Nekem rémálmom volt!

Méghozzá visszatérő...Már elég régen sikerült pont ezt álmodnom, de most megint. Nem tudom miért...
Álmomban a szülővárosomban bóklászgatok, szép napsütés, minden funny...Aztán kezdem magam olyan furán érezni, mintha valami gáz lenne, de nem tudom, mi...Egyre nyomasztóbb a levegő is, hirtelen nagy hőség lesz. Tök fülledt az idő... Aztán indulnék haza, mondván ebből elég. De akkor észreveszem, h már eltévedtem,( ami abszurdum) sőt, már nem is a +szokott utcákon megyek, hanem romok között... A nap is elkezd lefelé gördülni, ráadásul rohadt gyorsan... Egyre sötétebb minden, és egyre romosabb. Ekkor már biztos vagyok benne, hogy valaki/valami követ. Rohanni kezdek-csak kezdenék, mert mintha ragacsossá válna a tér, csak erőlködöm, de csupán vánszorgok előre. Na ekkor már kezdődik a pánik... hallom is a hangokat, valami cuppogást, meg csoszogást... Futnék, de még mindig mintha kocsonyában sprintelnék, semmi eredmény. Ekkor nem birom ki, hátranézek (pedig ettől hülyét kapok, ha horrort nézek-semmi értelme hátrafelé tekintgetni....), és megpillantok egy vonagló rózsaszines nyálkás valamit. Egyre közelebb és közelebb tekereg, közben undoritón cuppog. Na ekkor már tök sötét van, persze zsákutcába jutok, kénytelen vagyok szembefordulni vele...Érdekes, hogy azt a valamit egyre jobban látom. Már csámcsog is, és akkor felismerem, h egy kva nagy nyelv! Tekereg, cuppog egyre közelebb, és én rettegek, h megérint, vagy megnyal, nem is tudom...
De ekkor szerencsére mindig felébredek, szivdobogás, kézremegés, izzadás...