|
magamra
tőlem szokatlan módon három filmet is megnéztem a mai nap leforgása alatt, és mindhárom olyan volt, amiben Ewan McGregor szerepel ofkorz.
#1: I Love You, Phillip Morris: bevallom, kicsit tartottam ettől a filmtől, hogy túlságosan elferdítik benne azt, hogy a főszereplők melegek, és vagy valami nyálas drámát csinálnak belőle, vagy valami teljesen sztereotipizálót, de nem! nagyon szórakoztató volt az elejétől a végéig, váratlan fordulatokkal és meghökkentő eseményekkel, sok humorral és romantikával - nem volt nyálas, de mégis romantikusabb néhol, mint a legtöbb film, amit láttam, és teljesen természetes az egész. a színészek játékára sem tudok panaszkodni, Ewan McGregor iszonyú tündérien alakítja a "szőke, kékszemű meleg srác"-ot, Jim Carreytől meg nem igazán ehhez vagyok szokva, és talán emiatt nem is éreztem annyira hitelesnek az ő alakítását, mint McGregorét.
mindent összevetve nálam simán megér tíz pontot a tízből, nagyon jó volt ^^
#2: Angyalok és démonok: hát izé... a Da Vinci-kódot láttam, az szörnyű volt, a könyvhöz képest pláne, de itt meg volt az előnye annak, hogy nem olvastam a könyvet, ergo nem tudtam összevetni, mit hol ferdítettek vagy toltak el. alapvetően látványos volt, de lényegében ennyi. a színészi játék feledhető, a sztori úgyszintén, könnyen kiszámítható és amúgy, MI EZ A TÖRTÉNET?!, rengeteg a hiányos és elvarratlan szál, és nem a történetből magából fakadóan, hanem a film hibájából. külön szívfájdalom volt a színészek legtöbbségének olasz kiejtése, plusz néhol olyan ordas nyelvtani hibákat vétettek, hogy a falat fejeltem volna, de ez már abszolút mellékes, csak egy olaszos elbaszott bölcsész nyavalygásai. pozitívumként fel tudom még hozni a csodaszép aláfestő zenéket, de rég rossz, ha csak Róma szépsége és a zene viszi el a hátán a filmet [főleg, ha rólam van szó, nem vagyok az a kimondott igényes filmnéző].
#3: Párnakönyv: hát... öööö... ez mi? O.O lehet, hogy én vagyok ehhez a filmhez kicsi, vagy csak fáradt [hajnali háromnegyed öt körül fejeztem be], de nekem totál nem jött át semmi, hogy miről akar ez a film igazán szólni. külön csalódás volt, hogy ugye McGregorért néztem, de kábé fél órát szerepelt ebben a két órás filmben, de még ez legyen a legnagyobb baj. de nem ez az, hanem az, hogy a sztori számomra túl homályos, nem találom értelmét, kusza, lassan halad, és nem tudni igazán, merre és miért pont oda halad.
mindenesetre a film atmoszférája csillagos ötös, ha már a történetvezetés nem nyűgözött le [főleg, hogy az első fél óra után is csak azt vártam, mikor indul be, de én ugyan várhattam], a hangulata és a képi világ nagyon megfogó, nagyon szépek benne az írásjelek, és hihetetlenül lenyűgöző, ahogyan fel vannak írva egy emberi testre, ha nem lett volna ez ilyen jól eltalálva, végig sem néztem voltam. ez a film nem az én világom.
holnap [vagyis ma] pedig a The Men Who Stare At Goats és a Cassandra's Dream lesz a soros [remélhetőleg, utóbbi még szervezés alatt áll], aztán ha nagyon sok időm lesz, talán a Young Adamet is beélesítem. ^^
_________________ 
|