A ZP egyik sajátossága a jelképes, 200 forintos belépő, ami hozzájárul ahhoz, hogy boldog-boldogtalan odajárkál (még akkor is, ha a pultok árai közelsem ennyire jelképesek) és egyesek emiatt is aggodalmaskodtak, hogy így majd felhigul a közönség, én viszont inkább jó dolognak tartottam, hogy így legalább azok is el tudtak jönni, akiknek a februári jegyárak túl húzósak voltak, vagy akik csak felületesebben ismerik Krush dolgait és annyit nem ért volna nekik, így viszont mégiscsak leugrottak megnézni, hogy mit is tud ő élőben, ami miatt annyian odavannak érte. A hangechnika engem is aggasztott kicsit, de amiatt reménykedtem, hogy talán azért nem lesz vészes a dolog, mert a ZP láthatólag programszervezésileg belehúzott idén a dolgokba és míg korábban szinte kizárólag hazai előadók léptek fel ott, idén nyárra beszerveztek néhány más elég komoly külföldi nevet is, többek közt olyanokat, mint a Paradise Lost, vagy a Zion Train és gondoltam, hogy ha már egyszer ilyeneket hoznak el, akkor talán a hangosításra is jobban odafigyelnek majd. Az meg szintén pluszpont volt, hogy míg ugyebár a hajón már elővételben elkapkodták az összes jegyet jóelőre és nagyon sokan nem jutottak be, itt, a hely méretei miatt, ilyesmitől nem kellett tartani.

Mivel várható volt, hogy jókora tömeg lesz estére, a nagy tolongást és sorállást megelőzve, már késő délután odamentünk, mikor még a nappali üzemmódban, azaz belépő és kordonok nélkül, szimpla szabadtéri beülős gigabüféként működik a hely és így kényelmesen elücsörögve néztük, ahogy eleinte csak szépen, komótosan, majd egyre nagyobb számban szállingózott a közönség, köztük sok ismerőssel, valamint mindeközben próbáltuk értelmezni az átlagosnál is kétségbeejtőbb biztonsági személyzet különleges viselkedési formáit. Mivel a ZP szabadtéri hely, ezért csak tíz körülig lehet koncerteket tartani, utána már csak helyi DJk ügyködnek, visszafogott hangerőn, hogy a környék lakóival fenntartott egyébként sem túl baráti viszony ne romoljon tovább. Emiatt a programok is relatíve korán kezdődnek, így már valamikor nyolc után célbavettem a színpadot a fényképezőgéppel felfegyverkezve és habár ekkorra már elég nagy volt ott a nyüzsgés, viszonylag simán sikerült egy nagyon jó helyet megcsípni az első sorokban. Egy ideig még valami random háttérzene szólt, majd fél kilenc előtt mozgás támadt a színpad hátsó fertáján és hamarosan felbukkant Krush és rövid előkészületek után felkapcsolódtak a színpadi fények, beindult a háttérvetités és elkezdődött amire mindanyian vártunk. Ekkorra már persze jókora tömeg lett, a színpad elötti rész teljesen megtelt, de a ZP egyéb szekcióiban is sokan nyüzsögtek és a bejáratnál még mindig álltak a sorok.

