2005~December~03 - 22:00 Marco Polo Club (Bp. Nyár u. 6) DJk: d4m4g3 & Case
Mint majdnem mindig, ezúttal is belefutottunk egy-két technikai problémába: most éppen a fülhallgatóhoz nem volt csatlakozó, a CDjátszó egypár gombja haldoklott, plusz még egy kontaktos vezeték is volt, ami miatt egy rossz mozdulat elég volt ahhoz, hogy zsebrádiós hangerőre halkuljon a zene. Azonban egyrészt szerencsére sikerült minden problémát több-kevésbé feltünésmentesen kiküszöbölni, másrészt pedig mostanról garantáltan nem ez fog megmaradni emléknek, hanem az, hogy ilyen embertelen jó hangulat még talán egyik eddigi buliban sem volt, plusz, hogy még soha nem volt ennyi ember egyik korábbi vk partyn sem. Pedig a buli előtt nem voltak különösebben bíztatóak az előjelek: az elöző partyn relatíve kevesen voltunk, ráadásul újra sikerült telibetalálnunk egy vizsgaidőszakot és emiatt, valamint egyéb random okokból sokan voltak akik már előre mondták, hogy nem tudnak majd jönni. Ehhez képest végül több mint száztízen voltunk és köztük rengeteg új arc is, ráadásul többnyire nem csak felületes kiváncsiskodók, hanem olyanok akik nagyon is tisztában voltak azzal, hogy mi is az a visual kei.
A buli, ugyanúgy mint legutóbb, hivatalosan tízkor kezdődött, de kilenc környékétől már volt egy kis bevezető mindenféle, műfajilag teljesen vegyes japán zenékkel az enkától, a hip-hop-on át a EuroBeat-ig. Mint ahogy már egy-kétszer korábban is előfordult, most is volt lent egy, a klub feletti hostelből teljesen véletlenül lekeveredett japán vendég. Ahogy várható volt először ledöbbent azon, hogy mi folyik itt és a Kiyoshi Hikawa féle enka favorit, a 'zun-doko' alatt állítólag teljesen elképedve nézett be e terembe, hogy nini, ilyeneket ismernek itt az emberek, sőt még táncolnak is rá...!? Azonban amikor az első meglepetésen túltette magát láthatóan elkezdte élvezni a dolgot és még a pulthoz is odajött, hogy nincs-e esetleg valamink az Orange Range-től (nem volt), a Neon Genesis Evangelion főcímzenéjét, amivel d4m4g3 elkezdte magát a tényleges partyt pedig már nagyvidáman énekelgette kint az asztala mellett és később is bekukkantott még a terembe egy-egy közismertebb szám alatt. Fura egy élmény lehetett neki az biztos. A két kényszerűségből kihagyott buli
Egyébként érdekes volt látni, hogy mennyire változott a közizlés és, míg az
első pár buliban szinte csak a régi nagy kedvenceket lehetett játszani, mint
L'Arc~en~Ciel, Luna Sea,
Persze sokan elmentek már a négyórás zárás előtt, de még akkor is egész szép számmal voltunk az egyébként egyre jobban és jobban leamortizálodó Marco Polo-ban, amikor még egy utolsó, a Dir en grey segítségével elkövetett durvulás után a Puffy legimádnivalóbb számával le lett zárva a buli. Nehéz lesz a mostani partyt túlszárnyalni, de mi meg fogunk tenni mindent, hogy ez sikerüljön és reméljük, hogy legközelebb, vagyis márciusban, a kedvenc törzsközönségünkön kívül újra viszontlátjuk majd azokat akik most voltak először, plusz le tudnak majd jönni azok is akik ezt kénytelenek voltak kihagyni. Alább flyer, banner, nomeg persze az elmaradhatatlan playlistek. a buli flyere >> klikk Kapcsolódó linkek: warm-up (Case) |
Nippon
Shoxx #3
Mondjuk szerencsénk is volt, mert ahhoz képest, hogy
máskor mennyire túltengés van hétvégenként goth, megstb bulikból, most
meglepő módon nem volt semmi az egész városban, így jópáran lejöttek azok
közül is akiket mindkét vonal érdekel, de általában inkább döntenek a goth /
industrial partyk mellett, köztük néhány olyan ember is, akikről nem nagyon
hittem volna, hogy valaha vk rendezvényen látom őket. Többek közt ezért is
szerencse, hogy ennyire jó hangulatura sikerült az este, mivel remélhetőleg
megtetszett a dolog azoknak is akik nem voltak a korábbi bulikon és így
lenéznek majd legközelebb is. Egyébként nem csak itt bukkant fel rengeteg új
arc, hanem egyéb fórumokon és random helyen is egyre többen bukkanak fel
olyanok akik érdeklődnek a műfaj iránt, tehát talán végre nálunk is beindult
valami komolyabb folyamat.
után visszatérő
d4m4g3, aki most laptop-ról nyomta a zenét, többnyire megmaradt a jól bevált
közkedvenceknél, ami nagyon jót tett a hangulatnak, nomeg én így jobban el
tudtam osztogatni a rám eső háromszor egy órában
egy-két kevésbé közismert
klasszikust (mint például Platic Tree... kár, hogy kevesen szeretik őket
mifelénk, pedig nagyon megérdemelnék a figyelmet), néhány requestet (többek
közt a volt Laputa énekes Aki lemezéről egy számot), korábbi bulikban soha
nem játszott zenekarokat (Candy Spooky Theater, lab., Predators, nomeg Aural
Vampire) és persze most is előszedtem egypár dalt a lynch.-től, akik nálam
simán elnyerték idén az év legjobb új vk bandája címet. Vagyis alapvetően a
közkedvencek közé próbáltam becsempészni olyan újabb dolgokat is, amik
nagyon érdemesek a figyelemre, csak éppen (egyenlőre) még nem túl
közismertek nálunk. A fejhallgató hiánya miatt kimaradt egypár dolog, amire
nem nagyon emlékeztem fejből, vagy tudtam, hogy hosszabb intrójuk van, amit
egy buli közepén tanácssabb inkább levágni (mint például a Buck-Tick féle
DTD jó kétperces bevezetője), de szerencsére volt bőven más
helyettük, tehát nem igazán jelentett problémát ez sem.
X,
Pierrot,
stb, addig most már, az újabb vk fanoknak köszönhetően, egyre inkább a Dir
en grey, a DéspairsRay vagy éppen a Vidoll számít a favoritnak. Szerencsére
nálunk továbbra sem jellemző az ami néhány más európai vk közösségben igen,
hogy általános hisztéria alakul ki egynéhány egészen rettenetes és
szinvonaltalan zenekar körül, hanem az újabbak közül is azok válnak igazi
közkedvencekké akikre ténylegesen érdemes is odafigyelni. No persze az
utóbbi időben tapasztalható izlésváltozás garantáltan nem fogja azt
jelenteni ami máshol jellemző, hogy szépen lassan teljesen háttérbeszorulnak
a műfaj klasszikusai, éppen ezért is volt most egy külön egyórás blokk,
amiben csak és kizárólag az elmúlt évtized legjobb és legnagyobb hatású vk
csapatai szerepeltek.