Sound Of Japan.hu

Ma kezdtem neki A Kór (lásd: The Strain) című vaskos könyvnek, és így alig 145 oldal után tetszik.

_________________

_________________

Chikán Attila - Vállalatgazdaságtan (lehetne jobb is, de nem panaszkodom)

és hogy nehogy elmenjen az életkedvem a tankönyvektől, vmi kompenzálás kell:

Dennis Lehane - Vihar-sziget (könyvben zseniális, Scorsesének sem sikerült átadnia...)

(múltkor a Dallas kult sorozatról olvastam egy rövid politika gazdasági - a dallas politikai gazdaságtana... Jockey nem is volt olyan rossz, bezzeg Bobby - elemzést... fantasztikus volt... régen nevettem ennyit... ha vkit érdekel, dobom a linket, nem hosszú...)

Csütörtökön voltam először a Szegeden nemrég megnyílt Árkádban, és gondoltam, ha már ott vagyok, valami vásárlással fel is szentelem: így sikerült hozzájutnom Chuck Palahniuk Snuff c. regényéhez (angolul). Hát ez a könyv minden pénzt megér, annyira szórakoztató, meghökkentő, beteg, és nem utolsósorban olvasmányos!

Palahniukkal én úgy vagyok, hogy hol tetszik, amit csinál (Choke), hol untat (Haunted, bár ennek pont mostanában fogok megint nekirugaszkodni), de ez most nagyon bejött. Szokásosan "ferde" a kerettörténet: az öregedő pornócsillag színésznő meg akarja dönteni a kamera előtti legtöbb dugás rekordját, 600 szerencsés (?) kiválasztottal. Annak ellenére, hogy szinte csak egy teremben játszódik a cselekmény (plusz visszaemlékezések garmadája), nagyon ügyesen fel van építve, többnyire három résztvevő szemszögéből felváltva meséli a sztorit. Szóval azt hinné az ember, hogy viszonylag egyszerű a téma, de van pár kemény fordulat!

Aki szereti Palahniuk írásait és még nem olvasta ezt, annak mindenképpen ajánlom! Azok is kipróbálhatják, akik eddig nem olvastak tőle még semmit, mert nagyon gördülékeny és szellemes stílusú, ráadásul nem is hosszú sztori (szűk 200 oldal).

Karácsonyra/szülinapomra kaptam 2 könyvet. Paul Ekman-től a Beszédes Hazugságok és Leleplezett érzelmek. Egyenlőre ez utóbbinak álltam neki.

Paul Ekman kutatásai alapján készült a Lie to Me(Hazudj ha tudsz) c. sorozat. Mivel a sorozatot kevés nézettség miatt eltávolították az amcsi csatornáról, ezért gondoltam elolvasom a könyveket, mert nagyon érdekel a téma.
Sok helyen olvastam, hogy nagyon száraz a könyv. Végülis ez egy pszichológiai tanulmány tehát nem mesekönyv, de ettől függetlenül igen érdekes. Mindenképp tanulni szeretnék belőle.
Akik ismerik a sorozatot, azok tudják miről van szó, akik nem azoknak leegyszerüsítve: hazugság felismerés. Egyenlőre a munkásságáról ír, de a későbbi fejezetekben kifejti majd, hogy mikor milyen érzelmet hogy tudunk felfedezni/elrejteni az arcon ésatöbbi. Nem szeretem ha hazudnak nekem, bár ezzel gondolom rengeteg ember így van. Nem hinném, hogy tökéletes hazugság vizsgáló lesz belőlem, de remélhetőleg egy-két dolgot sikerül eltanulnom.

Emellett letöltöttem Allen Pease Testbeszéd c. könyvét. Míg Ekman az arcra koncentrál, addig Pease globálisan a non-verbális kommunikációra. Így például azt is értelmezhetem, hogy az illető aki velem szembe áll/ül milyen érzelmeket táplál irántam vagy a mondanivalóm iránt. Emiatt mostanában sokszor elemzem egy társaság tagjait, főképp családtagokat, hogyan beszélgetnek egymással. Néha elég vicces. Ja és emiatt hagytam fel az orr simogatással! Nem jó dolog, ne csináljátok! XD

_________________
~part of team UNDERSOUNDZ bringing k-hiphop news to you!~

_________________

Szülcsinapcsi/diploma alkalmából kaptam rokonoktól könyvutalványokat, úgyhogy beújítottam ezeket:

Chuck Palahniuk: Fight Club
Chuck Palahniuk: Fugitives and Refugees - A Walk in Portland, Oregon
Chuck Palahniuk: Kárhozott

Lesz mit lapozgatni.

