Sound Of Japan.hu

Én nem választottam a japán zenét, Jude elkezdett anno bombázni vele msn-en, én pedig fejet hajtottam.. hát volt más választásom?! xD
Mostanában amúgy sem hallgatok olyan sokat. Nálam állandóan változik, hogy mit szeretek, kik a kedvenceim, melyik stílust preferálom az adott korszakaimban... azért tetszett meg anno, mert egészen más a hangzása, mint amiket addig hallottam, és úgy alapból a japán szférában volt először huzamosabb ideig kedvenc együttesem. És hát, mint előttem nyilatkozták, mivel nem értem a dalszöveget, az nem tud befolyásolni. Ezért utálom például a magyar zenét, mert sajnos értem, hogy milyen banális, kommersz marhaságokat vinnyognak (nameg mert igénytelen, de ez most nem számít)...

_________________
wtfrotflolmaocetung.
"Obi-Wan Kenobi is like God but with better weapons"

Ezzel Én is így vagyok... Ruki csak ugy repült a karjaim közé
Ahhm. am meg azért mert... yobban tetszik, mint pl.: a magyar,(bár nekem bármi más jobban tetszik a magyarnál) szeretem a Japán nyelvet ugyh ez is rá tett, meg imádom a Jamcsikat meg a zenéjüket 1eseknek olyan yo hangjuk van *gondol itt most Ruki-ére* ...olyan... mélly XD De elég hosszú lenne kifejteni...

Edit:


X'DDDDDDDDDDDD (fáááj) XD

_________________

no de mikor lesz az a valamikor? *felettébb kiváncsi és árgus szemekkel lesi a választ (mint ahogy a soj többi tagja is szerintem)* de igazán nem erőszak.. végülis ez a te oldalad.. mi csak idetévedtünk valahogyaaan...

Egyetért

_________________

Engem Mitsu térített meg... Először szimpla animefan voltam de elkezdett nekem mutogatni mindenféle jó kis JRockeres képeket (akkor szerettem meg Yoshikit, mondjuk a hosszú haja nem naon tetszett) majd amikor volt rá lehetőségem letöltöttem a Dahlia CD-t. Hosszú hónapokig csak a Rusty Nailt hallgattam de egy szép napon átcammogtam Mitsuhoz őle kaptam két CD-t, tele X Japan és AnCafé számokkal. Onnantól öh... szal azóta vagyok ilyen mániákus idióta XD Mivel ez most nyáron volt bocsássátok meg, hogy még kezdő vagyok



ehm... LOL XDDD

Hmmmm egyszer vmikor réges régen rábukkantam egy glay képre.....utána még egy kettőre....utána meg szabályosan keresgéltem róluk a képeket...majd találtam Gacktról is.megtetszett a stílusuk gondoltam töltök zenét.Meghallgattam és szerelembe estem a glay számok melankóliájával/a balladáikba sikerült belecsöpennemXD/ a nyelvel ami roppantul passzolt ezekhez a dallamokhoz...és onnantól kezdve fejestül rohantam bele mindenbe ami japán zene.Megismerkedtem még több együttessel(Larc~en~ciel,gazette,diru,d'espairsray és még rengeteg) és más stílusokkal is (pl. Oshare kei...).Aztán felfedeztem An Cafét....és először hallgatni kezdtem..megtetszett az a vidám hangulat ami a számokkal ragadt.-a dallamossága és Miku vicces hagja amit Nagyon Imádok XD.

_________________

fura, mert pontosan emlékszem a napra amikor először hallgattam japán rockot és az 2005 aug. 20.án volt ugyanis a barátnémmal voltunk a tűzijátékot megnézni, és akkor ő mutatott nekem zenét. Dir en grey Pierrot volt és Malice Mizer. Először mikor hazavittem a cd-t nem akartam meghallgatni igazán. aztán egyszer csak bele hallgattam. talán az döntötte el, h én ezt fogom hallgatni még egy jó ideig. egy részről megfogott az, h egyáltalán nem értem a szöveget és enélkül is remekül átéreztem a dalokat. a másik(miközben elkezdődött a fejtágítás a Tsukiyo oldalon) elkezdett tecceni az öltözködés. gondoltam én: hű de merész ruhákat kapkodnak magukra, és még ha férfiak is, milyen jól áll rajtuk! - aztán talán az is bele tartozott, hogy mindig is rettenetesen különc akartam lenni a környezetemben(főképp iskola) és ezért kutattam további zenék iránt.

már több mint 2 éve hallgatok japán zenét...(bár mostanság be jött a spanyol is) és már nem igazán keresek újabb bandák után mint régen, és már közel sem vagyok olyan lelkes, mint az elején, hanem inkább csak hozzá szoktam. jellemző rám, h kinézet alapján ítélek. és valószínű, h nem hallottam volna annyit egyes zenekarokról(Buck-tick, SADS, Merry... és egyéb.) akkor szerintem meg se hallgatom őket, pedig milyen szégyen lenne!^^"""

a kinézetet is néha utánoztam a suliban, de ez is kezd elmaradni, mert túl sok atrocitás ér(már a fekete hajból is arra következtetnek, h emo vagyok), de ettől még hallgatni fogom a zenét, még ha sokan azt is gondolják a környezetemben, h japán freak vagyok!^^

