Nippon
Shoxx #13 2009~Február~27 - 21:00 Kék Yuk (Bp. Fényes Adolf utca 28) DJk: Case & Ji-chan
Viszonylag rég volt már valami komolyabb alapkoncepcióra építkező NS party, így ideje volt kitalálni valamit és az ötlet, vagyis, hogy lehetne csinálni egy inkább a régebbi közkedvencekre koncentráló bulit, gyakorlatilag magától jött. Egyrészt az utóbbi időben egyébként is -méltatlanul- majd teljesen a háttérbe szorult jópár olyan zenekar, mely a régebbi Nippon Shoxx bulikon és még régebbi előzményeiken a legtöbbet játszott közkedvencek közé tartozott, másrészt a Mondo magazin zenei részében szintén ezekről, a nagyrészt a kilencvenes években népszerű, mára jórészt feloszlott zenekarokról van egy egész évben tartó sorozat, szóval a téma adta magát. A felállás ezt leszámítva nem változott: kilenckor kezdés, a nyitás előtt / közben / után mindenféle, a buli zenei világából egyébként nagyon kilógó zenék (a legutóbbi alkalomhoz hasonlóan most is japán dubstep ez-az), majd mikor már fogyogat a fenti sor, kezdés, most éppen a Malice Mizer keringőzős szösszenetével, a Bois de marveilles-el. A hangulat az első egypár szám alatt még némileg langyoska volt, de aztán pár régebbi és újabb közkedvenc után gyorsan felpörögtek a dolgok és habár előzetesen kicsit aggódtam, hogy hogyan fognak működni a régi, ezer éve nem játszott, az újabb vk rajongók közt már nem igazán ismert számok, végülis szerencsére alaptalannak bizonyultak a félelmek. Egyrészt nagyon sokan jöttek el azok közül akik már ott voltak az ősi, Marco Polo Clubos időkben is, másrészt az újak közül is meglepően sokan voltak képben a régebbi zenékkel és a hangulat azokat is elkapta akik nem. Meg hát azért nem véletlen voltak ezek akkora favoritok régen, merthogy kivétel nélkül nagyon jó kis pörgős, bulizós darabokról van szó.
Vannak persze olyanok is a régiek közt, mint például a Malice Mizer, a L'Arc~en~Ciel vagy a Luna Sea, akik mindmáig állandó, kötelező szereplői minden bulinak, de most igyekeztünk tőlük is inkább olyan számokat előszedni, amik ritkábban mennek mostanság, az olyan csapatok ellenben, mint a Shazna, a Baiser, a Siam Shade vagy a Laputa már nagyon rég kerültek elő utoljára. Szintén régebben kihagyhatatlan, viszont már jóideje hanyagolt számok mentek a Dir en grey-től, Pierrot-tól és a Buck-Tick-től is, habár utóbbitól persze a nemrég megjelent új album is előkerült, de volt olyan dal is, ami már ki tudja mióta ott van minden buliban, csak valahogy sose került eddig sorra. Ilyen volt egyrészt a Dué le quartz féle Lily For You, ami a nagy kedvenc Rodeo-hoz hasonóan telitalálat, de eddig valamiért mégis hanyagolva volt, másrészt pedig a nem visual kei, ellenben nagyon retro és nagyon klasszikus Linda Linda a The Blue Hearts-tól, ami Japánban talán az egyik legismertebb és közkedveltebb rock dal, de nemzetközileg is relatíve közismert, jórészt a Linda Linda Linda című 2005-ös film miatt és el is érte a várt hatást: a szám elején megvoltak a döbbent, hitetlenkedő arcok, majd amikor beindult a punkos főtéma, olyan ugrálás támadt, amilyet ritkán látni. Ji mindeközben persze prezentálta a szokásos KPop túladagolást is és a tücc-tücc blokkot, volt egy mini szülinapi party is a backstageben fincsi tortával, a hangulat, meg az utólagos visszhang pedig ritka jó volt. Habár máskor sem szokott különösebb gond, vagy panasz lenni, de most valahogy tényleg minden a helyén volt, nomeg a tavaly nyári, A38-as, Nippon Groove-os csúcs óta most voltunk a legtöbben. Ami megintcsak nem rossz teljesítmény, főleg, hogy minden igyekezetünk ellenére megint nem sikerült a szombati napot megcsípni, pedig eredetileg még azt kaptuk hónapokkal korábban, csak aznap végül egy másik buli volt a Yukban, ami miatt mi előrecsúsztunk péntekre. Csakúgy mint legközelebb, vagyis március 20-án, de reméljük akkor sem lesz ebből gond, nomeg szintén reméljük, hogy április közepén a japán garage rock banda, a Detroit7 koncertjére is sokan eljönnek majd, főleg, hogy az lesz az a koncert ami végre komolyabban beindíthatja itthon a japán zenekarok fellépéseit, köszönhetően annak, hogy a turné szervezője egyébként olyan zenekarokkal foglalkozik, mint a Plastic Tree, az LM.C és a Merry. Szóval nem kicsit fontos, hogy jól sikerüljön. De ennek a beszámolóhoz igazából már nem sok köze van, szóval be is fejezem inkább és jöjjenek a többek által már nagyon várt tracklisták. Kapcsolódó linkek: Tracklista: |