Case wrote:
Szinte soha nincsenek ilyen zenei cuccokal kapcsolatos álmaim, de most.. @_@ ..... valami nagy, müvház szerü helyen és az intro valami, részben ismerösökböl álló népes tánccsoport tipikusan szocreál bemutatója volt, akik ráadásul valami ismert magyar mese betétdalt énekeltek (ébredés után még az is eszemben volt, hogy mit, de szerencsére legalább azt elfelejtetem már). @_@""
: DDDDDDDDDDD
on: nekem megártott a tegnap este, és hogy két death note fanatikus között ültem. soha, soha többet.
szóval a sztori valami olyasmi volt, hogy egy fura vidéki házban voltam, ami tele volt olyan alakokkal, mintha a vurtból másztak volna ki. az egyik roppant barátságos és kedves volt, és elmagyarázta hogy én egy névtelen levelet kaptam, amiatt jöttem ide, és hogy congrat, bevettek valami übertáper nyomozócsoportba. reagálni nem volt időm, ekkor ugyanis bedöngetett egy bazhatalmas katonai terepjáró, aztán egy <i>terepmintás trabant</i>, ami gyönyörűen felkenődött a másik hátuljára. a két sofőr kiugrott és közölték hogy spuri van mert ez pillanatokon belül robban. igazából hárman voltunk azok akik kirongyoltak, rajtam kívül még a két legszimpatikusabb entitás, de a fajukat valahogy lehetetlen volt behatárolni. tényleg az agyamra ment a vurt. ezek után rájöttünk hogy hoppá az utca végén ott a tengerpart, menjünk arra, és ott sikeresen tudtam venni egy <i>lábujjgyűrűt</i>, amit fenomenális sikerként könyveltem el. és volt ott egy kövér kislány aki valamilyen oknál fogva lekurvázott, szerintem ő zeck volt álmomban megjelenítve, de ez most mellékes. viszont!
jött az öreg fazon a jurassic parkból, a botjával meg minden, és kiadta [nekem] első feladatunkat [mellesleg mikor megkérdeztem, közölte hogy ő sem tudja, mit keresek én itt, valszeg valamit elkúrtak a papírokkal], mely szerint budapestet támadás fenyegeti és természetesen magunkat külföldi turistának álcázva oda kell menni és jól legyakni minden rohadékot. jelenetváltás.
annyira jó turistának álcázzuk magunkat, hogy felültünk valami sétahajóra a dunán, persze mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz. mellettem egy öregasszony ült, akinek félelmetes volt a csivavája és németül beszélt, borzalmas volt. de szerencsére pont akkor azonosított be minket az ellenség, és nemes egyszerűséggel ránk vágtak egy atombombát.
ennek hatására mindenkiből zombi lett, kivéve belőlem meg a két társamból, mert az egyik meghalt. körülbelül itt ébredtem fel arra, hogy iszonyatosan fáj a fejem és kávé KELL, mert én ezt már nem bírom.
és így, kisregényben leírva még nem is olyan hosszú, és nem is tűnik olyan borzalmasnak, mint amilyen volt. *zokog*