A napokban megjött a könyvrendelésem.
Egy japcsi graffitis könyv (két ilyen létezik, a másik már megvolt korábbról, de erre nagyon fájt a fogam), meg két Thomas Ligotti. Töle jóideje agyaltam, hogy be kellene szerezni valamit... a Current 93 egy halom írását feldolgozta (i have a special plan for this world ("A leg­nyo­masz­tóbb lemez, amit valaha hal­lot­tam"), meg egyéb vidám kis szösszenetek), miattuk néztem utána, hogy ki ez és kiderült, hogy egy horror / weird fiction író, ráadásul nyugaton nagyon elismert, majd mindenki úgy hivatkozik rá, mint a Poe / Lovecraft féle irány legjobb mai képviselöjére. Aztán amikor hallottam töle ezt a csodát, akkor dölt el, hogy najó, tényleg kell valami, szóval körbenéztem és ezeket ajánlották leginkább.
Az fogott meg benne nagyon, hopgy egyrészt egészen egyedi módon használja az angol nyelvet, már csak a mondatok sajátos felépítésével is megteremt valami megfoghatatlan atmoszférát, ami tökéletesen passzol, ahhoz a végtelenül nyomasztó, groteszk, nihilisztikus világhoz, amit megteremt, ahol minden reménytelen és ahol ez a normális alapállapot. Nem valami lappangó fenyegetés van a háttérben (mint Lovecraft esetében), hanem nála az egész világ egy totálisan reményvesztett hely.

Vagyis abszolúte nem a gyilkolászós, trancsírozós horror, hanem az atmoszférája miatt az... ami, ha ugye jól csinálják, akkor sokkal, de sokkal durvább és nyomasztóbb tud lenni. Fura egyébként, hogy, ahhoz képest, hogy nyugaton micsoda kultuszfigura, nálunk mennyire nincs róla semmi sehol. Egy-két nyúlfarknyi olvasói vélemény itt-ott (azok mondjuk rövidségükben is ütösek), plusz pár onlinekönyváruházban lehet rendelni töle ezt-azt és... és ennyi. Most még mást olvasok (még mindig a japcsi rockzenés könyvet), de iszonyúan várom, hogy belekezdjek, hogy mennyire tudja hozni azt az atmoszférát könyvben, meg föleg hosszabb írásokban ami a megzenésített rövidebb dolgaiból árad. Mondjuk egyelöre bíztató a dolog... amikor megjött, találomra kinyitottam a Teatro Grottesco-t, hogy beleolvassak egy-két sornyit és két oldallal arrébb kaptam észbe, hogy hoppá, ez így kicsit instant beszippantott magába. Mindenesetre ha egyszer elolvasom, akkor majd még szerintem irogatok róla úgyis.

_________________
Nippon Shoxx! / Webshop! !!!~*~Poszterek~*~!!!

Karácsonyi szerzemények~ :3

Ez a Palahniuk egyébként ki / stílusra milyen? Mert láttam a gyűjteményesben, hogy elég komoly kis kollekciód van tőle, szóval kiváncsi lettem (gondolom közismert valaki, csak én olyan szinten nem vagyok képben könyvügyileg, hogy rettenet)

_________________
Nippon Shoxx! / Webshop! !!!~*~Poszterek~*~!!!

^ Legtöbben onnan ismerik, hogy ő írta a Fight Club-ot, amiből aztán híres film készült - elég ugye annyi, hogy David Fincher rendezte, és szerepel benne Brad Pitt, Edward Norton, Helena Bonham Carter, stb. Ha annak láttad a filmváltozatát, akkor teljesen olyanok a könyvei is (illetve kicsit meredekebbek); értsd: társadalomkritikus dolgok, sokkoló/morbid történések, eléggé beteg szereplők, és csomó precíz, hitelesnek tűnő leírás mindenféle WTF dologról színesítésképpen, mindez eléggé közvetlen, beszédszerű stílusban. Műfajilag legtöbbször fekete komédia, szatíra, néha horror, és ezeknek a keverékei.

Ha érdekel, akkor kezdésnek mindenképpen valamelyik korai művét ajánlom, pl. Harcosok klubja (Fight Club), Halálkultusz (Survivor), Láthatatlan szörnyek (Invisible Monsters), Cigányút (Choke). Én ez utóbbival kezdtem egyébként (miután ezt a kis novellát elolvastam xD).

Uhh, Fight Club.. xD Nekem az ilyen... all time worst movies top 10 helyezett. Mondjuk igaz, hogy nem igazán a sztori miatt, hanem a film untatott, irritált valami tolerálhatatlanmód, szóval a novellát elolvasom majd, mert most kiváncsi vagyok. ^^"

_________________
Nippon Shoxx! / Webshop! !!!~*~Poszterek~*~!!!

^ Hoppá, értem. :'D Az a novella meg eléggé beteg (kicsit talán hozzá képest is), de itt az előbb említett három regény rövid leírása, ha megtetszene valamelyik (Amazon.com-ról másoltam a szövegeket xD).

Survivor


Invisible Monsters


Choke (ebből is készült film, de állítólag a könyvhöz képest túl könnyed/vicceskedős xD)