2006~Június~24 - 21:00 Marco Polo Club (Bp. Nyár u. 6) DJk: d4m4g3 & Case
A jóideig csak névleg elkezdődött nyár pont a buli előtt pár nappal ütőtt be úgy igazán, így, ahogy várható volt, lent a Marcoban szauna-szerű hőség uralkodott, azonban ez szerencsére nem riasztott el senkit és újra egy félelmetesen jó hangulatú estét tudhatunk a hátunk mögött, amikor a közel elviselhetetlen hőség ellenére is majd' végig tele volt a tánctér és kinti ücsörgős rész is. Míg az elöző buliban a korábbiakhoz képest relatíve kevés új ember volt, addig most a régiek közül maradtak távol többen is, vizsgák és egyéb ilyen-olyan okok miatt, ellenben rengeteg új arc bukkant fel, köztük meglepően sokan olyanok akik már ránézésre is inkább tartoztak a hazai goth-közönséghez, mint a lelkes fiatal vk-rajongók közé. Hogy ez az egyéb érdekes programok hiányának tudható be, vagy az ld50-en hetekig tündöklő banner eredménye volt, netán a németeknél tapasztalható tendenciák hatása ért el ide, ahol a goth és vk színtér közt kezd kialakulni egy elég szoros kapcsolat, azt érdekes lenne tudni. A lényeg, hogy újra sok érdeklődő volt, akik többnyire látványosan jólérzték magukat és újra hoztuk az utóbbi egypár bulira jellemző 110 körüli látogatottságot. Azt az abszolút pozitív meglepetést, hogy a klub végre
szervizeltette a CD-játszókat, sajna újra sikerült negatívumokkal
ellensúlyozniuk és amellett, hogy a biztonsági-ember viselkedése minden
eddigi szintet alulmúlt, valamint, hogy a wc környékén
milyen leírhatatlan állapotok uralkodtak, még a büfé
A buli egyébként megint már a legelején belendült. A
korábban inkább csak a magam
Maga a buli nem sokkal tíz után kezdődött, amikor d4m4g3
átvette a pultot és egy rövid intro után egy Luna Sea klasszikussal, plusz
egy halom más közkedvenccel pillanatok alatt megalapozta a hangulatot.
Innentől kezdve a szokásos mederben hömpölyögtek az események, egymást
követték a régebbi és újabb favoritok, plusz néhány kevésbé ismert darab.
Részemről most kimaradt pár, az utóbbi egynéhány buliban nagyon bejáratott
új kedvenc, mint a Babylon vagy a lynch., volt ellenben helyette újdonságnak
néhány korábban nem játszott szám, mint a D féle Sleeper, vagy egy
kellemesen elborult Candy Spooky Theater darab, nomeg pár útóbbi időben
megjelent ez-az, pl. új számok a Lucy-tól és Közi-től, valamint pótolva lett
a múltkor kimaradt Buck-Tick mestermű, a 'My Baby Japanese' is. A szokásos
jrock vonaltól csak egykétszer tértünk el, d4m az Aural Vampire számok,
valamint egy újabb Halcali darab
a buli flyere >> klikk Kapcsolódó linkek: warm-up (Case) |
Nippon
Shoxx #5
is
igencsak szájhúzásra adott okot. Egyrészt a régebben relatíve normális áraik
az egekbe szöktek, másrészt pedig, annak ellenére, hogy korábban sokszor a
fogyasztás hiányára panaszkodtak, most elképesztően leamortizált
választékkel indultak neki az éjszakának és már éjfél környékére elfogyott
gyakorlatilag minden, mind az alkoholmentes, mind az alkoholos kategóriából
és valami, már ránézésre is gyanús dobozos löttyön kívül szinte semmi nem
maradt az est hátralevő részére. Ez azonban szerencsére senkit sem zavart
igazán, mert mindenki inkább a táncikálással, beszélgetéssel és a társasági
élet egyéb formáival volt elfoglalva.
