Főoldal » Lemezkritika

Gitárszamuráj rádiópop: MIYAVI – MIYAVI

MIYAVI egyike azoknak az előadóknak, akiknek minden kétséget kizáróan megvan a saját stílusuk, akik mennek a fejük után, újabb és újabb hangzásokba belekóstolva. Éppen ezért részemről eléggé nagy várakozás előzte meg új albumát, pláne ha azt is figyelembe vesszük, hogy legutóbbi nagylemezét, a nyers, zsigeri stílusú WHAT’S MY NAME?-et még 2010 őszén adta ki,... 
Tags:

Utazás a tokiói éjszakába: ENA – Bilateral

ENA itthon leginkább úgy ismert, mint a Hinotama Boy egyik elkövetője, vagyis emiatt drum’n’bass producerként van nyilvántartva, ami végül is igaz is, de inkább csak akkor, ha a producer bő évtizedes pályájának az első felét nézzük, amikor a szóbanforgó d’nb klasszikust is összehozta. Azóta azonban rengeteg más stílusba is belekóstolt, elsősorban a japán... 
Tags: ,

Letűnt idők romjain: Grieva – Oni to kage

A Grieva első albuma volt talán az egyik legjobban várt idei lemezem eddig. Még tavaly nyáron tették közzé a hírt, hogy szinte rögtön egy nagylemezzel nyitnak (ha nem számítjuk a közben megjelent demót, DVD-t, és maréknyi elszórt dalt), és akkor még nem is igazán érdekelt a dolog, aztán viszont – ahogy egyre jobban csepegtették az infókat és előzeteseket – kénytelen... 
Tags:
© 2002-2018 SoundOfJapan+ · RSS · Japán és ázsiai zene + szubkult · Facebook: SoundOfJapan FB