szerepek és kialakul köztük egy nagyon erős kötődés (ai pszicológiailag is ismert fogalom, sokszor alakul ki ilyen hasonló módon fogvatartottaknál). Persze nem minden film ilyen komplex, de majd mindegyikben van valami plusz, ami sokkal többé teszi őket annál, hogy el lehetne intézni a műfakt annyival, hogy simán hatásvadász. És ilyen szempontból igazából annyira nem volt jó a TGP stílusú cuccokhoz hasonlítani ezeket a régi, nagyrészt a '60-as, '70-es években készült filmeket, mert sokkal inkább örökösei ennek az iránynak az olyan filmek, mint a zseniális Naked Blood, a Kichiku (amin még én is kibuktam kissé, ami azért nem gyakori és ott sem a maga fizikai erőszak tette durvává a filmet), vagy az Angel Guts széria.
Az okra, meg, hogy miért is voltak ezek a filmek ilyenek az akkori japán stúdiórendszer felépítése ad magyarázatot, mivel itt is kb az volt mint az amcsiknál Roger Cormannal. Ott a fiatal filmesek, köztük forgatókönyvírók, rendezők, operatőrök, szinészek stb. az olcsó, hatásvadász filmekre specializált Cormannál kaptak munkát miután kikerültek a főiskolákról és mikor tapasztalat nélkül, de kreativitással tele még nem kerültek be a nagy filmgyártókhoz, így olyanok kezdték nála a filmezést, mint Scorsese, Coppola, Jack Nicholson, stbstb.
Japánban pedig azok, akik nem akartak a szigorú stúdiórendszerbe besorolni és megbszabott keretek közt filmeket csinálni, elmentek ilyen, pinky violence cuccokat készíteni, ahol megvolt, hogy legyen benne erőszak, meg szex, meg hozzon bevételt és ne kerüljön túl sokba és innentől kezdve szabad kezet kaptak és kiélhették a kreativitásukat, amit maximálisan ki is használtak. Aztán páran később átmentek persze erről a vonalról a mainstream filmezés irányába, de meglepően sokan inkább választották az alkotói szabadságot és maradtak ezeknél a filmeknél. Nah, kb ennyi. xD Szóval ezért jók ezek a filmek és egy teszemazt japán apácás bondage film, ezért nem intézhető el annyival, hogy node ez csak egy japán apácás bondage film. xDD