_________________
~part of team UNDERSOUNDZ bringing k-hiphop news to you!~

Én nem bukkantam sehová, egyszerűen új osztályba kerültem úgy 2 éve (is), ahol lecsapott rám (azóta) országos barátném, Norka, amint hajlandóságot látott bennem a japán kultúra megismerésére. A hölgy heti rendszerességgel hordta nekem a különféle animéket, mangákat és jrockot, ami eleinte hetekig a polcomon porosodott, majd egy unalmas pillanatomban előszedtem először az animét, majd a muzsikát is, ami meg kell hogy mondjam, eleinte cefetül irritált, ezért egy pár hónapra félre is tettem az egész hóbelevancot miyavistul, larukustul, dirustul, majd valami belső késztetés újra és újra meghallgattatta velem őket, gonosz erők ezek. Aztán már a puszta kíváncsiság hajtott, egyre szélesebb körben tekintgettem szét, oszt most tartok, ahol tartok. :3 *igényes ending*

_________________

Nem én választottam, hanem az választott engem. leugrott egy Buck-Tick szám a gépemre, aztán végem lett...
Amúgy pedig szinte születésem óta Távol-Kelet rajongó vagyok. Asszem anno a karatéjozós filmek tehetnek mindenről, életem első "szerelme" Bruce Lee volt (na jó Terence Hill ellenállhatatlan világítóskék szeme mellett).
Aztán a kulturális felvilágosodás után/közben ázsiai film bolond lettem, majd anime-manga is bekúszott a képbe, és innen egyenes út vezetett a zenéhez.

_________________

projekt:HOME

Hátt Jigsaw-hoz hasonlóan és félreklikkeltem (LD50-Atsushi-Sacrifice), és onnan nem volt megállás, elkapott a gépszíj...

Én udvarolni szerettem volna valakinek, aki csak ilyen zenéket hallgatott. Épp ezért megpróbáltam megismerni a stílusát. A Dir en grey, Malice Mizer dolgokért hamar lelkesedtem, meg mindenféle hörgős, károgós, üvöltős dolgokért, meg főként olyan zenékért, amiben viszont nem volt dallamosság. Sokáig nem is szerettem az olyan zenéket...

Az elmúlt egy évben viszont totál lealjasodtam: Szinte minden japán banda, vagy szólóénekes lassú, romantikázósabb számait hallgatom CSAK meg. T_T Olyannyira, hogy Dirutól sem hallgattam már hónapok óta semmit. T_T Hoppáá... elfelejtettem a BAAL-t! Na, az azért megmaradt az örülködős zenék közül kedvencnek. (Hiába no: tetszik az az énekesnéni)

2005-ben valamikor megismerkedtem egy angol palival a Neten. Olyat mondott, hogy Malice Mizer. Aztán valahogy jött a többi...

2005 őszén felvettem az első japán nyelvórám. Ázsiai filmeket kezdtem bámulni, animek is becsúsztak, könyveket vásároltam a témában... kezdett elhatalmasodni az őrület. XD

Abban egyetértek, hogy nagyon változatos a japán rockzene. Sokkal színesebb, mint a legtöbb amcsi vagy európai rock (persze ezt csak finoman jegyzem meg, mert azért vannak japánon kívül is NAGYON jó zenék!). Annak viszont semmi előnyét nem látom, ha valaki nem érti a szövegeket. Engem elszomorít, ha nem értem meg miről énekelnek. Ezért is igyekszem elfogadható fordításokat találni, vagy órákat kínlódni azon, hogy legalább felületesen rájöjjek egy-két dal szövegére. Nekem ez fontos. Azért énekelnek, azért van dalszöveg, hogy töblettartalmat adjanak a zenének, és én kíváncsi vagyok erre a többletre.

Röviden ennyi. Általában első helyen nálam: Diru, MUCC és hide tolakodnak, persze sok sok más kedvenc is van. Nehéz ügy felsorolni mind.

_________________

köszi h így kiemelted, de mi a biztosíték arra h az a bizonyos szöveg ténylegesen többlettartalmat ad és nem épp egy teljesen más jelentést, egy esetleges új megvilágítást, amiből lehet h az illető nem is kér. már ne haragudj de imho japán eléggé másvilág, következésképp még az alapvető emberi érzéseik zömét is másképp fejezik ki és ebből következően ez a zenében is teljesen máshogy fog materializálódni. hiszen ettől épp olyan más a jrock/pop/miegyéb. nem attól h az énekesnők átlagos hangtartománya egy kvinttel magasabban van eu normához képest. szal nem akarlak a legkevésbé sem befolyásolni, sem meggyőzni arról h miért jó ha igen, v nem, ezt mindenki maga dönti el de h nem látod annak semmi értelmét sem h vki nem érti 100% oda vissza -vagy épp semennyire- a dalok szövegét az picit beszűkültségre és a fantázia hiányára utal.
ha neked megéri h megkeresd, fordítsd, hajrá, sokan elismernek a fórumon, de h semmi értelmét se látni a másik oldalnak ez sztem picit erős...

