^ Akkor jó, majd írogatom fel a többit, amint megvoltak a koncertek.
Én is szeretem nézegetni (jó tudni, hogy miket fognak kb. játszani), meg már nagyon várom a pesti koncit!!
És akkor írok az albumról is. Annyira még nem ivódott be/tisztult le a kép nálam, mivel eddig csak 5-6-szor hallgattam meg, de mostmár bátrabban írok róla. Igazából már első hallgatás után is az volt az észrevételem, hogy hiába több mint egy órás a játékidő, annyira érdekes az anyag végig, hogy egyszerűen nem érződik olyan hosszúnak (nekem legalábbis). Pláne pluszpont, hogy a japán változat bookletjében is ott van minden dal szövegének angol fordítása, így még jobban bele lehet merülni a lemez világába/hangulatába.
Mert a hangulat, na az nem semmi! Már az intro megadja a kaotikus alaphangot, ami nagyvonalakban jellemző az egész albumra. Kicsit olyan végighallgatni a lemezt, mint egy hullámvasút: hol csak vonszol szűk terekben, hol végigrobog valami gyorsan változó idegen tájon. Az egész élmény olyan, hogy nehezen lehet dalokra bontani, annyira egybeforrnak (és kavarognak) a témák és a hangulatok. Így, ebben a kontextusban például egészen megszerettem a
LOTUS-t is, amit egyébként meglehetősen közepes dalnak tartottam eddig. Magában semmi különös, de az albumot egyben hallgatva gyönyörű (ugyanígy az
AMON is, bár azt eleve jobban kedveltem).
Persze így is vannak dalok, amikre elsőre felkaptam a fejem: ilyen az elvont dallamos/darálós skizofrén
"Yokusou ni DREAMBOX"..., a könyörtelen
Juuyoku, a lassan építkező, majd kirobbanó
DIABOLOS (engem is a
VINUSHKA-ra emlékeztet, mint sokakat), vagy éppen a záró, megfoghatatlanul csapongó
Ruten no tou.
Szeretném még külön megemlíteni a "csomagolás"-t, azaz a hangminőséget és a vizuális designt. Szerintem sose volt még ennyire bivalyerős, ütős hangzása egy DEG lemeznek se - az más kérdés, hogy ez eddig nem tűnt fel, mivel csak nemrég óta űzik ezt a fémesebb irányvonalat. Sz'al le a kalappal a hangmérnökök és masterelők előtt (nem hiába olyan nagy nevek)! A booklet pedig egyszerű, mégis gyönyörű. Simán fehér háttér előtt fekete szöveg, de érdemes az oldalakat keretbe foglaló számtalan mitológiára, vallásra, és szimbólumra utaló összeállításokat böngészni - nem egyszer segítenek a dalok pontosabb megértésében is.
Összbevéve teljesen elégedett vagyok, sőt! Évekkel ezelőtt nem számítottam a DIR EN GREY-től ilyen komplex, átgondolt, csavaros lemezre. Akárhonnan nézem, nem tudok benne hibát találni (ha csak az nem számít hibának, hogy olyan jó egyben a lemez, hogy mindig végig kell hallgatnom, ha hallani akarom valamelyik dalt xD). Már most érzem, hogy az egyik kedvenc albumom lesz, ezzel nagyon-nagyon magasra tették a lécet.
Login
Register
FAQ
Search