Az elszállós, jazzesebb, jellegzetesen finom és légies scratchekkel megbolygatott kezdés után egy ideig még az a gerincbizsegetően gyönyörű stílus volt előtérben, ami miatt régen Krush oly sokak kedvence lett, majd fokozatosan kerültek elő az egyre fajsúlyosabb darabok és keményebb ütemek és a későbbiekben már maradt inkább ez az irány és az egyik csúcspont megint az volt, amikor előkerült az a már-már breakcore felé hajló darab, ami az A38-on is akkorát ütött és aminek a brutalitását még fokozta, hogy Krush élőben effektezte és törte még durvábbra az egyébként is agyzsibbasztóan pörgős ütemeket. Ezt egy kis hatásszünet követte, nomeg heves üdvrivalgás a közönség részéről, majd visszaváltott az abstract hip-hop zenékre, de továbbra is inkább a súlyosabb daraboknál maradva. Zeneileg egyébként is nagyrészt hasonló volt a felhozatal, mint februárban, ami persze a két fellépés közelisége miatt várható is volt, vagyis nagyrészt most is az újabb darabok játszották a főszerepet, kiegészítve jópár klasszikus közkedvenccel és néhány meglepőbb húzással. A régiek közt volt többek közt a "Kemuri", nomeg a kb. kihagyhatatlan "Only The Strong Survive", az újak alapján meg azóta is türelmetlenül lesem, hogy mikor bukkan fel valami infó a tervezett új albumról. Abban is hasonlított ez az alkalom a legutóbbi A38-as bulira, hogy ez megintcsak nem hagyományos DJ szett, hanem live-act volt, pontosabban inkább valami, a kettő közt elhelyezkedő dolog. Úgy néz ki Krush is elkötelezte magát az utóbbi években egyre inkább tért hódító Final Scratch mellett, amely lehetővé teszi, hogy a komputeren levő zenéket a hagyományos lemezjátszóra és keverőre kivezetve lehessen kezelni, scratchelni, így egyesítve a bakelit, a CD-s DJ deckek és a digitális file-ok előnyeit. DJ körökben eléggé megoszlanak még mindig a vélemények arról, hogy mennyire jó, vagy nem jó, hogy ebbe, a digitális irányba haladnak a dolgok, de a Krush-hoz hasonlóan nagyrészt saját és nagyon sok esetben kiadatlan, nem, hogy bakeliten, de semmilyen formában nem megjelent zenéket játszó DJk számára mindenképpen nagyon előnyös ez a megoldás, nomeg az sem elhanyagolható dolog, hogy így nem a mázsás lemezdobozt kell magukkal cipelni a hosszú turnék alatt, hanem csak egy laptopot, plusz egy-két kisebb kiegészítőt.

A vetitésről a helyiek gondoskodtak és nem is lett volna rossz végülis, csak némileg zavaró és amatör dolog volt, hogy több esetben régebbi bulik logói és láthatóan nem erre az alkalomra összerakott videóanyagok mentek. A közönség (legalábbis annak a színpad előtt álló része) végig nagyon lelkes volt és ezt láthatólag Krush is értékelte, azt pedig onnan fentről nem láthatta, hogy azért idővel felbukkantak azok a fajta alakok is, akiktől előzetesen tartottak páran, mint például egy igen bizonytalanul álló, poharas sörét a tömegben ide-oda lötykölő suttyó társaság, pár gyanúsan üveges tekintetű egyed és egy szerencsétlen, aki tört angolsággal, rémesen rossz szövegekkel és igen kevés sikerrel próbált bevágódni pár, Amerikából idetévedt, ázsiai származású lánynál. De ezek szerencsére csak kirívó esetek voltak és nem sok vizet zavartak. Az pedig, hogy, az egyébként is végig láthatólag jó hangulatban levő Krush milyen elégedett volt a közönséggel, mutatja az is, hogy a majd másfél órás szett végén, mielőtt az elmaradhatatlan meghajlás után eltünt volna a színfalak mögött, a színpadi asszisztensként is ügyködő managere kezébe nyomott egy fényképezőgépet és vigyorogva beállt a tömeg elé pózolni. Tehát minden előzetes aggodalmaskodás ellenére nagyon korrekt volt az egész este, sőt, pár szempontból még talán túl is szárnyalta az A38-as fellépést, mivel az ottani, fájdalmasan rövid egy óra helyett, itt egy kerekebb és jobban felépített, közel másfél órás szettet kaptunk, a hangosítással sem volt végül probléma, még a szabadtér minden előnye is megvolt, mert a nappali vizonylagos kánikulából estére kellemes langymeleg maradt csak, aminél ideálisabbat elképzelni is nehéz lett volna és habár a hely és az emberek egy része valóban igazolta az előzetes aggályokat, annyira egyik sem volt zavaró, hogy különösebben befolyásolni tudja az este végkicsengését, vagyis azt, hogy ez az egész egy jó kis kiegészítés volt a korábbi, merőben más jellegű Krush fellépésekhez.

Kapcsoldódó linkek:
DJ Krush hivatalos oldala
Zöld Pardon
Videók a ZP oldalán