|
Angherr Shisspa 2005 / Skin Graft CD |
| A Koenjihyakkei, japán
(egyik) vezető zeuhl zenekara, már az előző három lemezével is remekművet
alkotott, de engem személyesen a 2007-es, negyedik, Angherr Shisspa névre
keresztelt albumukkal vontak teljesen bűvkörükbe. A zenekar elképesztően
komplex, avantgarde zenei jammelése az egyik legjobb a kategóriájában, és
az egyik legjobb példa arra, miről is szól a zeuhl valójában. A zeuhlt, mint zenei stílust a műfaj alapító bandája a Magma, és énekesük, Christian Vander használta, 'Kobaďan' névre keresztelt kitalált nyelvükben. (Az ő értelmezésükben ez a szó égit, mennyeit jelentett.) A zeuhl elnevezést kezdetben csak egyes, az 'anyabanda' stílusát továbbvivő -sokszor annak tagjait is tartalmazó- francia bandákra alkalmazták, mint pl. a Magma tagokat is felsorakoztató Zao, vagy az Art Zoyd. A zeuhl zeneileg -ahogy azt az említett bandák stílusából kikövetkeztethető- a különböző stílusok, főként az (avantgarde) jazz, a progresszív rock és a klasszikus zenei hatások mesteri módon való ötvözésére, és a bennük lévő lehetőségek kiaknázására törekszik. A műfaj nemzetközi hatása pedig jól látszik abban, hogy rengeteg japán avantgarde zenészt megihletett, köztük Yoshida Tatsuya-t is, aki a szóban forgó zenekar mellett Ruins nevű csapatával is a japán zeuhl mellett tette le a voksát és lett annak egyik legfontosabb képviselője. A "legjobb japán underground dobos" és a "japán zeuhl legjobb és legnagyobb reménysége" címmel illetett dobos utoljára 2005-ben adott ki lemezt Koenjihyakkei nevű zenekarával (igaz, a lemez megjenése óta kijött három DVDjük is), ez képezi a jelen kritika tárgyát. Már a kritika elején érdemes leszögeznem, hogy a lemez nem egy könnyen emészthető / befogadható darab, a japán avantgarde zene és Yoshida Tatsuya zenei világának egy nagyon tömény szelete. Egy LSD-hallucinációs underground fesztivál. Az első megdöbbenést talán az énekesek (az album a közreműködők között egész pontosan négy énekest említ) operahangon való éneklése okozza, ami az első hallgatások alkalmával még elüt a zene többi részétől, de ha sikerül túltennünk magunkat ezen, már közel sem olyan feltűnő és belesimul a zene szövetébe. A másik, ami szokatlan lehet, a zene változatossága. Amint már a bevezetőben is említettem, a zeuhl rengeteg zenei stílus olvasztótégelye, és az album jó példa arra, mit is értünk pontosan ez alatt. A maga szilajságában is elképesztő nyitódal, a Tziidall Raszhisst egy elvetemült flamenco - progresszív rock házasság, amelyre az énekes operadallamai simulnak. Az ezt követő szám, a Rattims Friez már inkább egy embertelen tempójú dobszólóra épülő jazzes fúvós, basszusos darab. A Grahbem Jorgazz a maga négy percével is iskolát teremt; free jazz, komolyzene, hisztérikusan változó ének ütközik egymásnak, hogy a robbanásból valami egészen újszerű szülessen, ami elemi erővel söpör végig a hallójáratokon. A Fettim Paillu hirtelen döngölésbe váltó súlyos hangulatával hódít, mely alá a dobos elképesztően virtuóz módon pörget, hogy valami ortodox kórusokkal dúsított, hisztérikus kitörésbe vezessen, amiből finomabb szalon-jazzbe, majd egy kaotikus befejezésbe érünk. A Qivem Vrastorr egy szeretnivaló, modern népzenei kísérlet, felelgetős énekkel, amelynek (népzenei) vonalát a Mibingvahre is folytatja, a japán helyett inkább az afrikai vonalra koncentrálva, többek közt törzsi dobokra és dorombra hangszerelve, hogy a karneváli hangulatból egy elvetemült free-jazzes improvizációkkal telített befejezéshez érünk. Az Angherr Shisspa egy elképesztően komplex komolyzenei folyam, áriával és improvizációkkal tűzdelt acid trip, alig hét percben. A záró Wammilica Iffirom tovább folytatja az album fő, komplex, de ugyanakkor szabad improvizációkkal teli vonalát, sok billentyűs és fúvós témával. A Koenjihyakkei nem kínál fel sem kegyelmet, sem középútat. Szereted, vagy nem szereted, nincsen járható út a kettő közt, mindkét oldalnak vannak hívei és ellenségei. Mindenesetre ha valaki kíváncsi arra, mihez is kezdtek a japánok a Magma örökségével, mindenképp próbálkozzon be a lemezzel, egyszer mindenképpen. Megéri. 01.Tziidall Raszhisst |
Koenjihyakkei