A 2014-es év arról szólt, hogy feltettük Budapestet a KPop turnék európai térképére a Teen Top és a VIXX koncertjeivel, idén pedig egy újabb koreai boyband, a Boys Republic látogatott el hozzánk egy koncert erejéig… ami, ahogy várható volt, nagyon különbözött a korábbiaktól. A két tavalyi csapat ugyanis a legnépszerűbbek közé tartozik ugyebár, mindketten nagyágyúnak számítanak rajongói körökben, így ennek megfelelően nagyszabású produkcióval érkeztek Európába. Nálunk a Petőfi Csarnok hatalmas termében léptek fel, melyet főleg a Teen Top használt ki a több mint ezer fős közönséggel. Szóval rajongók azt kapták, amire számíthattak az ilyen kaliberű csapatoktól: nagyszabású, látványos, professzionális showműsort.
A Boys Republic ellenben nem tartozik a nagy sztárcsapatok közé, volt pár közkedvencebb daluk, mint a Party Rock vagy a Video Game, de a nagy áttörés egyelőre nem érte utól őket. Mivel tisztában voltak vele ők is, hogy kisebb a rajongói bázisuk, így persze a turnén sem a nagy koncerttermeket, hanem a kisebb klubokat vették célba és nagyjából 200 fős közönségekkel számoltak. Nálunk végül a Dürer Kertre esett a választás és ez a klubturnés felállás egyben azzal is járt, hogy sokkal közönségközelibbek, közvetlenebbek voltak a koncertek, mint a két tavaly nálunk járt produkciónál. Nem megközelíthetetlen sztárokként álltak a messzi, elkordonozott színpadon, hanem szó szerint karnyújtásnyira a rajongóktól, olyannyira, hogy az első sorokban levőkkel nem egyszer pacsiztak is a fiúk.
Mivel eléggé újonc csapatról van szó, így zenéjük sincs még olyan hú-de-sok, csak két-két mini-album és kislemez jelent meg eddig tőlük, viszont ha már egyszer eljöttek a messzi-távoli Európába, akkor az itteni rajongóknak nem valami rövidke kis műsort akartak lenyomni, hanem teljes hosszúságú koncertet akartak prezentálni, így pár feldolgozást és két kis extra produkciót is bevettek a programba, hogy kitöltsék a majd két órás játékidőt. A plusz programok közül az egyik a koreai zongorista, Choi Soo Min nagyjából negyed órás vendégszereplése volt, a másik pedig egy kis vetélkedő, amibe, megintcsak az este rajongóközeliségét mélyítve, bevontak öt, a közönség soraiból kiválasztott lányt is. A szerencsés kiválasztottak és a fiúk két csapatra osztva versengtek egymással, a feladat pedig amolyan Activity szerűség volt, ahol egy a játékmester (akit Jay, a turnémenedzser alakkított) által kisorsolt fogalmat kellett elmutogatni úgy, hogy a másik fél rájöjjön, hogy mi az… amiből adódott egy-két nagyon vicces szituáció, főleg az ugrabugrálós, nyuszifüles (Nyúl / Rabbit) és a lánykérős (Esküvő / Marriage) feladványoknál.
A vetélkedő vége egyébként döntetlen lett, majd folytatódott tovább a koncert, ahol persze előkerült a kb. teljes Boys Republic katalógus a már emlegetett debüt dal Party Rocktól kezdve a tavalyi nagy dobás The Real One-ig, meg természetesen elhangzott a legújabb, alig pár héttel az európai kiruccanás előtt megjelent új szerzemény, a Hello is. Ezutóbbi egyébként a lassabb számaik egyike, ami ritkaság náluk, mert ugye, ahogy írtuk a beharangozó hírben is, a Boys Republic egyik védjegye éppen az, hogy a dalaik közt többségben vannak a bulizósabb, tempósabb darabok. Ami a koncerten is érződött: lendületes, pörgős, nagyon jó hangulatú volt az egész program, melybe szépen taktikusan szétszórva helyezték el a lassabb számokat, hogy soha ne üljön le a tempó hosszabb időre.
Persze amellett, hogy ez egy kisebb kaliberű koncert volt, mint a tavalyiak, maga a show itt is maximálisan profi volt, gondosan felépített programmal, a videókból ismert látványos tánckoreográfiákkal és persze az elmaradhatatlan LED fallal, amint végig futott a háttérvetítés, plusz a rövid szünetek alatt kis filmecskék a fiúk koreai mindennapjairól, plusz olyan érdekességekről, mint a jótékonysági akciók, amikben otthon gyakran részt vesznek. Azaz bármennyire is kisebb csapatról volt szó, azt a minőséget ők is simán hozták, ami egy profi koreai pop csapattól elvárható, de ebben a koncertben ezzel együtt is az volt talán a legizgalmasabb, hogy a K-Pop kedvenceket az elérhetetlen messzeségből lehozta a rajongók közé.
Viszont volt még egy dolog, amiben nagyon különböztek a tavalyiaktól: összehasonlíthatatlanul kedvesebbek és közvetlenebbek voltak, mint az eddig itt járt csapatok tagjai, a színfalak mögött sem az idol-gyárakból kikerült tökéletesre trenírozott előadóknak tűntek, hanem egy csapat fiatal fiúnak, akik ténylegesen élvezik, meg szeretik amit csinának. Mondjuk ebben jó eséllyel nagy szerepe van a szintén baromi közvetlen, barátságos menedzsmentjüknek is, ahogy abban is, hogy teljesen mentesek voltak a sztárallűröktől… ez leginkább az előző nap derült ki, amikor elpacsiztak, fotózkodtak a rajongókkal, akikkel összefutottunk a városnézés közben, vagy amikor a nagy viharban letört faágakat szamurájkardként lóbálva kergették egymást az utcán. De a nap legzseniálisabb pillanata kétségtelen az volt, amikor a hotel felé metrózva egy kedves idős néni (aki meglepően jól tudott angolul) megkérdezte tőlük, hogy honnan jöttek és egy perc múlva már hárman állták körbe, cseverésztek vele és a telefonjaikon mutogatták a neki koncertvidóikat, hogy ők bizony egy fiúcsapat a messzi Koreából, majd leszálláskor össznépileg, vigyorogva integettek neki. Egyszerűen imádnivaló jelenet volt és pont az ilyen apróságok miatt maradt meg ez számomra a legpozitívabb élményként a három KPop koncert közül amit eddig szerveztünk, még akkor is, ha ez “csak” egy kisebb koncert volt.
(A cikk a Mondo magazin 2015 augusztusi számában megjelent írás kibővített verziója.)
A koncert előtt készült képeket itt találjátok.
Árvai Réka fotói:
______________________________________________
Case fotói:
Ez nagyon aranyos cikk lett, főleg a nénis része. :)