The Lowbrows

2010 május 22, hétfő - 20:00

A38 (Budapest, Petőfi híd, budai hídfő)

Danger (FR),  Fine Cut Bodies,
Bergi & Svindler, Max Factor



Ez amolyan igazi meglepetésbuli volt: még valamikor áprilisban szúrtam ki a Lowbrowsék myspace oldalán a május közepi európai turnédátumokat, de az első lelkesedés hamar lelohadt, miután láttam, hogy semmi igazán közeli fellépés nincs tervbe véve, kivéve maximum Zágrábot, ami meg azért mégsincs olyan közel, meg egyébként is ehh. De azért persze vissza-visszanézegettem, hátha felbukan valami újabb időpont, de csak nem változott semmi. Aztán május 18-án befutott a heti A38-as hírlevél és mi van benne? Szombaton The Lowbrows a hajón. Persze csak néztem, hogy node ez meg hogy, szóval gyorsan átklikkeltem myspacere, de ott aznapra még mindig egy moszkvai buli volt beírva, a francia Danger oldalán pedig, akivel közösen ment a turné, üres volt szombat. Vagyis esélyes, hogy valami olyasmi lehetett a dolog hátterében, hogy a tervezett, de végül elmaradt orosz kiruccanás helyett szervezte nekik be a pesti kitérőt az utolsó pillanatban a Monkey6 csapata, akiknek az A38 tetőteraszán amúgy is lett volna egy bulijuk aznap.

No, de ez nem is olyan fontos, a lényeg annyi volt, hogy: The Lowbrows Budapesten! És, hogy ez miért annyira jó? Azért mert sokféle japán előadó járt már nálunk, de az ottani klubéletet az utóbbi egy-két évben leginkább meghatározó electro színtér képviselői közül eddig még senki nem keveredett el mifelénk és kezdésnek ráadásul rögtön a legjobbat kaptuk. A The Lowbrows 2008-ban bukkant fel és elképesztő sebességgel kerültek a figyelem középpontjába pár saját számnak, remixnek és az akkor még Japánban újdonságnak számító stílusuknak köszönhetően, amit rajtuk akkoriban szinte csak a másik úttörőnek számító csapat, az 80kidz képviselt odaát. Még abban az évben, decemberben kijött a debütlemezük, a For Whom The Bell Tolls és hamarosan Yeah! név alatt saját partyszériát is indíthattak Tokió egyik legtrendibb helyén, a Club Asia-ban. A csapat női fele, Emi csak a zeneszerzésben vesz részt aktívan, élőben csak a ritka live actek alkalmával bukkan fel, szóval a hamar elhíresült DJ szettekért a másik tag, Chaki a felelős és Európába is ő látogatott el.

A buli eredetileg a tetőteraszon lett volna, de végül a kitartóan vacak idő miatt lekerült a lenti részbe (emiatt részünkről szerencse,
hogy az aznapra eredetileg odaszervezett hip-hop koncert elmaradt), ami azt jelentette, hogy habár így a kellemes, open-air hangulat kimaradt, a buli, a fenti, igencsak limitált hangtechnika helyett megkapta az egyik legjobb hazai hangcuccot, ami azért közelsem volt egy rossz dolog. A hazai fellépőkkel kapcsolatban igazából nem voltam képben, de kis utólagos kutakodás alapján sikerült belőni, hogy az estét Max Factor kezdte, majd a Bergi & Svindler páros folytatta. A nyitás utáni nagyjából egy órában, míg ember se nagyon volt, még relatíve lazább zenéket válogattak, aztán idővel egyre inkább kezdtek előkerülni a súlyosabb partydarabok is. Az ilyesmi bulik törzslátogatói mellé egész népes kis társaság gyűlt össze a fórumos gárdából és a saját bulik közönségből is, node ez nem is csoda, mert a Lowbrows már egy ideje eléggé masszív közkedvencnek számít mifelénk is.

