Nem tudom, hogy is kell egy ilyet kezdeni. De én egy társat keresnék magam mellé. Szánalmasan érzem magam emiatt, de ez van. Akit érdekel a dolog, az majd jelentkezik v__v
Bemutatkozó:
Bálint vagyok. Szép név, mi? Nem találom a helyem. Fűzfa vagyok a fenyőerdő közepén. Én használom az eszemet, nem úgy mint a többség. Minden ember a saját kis sz*ros érdekei szerint éli az életét. Úgy akarom élni az életem, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják. Mindenki önző. Én is önző vagyok, de hát magányos. Ha azt mondod, hogy nem vagy önző, hazudsz magadnak. De az élet nem hazudhat. Hazudni csak az ember tud. Az egyik legszánalmasabb dolog, ha hazudsz magadnak. Senki vagyok. Ugyanúgy mint az összes többi ember ezen a planétán, aki értelmet akar keresni vagy értelmetlenséget definiálni. De végül mindenki azzal a reményteljes gondolattal patkol el, hogy talán érdemes volt élni. Ha más nem talán a gyerekeim emlékezni fognak rám. Ez egy olyan világ, ahol mindenki és mindenáron a túlélésre hajt. Majd egyszer csukott szemmel kiülök életem szakadékának a szélére, hogy ne lássam mi történik, mert a végén még leugornék érzékcsalódni. Azt hiszed, hogy attól jobb vagy, hogy az egész világ azt gondolja rólad, hogy egy illedelmes és jó és aranyos és kedves kisgyerek vagy, aki jobb esetben előre köszön és a szíve tele van emberbaráti szeretettel. Csakhogy ez nem te vagy, hanem az, amit csináltak belőled. Mindannyiunkat arra nevelnek, hogy szeressünk, elfogadjunk, kibúvókat keressünk és kerüljük a konfliktusokat. A társadalom kialakít egyfajta kollektív magatartásnormát - és senki nem kérdezi mért pont így kell viselkedni. Az emberek elfogadják és kész. Te biztos tökéletes vagy és még soha életedben nem hibáztál, de én sokszor hibázom. De ritkán ismerem be. Ha úgy élnék, hogy minden hibámat beismerem, energiám java részét az ebből érlelődő bűntudat emésztené fel. Rengeteg hibát elkövethetünk az életben. Egyet nem: amelyik tönkretesz. Fiatal vagyok, ez van. Én örülök neki. Tudom, ha véget ér a fiatalság, akkor jön a visszafordíthatatlan hanyatlás: az öregedés. És akkor lesz tél és csend és hó és halál. Nekem nem kell a valóság. A valóság az amit a többség annak tart. Nem feltétlenül a legjobb és biztosan nem a leglogikusabb, de ez felel meg leginkább a közösségi érdekeknek. Még csak tanulom az életet. sz*rt se tudok az életről. De legalább tisztán látok. A szerelem az egyetlen hasznos és működő illúzió. Ha megérdemled, akkor szeretlek. És én is próbálom kiérdemelni, hogy szeress. De csak attól, aki megérdemli. Amúgy romantikus alkat vagyok ám. Háá… Most meglepődtél, mi? Hááát van ilyen. Én is tudok meglepetéseket okozni. Szeretek aludni. Aludni szinte az egyetlen öröm. Ne legyek ébren, ne lássam ezt a világot. Szeretnék gazdag lenni. Há.. Ki nem? Mondják, hogy a pénz nem boldogít. Nah ennél nehéz nagyobb butaságot mondani. Én például eléggé eltudnám képzelni, hogy fogom a cuccaimat és elmegyek ebből az országból. Nem kéne kétszer mondani, az biztos. Én még a repülőt is elvezetném, ha arra lenne szükség. Nem tudom, hogy hova mennék. Csak el innen. Akinek van esze és megteheti az már rég elhúzott innen. Ez egy sz*r hely, és kész. Állítólag csak egy életem van, mért itt kell végigszenvednem az egészet, mikor vannak számomra kedvezőbb helyek is. Én nem boldogtalan vagyok, hanem gyenge. Üres vagyok, mert az égadta világon semmi problémám nincsen. Üresen tátong a belsőm. Nem vagyok én boldogtalan, csak gyenge, mert nincs szükség erőre. Ez a helyzet. De attól nem lesz jobb semmivel sem, hogy megállapítom, h mennyire sz*r. Nekem semmivel sem lesz jobb ott, ahová esetleg elmennék. Ha mégis, akkor nem attól szabadulnék fel mert ott vagyok, hanem attól, hogy nem itt. Szeretek álmodozni. Az álmok egy célt szolgálnak: lekötik az embert, amíg a testét pihenteti. Kreatív vagyok. És vigyázz mert ezt ki is használom. Ha kell akár ellened