szórakoztatására,
nomeg a régóta igérgetett nem-csak-vk/jrock témájú party kisstílű pótlására
beiktatott felvezető szettek a legutóbbi alkalommal váltak úgy igazából az
est részévé. Akkor történt először, hogy már ez alatt elég korrekt módon
elkezdődőtt a pörgés, ami végül elvetemült ugrálásba fajult egy adag
EuroBeat darab alatt. Ennek hatása volt, hogy néhány elvetemült Para Para
rajongó kezdeményezésére most előre betervezett blokk volt EuroBeat zenékből
amikhez a lelkes fanatikusok, plusz néhány érdeklődő betanulta a kvázi
legendás Para Para Paradise sorozatban bemutatott koreográfiákat. A
szokásos, meredek stílusváltásokkal tarkított bevezető szettben volt egypár
szinte már kötelező favorit (WoWa, zundoko), néhány egyéb közkedvenc (Tokyo
Jihen, Yoshii Lovinson), egy-két furcsaság
(Shingo
Mama, vagy éppen a Halcali remix, ami szerencsére így is hozta pont ugyanazt
a hisztérikus hatást, amit az egyik régebbi animecon-on, ahol a hasonlóan
elvetemült videójával együtt sokkolódott töle a közönség), valamint egy
halom random bulizós, nagyon-nagyon táncikabarát szám. Zárásnak pedig a fent
említett Para Para blokk következett. A táncinstruktor szerepét a két
legelvetemülteb PP fangirl, Megumi és Ji-chan látta el és jópáran
csatlakoztak még a mókához: páran szintén betanultak egy-két koreográfiát
előre, mások pedig rögtönöztek és az instruktorok mozdulatait próbálták
lelesni. Vagyis nagyon jól sült el a kezdeményezés és minden valószínüség
szerint folytatása is lesz, aminek köszönhetően a kivülállók számára
valószínüleg eddig is felfoghatatlan anomáliának ható partysorozat, csak még
furcsább és értelmezhetetlenebb lesz.
erejéig,
én pedig Polysics-et játszottam, ami mondjuk a Metronome-al
közös zenei gyökerei miatt nem is áll olyan messze az általános közizléstől.
Természetesen mostanra is jutott jópár szenzációs ruhaköltemény, habár az
irgalmatlan meleg miatt talán kicsit kevesebb mint máskor, valamint volt
némi fanservice is, nomeg egy újabb, talán még a múltkorinál is gyanúsabb,
gumigilisztákkal teletömködött 'torta', csak ezúttal neon-zöld helyett
neon-rózsaszínben. Az utóbbi pár bulin résztvevő japán leány, Misaki viszont
sajnos most volt lent utóljára, mivel nemsokára utazik haza.
színpadra
(amelynek az egyik fele, ahol a zsinórok futnak, a korábbi kábelkirugdosós
tapasztalatok után most le lett zárva egy, a Bush látogatás alatt lelopott
rendőrségi szalaggal), hogy adjak Manson-t, meg Credle Of Filth-et. Nem
sokkal azután, hogy csalódottan távozott, minden valószínüség szerint
némileg felháborodottan, hogy ugyan-ugyan, milyen rettentőmód
felkészületlenek a DJ-k errefelé, felbukkant egy erősen ittas angol túrista,
aki pedig Blink182-t, avagy újfent Manson-t szeretett volna. Nagynehezen
értette csak meg, hogy ilyesmi biza nincsen nálam és arra a kijelentésemre,
hogy ma este csak japán zenék mennek mindössze üres, kifejezéstelen tekintet
volt a válasz, amiből egyértelmű volt, hogy ezen megdöbbentő infókat
tartalmazó megjegyzés jelentésével nem igazán tudtak mit kezdeni a megfáradt
agytekervényei. Némileg elszomorodva leült az illető a szinpad szélére, de a
bulit záró utolsó kis brutálkodás (vagyis a Dir en grey féle Machiavellism
és a Merry féle haraiso) alatti pörgés őt is elkapta és mindenkettőt
végigtáncikálta. A haraiso-ra egyébként tényleg szinte mindenki
berohant
a terembe, aki ekkor még járóképes állapotban volt és olyan tombolás volt rá
mint ami egyébként inkább a buli első pár órájában volt jellemző, mielőtt
még elkezdett hazaszállingózni vagy kifáradni a közönség egy része. Vagyis
ennél jobb zárást nem is nagyon lehett volna elképzelni és még a levezetőnek
berakott, valamikorról a hatvanas évek eleje környékéről származó, enyhe
karibi hatásokkal operáló Chiemi Eri klasszikus alatt is folytatódott a
táncikálás. Ezután már csak az maradt hárta, hogy szépen, kényelmesen
összepakoljuk a cuccainkat, majd mindenki elindult hazafelé, a hűtőkben
várakozó üditők felé. A következő buli időpontját egyenlőre még nem tudni,
de remélhetőleg most nem kell majd olyan sokat várni mint a mostanira.