A Scandal, mely immár hosszú évek óta birtokolja a “Japán legnépszerűbb csupalány rockzenekara” címet még szeptemberben indult minden eddiginél hosszabb európai turnéra, melynek során összesen tíz városba látogattak el. Az alábbi emailes interjút pedig, melyben sok minden más mellett szóba kerültek a legutóbbi kiadványaik, feldolgozás zenekarok, a dalszerzés, az idolok és a csupalány csapatok helyzete Japánban, még az európai körút kezdete előtt hoztuk össze a turnét szervező B7Klan közreműködésével. Az interjú angol verziója a JapanVibe oldalán olvasható / English version @ JapanVibe.
Augusztusban ünnepeltétek a tizedik évfordulótokat… milyen érzés, hogy már ilyen régóta együtt vagytok és milyen volt az évfordulós ünnepség?
HARUNA: Nagyon szeretünk együtt dolgozni és büszkék vagyunk magunkra, főleg arra, hogy ezt a tíz évet tagcsere nélkül húztuk le.
TOMOMI: Nagyon meghatódtam, amikor láttam a közönségünket a tizedik évfordulós koncertünkön és boldog vagyok, hogy a rajongók, a stábunk, barátaink és családunk segítségével elértünk idáig. Az egyik nagy álmunk az volt, hogy egyszer rendezzünk egy saját fesztivált és most ezt is sikerült megvalósítanunk. A fesztivált záró tűzijáték pedig életem legszebb emlékei közé tartozik.
Japánban rengeteg csupalány rockzenekar van az undergroundtól a mainstreamig minden szinten… Shonen Knife, Noodles, Kinoco Hotel, Chatmonchy, Tricot és még sorolhatnánk. Mit gondoltok, miért alakul ennyi lányokból álló rockzenekar Japánban?
RINA: Manapság tényleg rengeteg lánycsapat van nálunk, de mikor mi indultunk még nem voltak ennyien. Azonban minden időszaknak megvolt a maga jelentős lánycsapata, mint a Princess Princess, a ZONE, a Chatmonchy vagy a Judy And Mary… utóbbi mondjuk igazából kilóg a sorból, de ők ettől függetlenül is számtalan lánycsapatot inspiráltak (a JAM egyetlen női tagja az énekesnő Yuki volt, ő ellenben annyira karizmatikus és inspiráló jelenség volt – aki egyébként később máig tartó sikeres szólókarrierbe kezdett – hogy kb. mindenki vele azonosította az együttest). Szóval a régebbi csapatok eredményinek köszönhető, hogy manapság ennyire változatos a felhozatal.
Sokaknak a japán lánycsapatokról elsőre az olyan idolok jutnak eszébe, mint az AKB48 és társaik. Mi a véleményetek róluk, szerintetek van az ilyen formációknak helye a japán zeneiparban?
HARUNA: Az idol kultúra nagyon régóta jelen van Japánban, már a szüleink idejében is voltak idol csapatok és úgy gondolom mostanában az akkori korszak éled újjá és éli reneszánszát. Akkoriban az idolok után a zenekarok felfutása következett és kicsit olyan, mintha amolyan ellenpólusként azóta is ezek a korszakok váltogatnák egymást. Azonban az idolok és a zenekarok közti éles határvonal évek óta mintha egyre inkább eltűnőben lenne.
MAMI: Szerintem is. Manapság idolok rockfesztiválokon lépnek fel, miközben esetenként rockcsapatok írnak nekik dalokat, szóval egymás mellett él a két kultúra, valamint olyan idolcsapat és zenekar közti hibrid formációk is megjelentek, mint például a Babymetal. Különböznek tőlünk, de amíg a közönség hallgatja őket, mert igényesek zeneileg és élvezhető, amit csinálnak, addig nyilvánvaló, hogy van létjogosultságuk és szerepük a japán zeneiparban.
Haruna, egy tavalyi interjúban azt mondtad, hogy Namie Amuro volt számodra az egyik legfőbb inspiráció ahhoz, hogy te is zenész legyél. Mi az ami ekkora hatással volt rád? A zenéje, a karrierje vagy a róla kialakult “erős, önálló nő” kép?
HARUNA: Ezek összessége és az is, hogy ő volt számomra az első olyan kedvenc, akit magamnak fedeztem fel.
A Scandal arról is ismert, hogy hajlamosak vagytok a megszokott hangzásotoktól elkalandozva új dolgokkal kísérletezni, ahogy tettétek ezt a Dobondobondo és Almond Crush mellékprojektek esetében is (ezekben a kislemezeken időnként felbukkanó alcsapatokban duó felállásban kóstolnak bele olyan Scandal-idegen stílusokba, mint például a hip-hop). Van még olyan zenei műfaj, amiben szívesen kipróbálnátok magatokat?
