Ez a topic olyan elhagyatott, gondoltam, írok ide is pár sort
Kezdetben volt Fujiwara, az ő cuccai között kotorásztam a YT-n, így került elő a Death Note kapcsán a Naitomea. És emlékeztem, hogy télleg, mikor az animét néztem, akkor is feltűnt, h ez mien jó kis zene, csak aztán valahogy elfelejtődött. De ha már újra felbukkant, nézzünk tőlük mást is, meg nézzünk más japcsikat is, mert már picit uncsi a régi bagázs. Akkor katt egy csinos pofira, akire folyton rátévedt a szemem, és akiről nem tudtam eldönteni, néni-e, bácsi-e, és a dal nem annyira tetszett (Natsukoi), de Mao elbűvölt, aztán eccercsak azon kaptam magam, h már ötödszörre kattintok az Uso-ra.
Szal Mao egy kecses kézmozdulattal mindenkit lesöpört a színről, és a fülem 3 hétig rá volt szűkülve a hangjára. Kissé meg vagyok rémülve, mert soha, még hamvas barack koromban sem voltam senki miatt olyan megszállott, mint most miattuk, és nem értem, mi történt. Meggaggyantam. Még az olyan carokat is el tudják nekem adni, mint a Migite no spoon. (Szerelmes Mao hangjába? Ki - én?) A hátterem is Mao és Aki, és sose tudom, melyiküket nézzem
Mondjuk Aki után már nem nyáladzom, de hát szép, nézni köll.
A gépem is tele van mindenféle sidszarokkal, de még mindig nem elég. A jútyúbon meg nem átallok ránézni a vocal és bass coverekre. Na, két szóban összefoglalva: SID fevá!
Tudom, monnyak le ^^
Login
Register
FAQ
Search
)
Többnyire jrockot hallgatok, de néha becsúszik más is. Ez az én rövid történetem hogy miért választottam a japán rockot! 
