|
sai-lent 2008 / Depth/Terminal Explosion!! CD-R |
| A japán dubstep színtér
kezdetei 2005 környékéig nyúlnak vissza, amikor a más vonalon már jó ideje
aktív Goth-Trad és a Cycheouts Ghost duó elkezdett kisérletezni a műfajjal
és ezt követően indultak be ott is az idővel egyre sikeresebbé váló partyk
és persze elkezdtek feltünedezni a tehetséges, fiatal producerek.
Mindeközben Goth-Trad befutott Európában is és sorra jelennek meg a 12"
kiadványai a különböző angol kiadóknál, az újoncoknak azonban egy jó ideig
nem igen akadt lehetősége a zenéik kiadására, mivel az otthoni lemezcégek,
az egyelőre még nagyon kicsi közönség miatt nem foglalkoztak a műfajjal, a
nemzetközi közönséghez pedig, részben éppen a kiadványok hiánya miatt, nem
jutottak el. Az utóbbi egy-két évben azonban ez elkezdett megváltozni és,
igaz csak nagyon kis kiadóknál, de több CD jelenik meg. Ezek közül az első
komolyabb kiadvány a 2008 áprilisában megjelent sai-lent CD-R válogatás
volt, melyen három fiatal, oszakai producer 3-3 száma kapott helyt. A CD
gyakorlatilag magánkiadásban jelent meg (a Depth a hármuk közös
partyszervező csapata), a terjesztést pedig AX, a kisérleti elektronikától
az utóbbi időben szintén részben a dubstep felé forduló producer cége, a
Terminal Explosion!! végezte, melytől már korábban sem volt idegen a
műfaj, mivel pár hónappal korábban a Nara városából származó T2R is itt
jelentette meg első mini-albumát. Az évtized elején Angliában kialakult, leginkább a lassabb tempójáról és a súlyos basszusokról ismert dubstep stílus mára nagyon szerteágazó lett és az agresszívabb, agyontorzított számoktól kezdve a nyugisabb, már-már meditatív zenékig rengeteg irányzata van. A válogatáson szereplő producerek inkább az utóbbi vonalnál maradtak és sikerült pár igazán kiemelkedő darabbal előrukkolniuk. A lemezt RHy-s számai nyitják és már rögtön az első is egy egészen különleges szerzemény. A háttérben végig morajló, nyugtalanító zúgást leszámítva szinte kizárólag tradicionális dobok hangjából felépített számnak furcsa, kisérteties hangulata van, olyan érzésünk lehet tőle, mintha valami titokzatos törzs templomában lopakodnánk éjszaka, egy őserdő közepén. A következő szám szintén egy gyönyörű, lassú folyású darab, némileg talán szokványosabb hangvétellel, de a tradicionális hatás itt is megmarad, míg az UnSound-ban a gregorián szerű ének és a lassabb zongorafutamok keverednek bizarr módon a breakcore határát súroló pörgösebb ütemekkel. Ezután következik a lemez abszolút csúcspontja, Tagoo három mesterien felépített, szinén a belassultabb vonalon mozgó szerzeménye, melyek amellett, hogy a válogatáson belül talán a legjobban ragaszkodnak a hagyományosabb dubstep hangzáshoz, az egyedi ötleteknek és megoldásoknak köszönhetően mégis a legkülönlegesebb, legemlékezetesebb darabok. A user-13-t a fenyegető hangulat és a tablafutamok teszik felejthetelenné, a következő szám pedig a torzított basszushangokra ráfeszülő elszállós dallamoknak és a szokatlan hangoknak köszönhetően ragad meg a fejünkben. A személyes kedvenc azonban az utolsó száma, a user-14, amely az egész lemez lesúlyosabb basszusfutamaival büszkéldedhet és a a durva, minimalista kezdés után szépen lassan átalakul egy gyönyörű, nagyon erős klasszikus dub hatásokkal átitatott monumentális, remekművé. A monumentlás darabok egyébként is nagyon jellemzik a lemezt: mindössze egy hét percnél rövidebb szerzemény van és majd minden számban megjelennek a visszhangos hatású hangok és a törzsi dobok, melyeknek köszönhetően folyton újra előbukkan a már emlegetett érzés, mintha valami ősi, gigantikus templom belsejében járnánk. A záró szekció, vagyis az ifjonc Takaaaki számai közül az első kettőben is megmarad ez a hangulat, ő azonban a tablát és a törzsi dobokat nem a dubstep hangzásba építi bele, hanem inkább a kisérleti elektronika felé veszi az irányt és kicsit ki is lógna a lemezről, ha nem lenne meg nála is a tradicionális dzsungelhangulat. Az utolsó szám pedig egy újabb különlegesség: itt is előkerülnek a dobok, itt azonban az előző két darab vonalát folytató kisérleti hangzás valami egészen szokatlan, nagyon absztrakt jazzes elegybe van beleoltva. A sai-lent, amellett, hogy a japán dubstep színtér egyelőre még rövid történetének egy meghatározó fordulópontja, a műfajban otthonosan mozgó embereknek is okozhat pár igen kellemes meglepetést, köszönhetően annak, hogy a három fiatalnak sikerült nagyon egyedi és különleges fogást találnia a stíluson, ugyanakkor másoknak is érdemes bepróbálkozni a lemezzel, mert a kiséletező hangzás ellenére is abszolúte hallgatóbarátak a számok. Remélhetőleg előbb-utóbb valamilyen formában folytatása is lesz a lemeznek, de addig is szerencsére egyre több dubstep kiadvány jelenik meg Japánban, sőt, 2008 végén beindult az első, direkt a műfajjal foglalkozó lemezcég is náluk, szóval nagyon úgy néz ki, hogy végre komolyabban beindulnak a dolgok ott is és talán végre a nemzetközi közönség is jobban felfigyel majd az ottani színtérre. 01.RHy-s: on-2 |
Válogatás