TOMOMI: Engem speciel az akusztikus zene érdekel.
RINA: Vagy például érdekes lenne instrumentális szekciókat is beépíteni a koncertjeinkbe.
Ha jól tudom minden évben rendeztek egy kis versenyt a Scandal feldolgozásokat játszó csapatok számára. Tudnátok erről is mesélni egy kicsit?
HARUNA: Sokat hallottunk azok közül a csapatok közül, akik a dalainkat játsszák és szerettünk volna nekik lehetőséget biztosítani arra, hogy közönség előtt is bemutatkozhassanak.
TOMOMI: Nomeg mi is szeretjük megnézni őket élőben (nevet).
A Best XMAS koncertjeiteken jópár feldolgozást játszottatok a Johnny’s fiúcsapataitól. Ti is Johnny’s rajongók vagytok, vagy miért pont az ő dalaikat választottátok?
TOMOMI: Szokásunk, hogy a barátokkal és kollégákkal közösen évzáró buikat csinálunk és ezeken a bulikon néha karaokézunk is. A Best Xmas pedig kicsit olyasmi, mint egy ilyen évzáró buli, csak éppen a rajongókkal közösen, ezért szedünk elő ott is karaoke kedvenceket.
MAMI: Vagyis azért van, hogy többször is Johnny’s dalokat választunk, mivel azokat mindenki ismeri és tudja énekelni velünk együtt. De nagy jelentősége ezen túl nincs annak, hogy pont azokat énekeljük (nevet).
Vannak “titkos kedvenceitek” a Scandal dalok közt? Olyanok, amik nem tartoznak az ismertebb számaitok köze, de amiket ti mégis nagyon szerettek valami ok miatt?
RINA: Az új lemezről, a YELLOW-ról a Morning Sun nagyon más lett, mint a korábbi dalaink. Egy kis akusztikus dalocska, némi folkos beütéssel és én nagyon szeretem.
HARUNA: A szövegét pedig RINA írta és egyszerre érzek gyengédséget és erőt, amikor éneklem.
A legutóbbi kislemezetek, a Take Me Out július végén jelent meg, erről mit érdemes tudni?
MAMI: A Take Me Out egy rock dal lett, amit én írtam, miközben az járt a fejemben, hogy milyen lesz majd a koncertjeinken élőben játszani. Azt hiszem, hogy a fellépéseink állandó, elhagyhatatlan darabja lesz a jövőben.
A zenéteket sokszor más producerek írják (ez régebben rendszeres volt, utóbbi időben ellenben egyre inkább átvették a lányok a zeneszerzői teendőket is), míg a dalszövegeket ti írjátok. Hogy szoktátok hangulatban, témában összehangolni a zenét a szöveggel? Mennyire dolgoztok össze a zeneszerzőkkel a dalszerzés közben?
HARUNA: Esete válogatja, van, hogy a zene volt előbb és mi írtunk ahhoz passzoló szöveget, de volt, hogy elmeséltük a szerzőnek az elképzeléseinket az adott dalról.
TOMOMI: De volt olyan is, hogy a szöveg volt előbb, mint például az Everybody Say Yeah! esetében.
MAMI: Mostanra viszont már mi is megtanultunk zenét írni, szóval a jövőben kevesebb alkalommal dolgozunk majd külsős dalszerzőkkel.
Amikor egy dalotok animében vagy reklámban szerepel, mi a megszokott menetrend? Ők választanak a kész szerzemények közül, vagy felkérés alapján írjátok meg a számot, igazodva a kéréseikhez?
HARUNA: Itt is esete válogatja. De többnyire inkább a felkérés alapján dolgozunk és igyekszünk a dalt az adott koncepcióhoz igazítani. De van, hogy megmutatunk nekik pár demót és azokból választanak.
Az évek során megszámlálhatatlan sok interjút adtatok mind a hazai, mind pedig a nemzetközi sajtónak. Van olyan kérdés, amit soha senki nem kérdezett meg tőletek, pedig úgy érzitek, hogy érdekes vagy fontos lenne róla beszélni?
RINA: Nem igazán, de az például valahol érdekes, vagy… inkább csak számomra érthetetlen, hogy szoktunk olyan kérdéseket kapni, hogy “ti tényleg jóban vagytok egymással?” vagy “Mondjatok dolgokat, amiket nem szerettek a többi tagban.” Mindig elgondolkodok azon, hogy mire jó nekik, hogy ilyen negatív dolgokat kérdeznek tőlünk. (nevet)
TOMOMI: És kérjük, hogy ne kérdezze meg többé senki, hogy “Mi volt az utolsó botrányos (=scanadlous) dolog veletek kapcsolatban?” Nincs soha semmi botrányos, meg persze ha lenne se beszélnénk róla. (nevet)