is. Nagyképű vagyok. Sajnálom, ha nem testszik. Ezt dobta a gép. Bárkin és bármin keresztül átgázolok, hogy elérjem a céljaimat. Kegyetlenség? Talán. Nem érdekel. Hiába akarsz megállítani, a végén úgyis én nyerek. Nem verlek meg. Valószínű, hogy nem is tudnálak. Sőt, még kigyúrt állat haverjaim sincsenek. De a szavakkal a földbe tiporlak és nullára gyalázlak. Néha túlságosan gyűlölök, néha túlságosan szeretek. Rájöttem, hogy arra járok, ahol semmi keresnivalóm, olyanokkal tartom a kapcsolatot, akikhez semmi közöm. De szerencsére olyan ember vagyok, aki képes valamit elérni az életben és nem tudnám elviselni, ha olyan ember lennék, aki valóban képtelen véghez vinni valamit, akár azért mert nem akar akár azért mert egyszerűen alkalmatlan rá. A hátam mögött lehordasz, de a szemembe nézni nem mersz. Utálsz, mert igazat mondok? Ne akarj megváltoztatni, vagy korlátok közé szorítani. Nem éri meg. Egyrészt halott ötlet, másrészt megfoglak utálni. Az nem jó, ha utállak. Nekem mindegy. Egyel több vagy kevesebb. Állj be a sor végére. De neked ez nem lesz jó. Heves vagyok és indulatos. Ne kérdezz hülyeséget, mert akkor egyből ugrok. Figyeltem az embereket és próbáltam felhasználni a megszerzett tapasztalatokat. Nem másért, csakis magamért. Idővel észrevettem, hogy vannak olyan emberek, akik azért mennek olyan közegbe, ahol mindenki hülye, hogy ők legyenek a legokosabbak, nehogy ellentmondásokba keveredjenek, mert az egocentrikus személyiségük nem bírná a legapróbb rekontrázási kísérlet keltette bizonytalanságot sem. Én próbálok kimászni ti pedig ugráltok a butaság vermébe. Te a rabságot választottad a szabadság helyett. Sajnos manapság divat lett a vakság és a hülyeség. Azt hiszed, jófej vagy, vagy „laza”, mert folyamatosan bunkó vagy és semmi közöd az intelligenciához. Lehet, hogy ezek után azt mondod, hogy sérült a lelkem. Pff… Hidegen hagy mit gondolsz. Nem érdekel mások véleménye. Makacs vagyok és önfejű. Csak a saját hibáimból tanulok. Majd talán egyszer somebody better put me back into my place. Nem hiszek a jelenben. A jelen számomra elvesztette az értelmét. Képtelen vagyok felismerni, hogy a jelenben van rengetek használható forma, jelenség vagy hangulat. Ki gondol arra, hogy mi lesz két vagy hét év múlva, olyat csak a felnőttek tesznek. De ugye tényleg nem fog fájni, ha majd egyszer nagy leszek? Mégis, számomra csak jövő van, amitől rettegek. A jelen az elkövetkezendő pillanatoktól való borzongással telik. Utálok félni. Sokszor félek. Az ember már csak ilyen. Érzelmei nagy részét félelemmel helyettesíti. De hülye vagy ha most arra gondolsz, hogy megijedek ha látok egy pókot vagy nem merek bemenni egy sötét szobába. Rettegek a tehetetlenségtől. FUCKING HELPLESSNESS! Szeretem az őszt. A borús reggeleket. Akkor olyan mintha a természet összhangban lenne velem, és a lelkemet tükrözi. Mert nem az számít amit a testemen látsz, hanem amit a lelkemben érzek. Csak én tudom, hogy mi zajlik bennem, csak én tudom, hogy mikor mit érzek, csak én tudom, hogy hány sebből vérzek. Azt mondod antiszociális vagyok? Hm… Lehet. De ez így nekem teljesen megfelel. Sok haverom van. Barátaim is. Megvan a saját V.I.P. listám, amibe nagy valószínűséggel úgysem fogsz bekerülni. Nem fog földhöz vágni, ha esetleg ideírod a jobb alsó sarokba, hogy „hülye depressziós”, „erkölcsi hulla” vagy valami hasonló értelmetlen, buta és szánalmas dolgot. Attól neked nem lesz jobb és nekem sem rosszabb. Ha valakinek nem tetszik majd szól. Ha meg nem mer szólni, az az ő baja! Talán még örülök is neki, hogy nem tetszem. Mert akkor nem vagyok olyan mint te. Nem akarok senkire sem hasonlítani. Nem állok be a sorba.
Zakuro-chan írta rólam:
http://i102.photobucket.com/albums/m109/Yuyu_03/b1.jpg
http://i102.photobucket.com/albums/m109/Yuyu_03/b2.jpg
Login
Register
FAQ
Search
mindegy. Szólóról én sem halottam eddig. Lehet nagyon dugdossák mert rossz 
pedig jobbra emlékeztem 