_________________

cnaj

Óh, már vártam a felbolydulást. Na, semmi baj. Nem haragszom.
Szerintem túlkomplikálod. Nagyon helyes, hogy nem akarsz befolyásolni, mert amúgy sem menne. ^^ Olyat nem írtam, hogy 100% kell érteni, hogy mit énekelnek. Nem kell túlozni. Nem tudom hol vagyok neked beszűkült, de ha így esik jól, akkor legyen. Igen, nekem megéri, de egyáltalán nem azért teszem, hogy itt a fórumon, vagy bárhol is elismerjenek. Magamért teszem. Amit még hozzátennék, hogy szerintem az a botorság, ha valaki kijelenti, hogy ő azért hallgat egy bizonyos fajta zenét, mert tök jó, hogy nem érti a szöveget, mert így a zenére koncentrálhat. Ez az aminek nem látom értelmét. Alapjában ennek a kijelentésnek.

Talán át kellene alakítanom a kiemeléseket az előző szövegemben így: "Annak viszont (én) semmi előnyét nem látom, ha valaki nem érti a szövegeket. Engem elszomorít, ha nem értem meg miről énekelnek. Ezért is igyekszem (én) elfogadható fordításokat találni, vagy órákat kínlódni azon, hogy legalább felületesen rájöjjek egy-két dal szövegére. Nekem ez fontos. Azért énekelnek, azért van dalszöveg, hogy töblettartalmat adjanak a zenének, és én kíváncsi vagyok erre a többletre. "

Amikor a dalszövegíró meghallgat egy zenei alapot és ír rá egy szöveget, szerintem az egy nagyon fontos momentum. A szöveg a dal részévé válik és mi már így kapjuk meg. Készen, szépen, masnival. Ahogy érdekel egy gitárszóló, vagy egy dobszóló vagy akármi a zenéből, úgy a dalszöveg is érdekel. Ahogy a gitáros, vagy dobos igyekezett, hogy szép egészet alkosson, úgy a dalszövegíró is ezen ügyködött. Része van benne. Fontos része. Nem látom be, miért kellene ignorálni. Az is igaz persze, hogy a zenei alapot bárhogyan lehetne interpretálni, és előfordulhat, hogy valaki nem úgy értelmezné szíve szerint, mint ahogyan a szövegíró, de szerintem ezzel az erővel akkor akár szólókba vagy basszus alapba is beleszólhatnánk nem? Hogy "szerintem ez vagy az nem illik az egészbe". Remélem már dereng, hogy mire is akartam kilyukadni. Egyébként pedig eszemben sincs vitázni ezen. Szerintem teljesen felesleges.

Végül is mindenki úgy hallgat zenét, ahogy akar.

_________________

én még régesrég egy unalmas este jobb dolgom nem volt és mivel nagy final fantasy rajongó vagyok kivettem az első ff filmet a tékákból. A film mérhetetlenül unalmas volt, el is aludtam rajta. A stáblistánál kaptam fel a fejem hogy nocsak miféle zene szólhat alatta. Iszonyatosan tetszett..ezerszer meghallgattam majd nyomozgattam a soundtrack cd után. Akkoriban még nem voltam ekkora geek úgyhogy el mentem a virgin megastore-ba hogy kinyomozzam melyik az a szám az. Nem volt nehéz hogy 12 instrumentális értékelhetetlen szemét mellett egyetle "bandás" szám volt. Ez. Laruku - spirit dream inside. Itt kezdődött minden.

később az animevilag.hu-ról beszereztem a dune, real albumukat illetve megismeredtem egy-két ayumi pv-vel... később egy jóbarátom nővére (itt a fórumon mira) mérgezett meg Gackttal... ezek után Camui néven azonnal regeltem ide...amit gyorsan megbántam és Kyo néven folytattam tevékenységemet ..ebből kitalálható kik lettek az aktuális kedvencek..egy újrakeresztelődés és némi idő után kialakult az izlésem hála az itt szerzett sok tapasztalatnak a j-musickal kapcsolatban...bevallom én a SOJ-on kívül nem böngészgetek más japán zenével foglalkozó oldalakat...amit tudok innen tudom...

szóval kedvencek: Laruku, Kiyoharu/kuroyume, Deg, Buck-Tick, D, Deadman, Kagerou, Shiina Ringo/T-Jihen, MaliceM, TMrevo, Gackt


Ami megfogott a japcsi zenében hogy a zene és dallamszerkeztésük sokkal színesebb, sokkal bonyolultabb...nem hat rájuk trend és hogy éppen hanyas évet írunk (most az igazán komoly, nagy bandákra gondolok) a saját fejük után mennek és nem félnek bármit is kipróbálni...

_________________
frekvencia.tumblr.com