2005~Június~11 - 22:00 Marco Polo Club (Bp. Nyár u. 6) DJk: (d4m4g3 &) Case
Az idei második jrock/visual party hozott néhány újítást a korábbiakhoz képest. Immár több mint két éve szerveződnek a jrock bulik, így ideje volt változtatni egy kicsit, hogy ne váljanak kiszámítható rutineseménnyé a partyk. Először is az eddigi némileg esetlen 'JRock és Visual kei Party' helyett mostantól új, normális néven (Nippon Shoxx) jelentkeznek majd a bulik és igyekszünk mindig szervezni a megszokott, hajnalig tartó zene+tánci mellé valami extra programot is. Ez az extra most egy divatbemutató volt és szerencsére mind ez, mind maga a party nagyon jól sikerüt, a némileg problémás kezdés ellenére. A problémák abból adódtak, hogy az LD-50 párhavonta megrendezett nagyszabású partyja, a Kollektíva különböző kavarodások miatt végülis júni 10 péntekre csúszott, vagyis pont a vk buli előtti napra. Nem nagyon tudtunk ellene tenni semmit sajnos, mivel már rég megvolt az időpontunk az MPCbe, amikor a Kollektíva az eredeti májusi dátumról kényszerből későbbre lett tolva és a szerencsétlen véletlen eredménye az lett, hogy d4m4g3 a hajnalba nyúló party után kénytelen volt lemondani a visual bulit, így egyedül kellett végigvinnem az egész estét ami azért kicsit megeröltető tud lenni. A múltkori tapasztalatokból okulva, mikor a kilencre behirdetett kezdés ellenére tíz előtt gyakorlatilag senki nem volt, most egy órával későbbre csúsztattuk a bulit, de természetesen ennek ellenére most már kilenctől folyamatosan jöttek a vendégek. A bemutató résztvevőivel már nyolc körülre odaértek és ők egy rövid próba után elvonultak készülődni. Tíz körülre (ameddig random japán hip-hop és dancehall zenék szóltak) már egész sokan voltunk és ezután is jöttek az emberek folyamatosan, olyannyira, hogy végülis, beleszámítva a bemutató résztvevőit is (akik jórészt a bulik törzsközönségének tagjai közül kerütek ki), plusz az egypár vendéglistás látogatót több mint kilencvenen voltunk, ami az eddigi rekordnak számít. Ahhoz képest pedig különösen szép eredmény, hogy a közönségnek az a része (leszámítva egy-két vkei iránt elkötelezettebb embert), akik Kollektíván is ott voltak, de szoktak járni jrock bulikba is, most mind kihagyták a partyt, valószínüleg ugyanazon okból mint d4m4g3. A buli első órájában a d4m4g3 által előre összeálított
mixCD pörgött: Schwarz Stein, Moi Dix Mois, Oblivion Dust, ésatöbbi.
Mindeközben a régebben ruhatárként használt hátsó szobában folytak a
bemutató előkészületei, mialatt kint a bárrészben pedig a szokásos,
hostelből leszabadult turistasereg hangoskodott.
A bemutató után egy ideig a pult és az öltöző között rohangásztam, megpróbálva egyszerre keverni kint és fényképezni bent, ez azonban természetesen csak nagyon éppenhogy sikerült, így még egy ideig nem igazán volt élő zene, csak összevissza bepakolt CDk pörögtek. A buli úgy igazából csak éjfél körül kezdődött, amikorra többen, akik inkább csak a bemutató miatt jöttek, vagy valami miatt nem tudtak tovább maradni, már hazamentek, de a szokásos törzsközönség maradt és nagyon jól bírta a gyürődést egész éjjel. Míg múltkor már egész korán kezdtek kifáradni az emberek, most végig pörgés volt a tánctéren. Nem tudom, hogy kint, az ücsörgős részben mennyien maradtak, mert oda egész este nem jutottam ki, de állítólag nem sokan, mondjuk abban, hogy sokan korán elmentek, valószínüleg még a közönség jókora részét érintő, éppen nagyban tomboló vizsgaidőszak is közrejátszott. Zeneileg sok meglepetést nem tartogatott a buli. A
modellek még
A buli négykor ért véget amikor még mindig nagyban folyt a tánci (és nem is tarthatott volna, mivel a megtermett biztonságiőr már jött morogni, pár perccel korábban, hogy ugye eszünkbe sem jut tovább maradni). Zárásnak még lement egy új és egy kevésbé új, de annál zseniálisabb Buck-Tick szám, majd a szokásos levezetőzene következett, ezúttal éppen az Apricots egyik elborult, 50-es éveket idéző retrodalocskája.
a buli flyere (klikk) Kapcsolódó linkek: d4m4g3 Case Megumi's (m)Alice Case |
JRock
/ Visual-kei Party
Tizenegy
után egy kis késéssel végre elérkezett az est fénypontja és miután mindenki
beözönlött a terembe megkezdődött a divatbemutató. A kollekcióért a hazai
kis visual kei közösség egyik prominens, privátban divattervező tagja,
Megumi volt a felelős, a ruhák pedig Lewis Carroll Alice könyveinek
karakterein alapultak. Mikor végül felhangzottak az ezen alkalomra
összeválogatott zenék első hangjai, kinyílt az öltöző ajtaja és felbukkantak
az első modellek. A kollekciót tizennégy modell mutatta be az ideiglenesen
kifutóvá alakult táncparketten, miközben a közönség lelkesen tapsikolt és
örvendezett, ki a pokoli jól sikerült ruhák, ki a csini modellek miatt (a
hostelből letévedt skandináv csoport valószínüleg inkább az utóbbiakat
értékelte). A ruhák nagyrésze csak kiindulási alapnak használta a könyv
szereplőit, de volt pár könnyedén beazonosítható karakter is, mint példul a
folyton ideges nyúl, nomeg maga Alice (akik a könyvhöz hasonlóan itt is
fel-alá kergették egymást).
előre
kérhettek számokat, melyek aztán le is mentek mind, plusz ehhez jöttek még a
helyben elkövetett requestek, nomeg a kihagyhatatlan közkedvencek, tehát
kreativitásra és újdonságokra nem igazán jutott idő, de most nem is ez volt
a cél. Újdonságként szinte csak egy-két éppen aktuális Buck-Tick és
L'Arc~en~Ciel szám bukkant fel, nomeg egy elmebeteg dalocska valamelyik
Crayon Shin-chan rajzfilmből, ami kisebbfajta döbbenetet okozott, de az után
következő DéspairsRay darab gyorsan helyrezökkentett mindenkit. Mondjuk
azért az előzetes requestek közé becsúszott egy-két érdekesebb szám is,
olyan zenekaroktól, akik különben nem szoktak szerepelni a jrock bulikban,
mint példul Acidman, vagy Coaltar of the Deepers.