Valamikor tizenegy után páran kiugrottunk kaját keresgéli a környéken és a nagyszerű, jó hírű ZP
mellett sikeresen egy kisebb csetepatéba keveredtünk, de végül szerencsére sikerült épségben visszakeveredni a hajóra. Ekkor még mindig bőven a Monkey6-es páros volt a pultok mögött és végül egy óra körül bukkant fel a színpadon... Pókember. Azaz kezdődött az est fő attrakciója, a live-act, főszerepben a Danger név alatt futó, francia Franck Rivoire-al, aki a Pókember fekete rucijához valószínüleg még véletlenül sem csak véletlenül hasonlító maszkban ugrált hatalmas lelkesedéssel a kütyüi mögött és tolta a mostani trendekhez képest meglepően old-school, néha már-már a nyolcvanas éveket idéző electrót. Fura volt egyébként ilyeneket hallani így, nagyobb mennyiségben, annyira nem divat mostanságban ez a hangzás, amiről időnként inkább ugrott be a Jean-Michel Jarre féle szintiakrobatika (minusz a rá jellemző giccsfaktor), mint bármi ami manapság menő a klubbokban, de talán pont ezért is hatott olyan érdekesnek és különlegesnek az egész. Nomeg azért azon a hangerőn iszonyat partyhangulatot csináltak az egyébként is feelinges, de a myspace-en levő számok alapján annyira nem bulizós zenék. Erre még rásegített a telitalálat vetités is, amiben volt minden tomboló Godzillától Superman pólós, táncikáló Che Guevaráig minden (és ami esélyes, hogy valamelyik hazai vizuálbrigád munkája volt, habár erről nem találtam infót sehol). Az emberünk egyébként nem csak, hogy maszkban, de mellé kesztyűben és pufidzsekiben nyomta le és ugrálta végig az egész bulit, ami azért így nyár közepén, az összegyűlt egész masszív kis tömeg miatt is kicsit katlanszerű hajóbelsőben nem gyenge mutatvány volt.

Chaki
végül kicsivel kettő után bukkant fel a színpadon és kockás ingjében és félretolt sapkájában átvette a terepet. Köszönhetően annak, hogy tavaly nyáron, a Yeah! június végi felvonásán egyszer már volt szerencsém látni őt DJként, nagyjából tudtam, hogy  mire lehet majd számítani tőle: a legjobb fidget house és electro zenékre. És nem is okozott csalódást, simán vette át a stafétát a franciától és pörgette fel még jobban a közönséget. Habár eleinte néha még olyan volt, mintha kicsit bizonytalan lenne, hogy mi lesz a reakció, de amikor látta, hogy a közönség maximálisan vevő a zenéire, hamar elengedte magát és onnantól kezdve már látványosan élvezte ő is a bulit. Ahogy várható volt, stílusilag tényleg megmaradt majd' végig a fidget+electro iránynál, de azért becsúszott pár kitérő is, mint példul a szintiszta old-school diszkóhangzást megidéző Duck Sauce féle Anyway, meg még egy-két hasonló finomság. Szóval kellően változatos, meg úgy általában szenzációsan jó volt az egész szett, simán bizonyította, hogy nem csak üres hype az ami kialakult a Lowbrows körül odaát, Japánban. És a végén jött csak az igazi csúcspont: a két legnagyobb aktuális tokiói klubfavorit, a Dexpistols féle Bird Of Paradise és egy saját track, a zseniális Papa's Got A Brand New Pigbag átdolgozás egymás után. Sejthető volt, hogy nagyrészt nem saját zenéket fog játszani, de abban azért majdnem biztos voltam, hogy a Pigbag remake (ami egy nyolcvanas évek eleji post-punk klasszikus átértelmezése) befigyel majd előbb utóbb, node a Dexpistols darab teljesen váratlanul ért, de ennél a párosnál tökéletesebb befejezést nem igen lehetett volna taláni. Mondjuk ezek után volt még egy szám (ami iszonyat ismerős volt és azóta sem tudok rájönni, hogy mi volt az), de az már inkább azzal telt, hogy a többi DJvel közösen ünnepeltek a színpadon, plusz Chaki csináltatott magáról egy közös képet a hazai hardcore rajongói bázis végig feltünően lelkesen kalimpáló tagjaival és ezzel vége lett az egy órányi Tokyo flashback csodának... csak, hogy a Fine Cut Bodies egyszemélyes különítménye valami brutálisan súlyos dubstep cuccokat a nyakunkba szakajtva vigye tovább a bulit.

Ez volt egyébként Chaki első kiruccanása Európába és a rövid, de eléggé változatos helyeken folyó, még a pont filmfesztiváltozó Cannes-t is útbajtő turnénak a pesti volt a záró állomása. A beszámolók nagyon úgy tünt, hogy szerencsére eléggé jól sült el az egész tengerentúli kaland, szóval remélhetőleg nem utoljára láttuk errefele játszani. Főleg, hogy az ezekben a stílusokban is egyre erősebb japán klubszíntér nem igazán kap sok figyelmet ideát és még pár ilyen turné ezen esélyes, hogy sokat segítene.

 
(teljes méretért klikk a képekre)

lowbrows.com
The Lowbrows@Myspace
Danger
A38

Max Factor

Bergi & Svindler
  

Danger
   

The Lowbrows
  
  
  

Fine Cut Bodies