A visual kei egy különleges, tipikusan japán műfaj, mely még a nyolcvanas évek végén bukkan fel és eleinte a nyugati glam-rock / hair-metal kvázi helyi megfelelője volt, azóta azonban megszámlálhatatlan egyéb irányzat volt rá hatással a goth-rock-tól és electro-industrial-tól kezdve a csilli-villi popzenéken keresztül a jazz-ig, vagy éppen a tradicionális zenékig és ebből a nagy keveredésből mára kialakult egy kiterjedt, szinte áttekinthetetlenül sokszínű és sokrétű szubkultúra. Zeneileg végtelenül változatosak az ide tartozó bandák, de egy, a glam-rock-os gyökerekig visszavezethető tulajdonság összeköti őket: a külsőségek, a smink, a kosztümök és a színpadi show kiemelten fontos szerepet kap mindegyiküknél. A műfaj köré az évek folyamán szerteágazó szubkultúra alakult ki, külön öltözködési stílussal, magazinokkal, élevitellel, ami sokáig teljesen ismeretlen maradt Japánon kivül, azonban az Internet térnyerésével egyre többen és többen figyeltek fel a sajátos jelenségre világszerte és felbukkantak az első elkötelezett rajongók külföldön is. Később ez a folyamat felgyorsult, majd az utóbbi 2-3 évben robbanásszerű megugrott az érdeklődés és a jelenség kezd egyre megkerülhetetlenebbé válni világszerte.

Sorra jelennek meg a CDk európai és amerikai kiadásban is, a sikeresebb zenekarok közül több most már rendszeresen jár külföldre, hosszas, teltházas turnékat lenyomva és nyugaton is megjelentek a szubkulturára kiegészítői, ezek közül is elsősorban a különleges, egyedi öltözködési stílus. Mára az ilyen téren európai központnak szímító Németországban több zenei magazin rendszeresen, nagy terjedelemben foglalkozik a témával, tv-műsorok taglalják a jelenséget és ezrével találunk rajongókat szerte az országban, de Franciaországban, Skandináviában és több más helyen is hasonló a helyzet. Hozzánk, mint minden, ez a műfaj is lassabban gyűrüzik be, pedig a 2003 tavaszán megtartott első hazai visual kei és egyéb japán rockzenékre koncentráló party az első ilyen jellegű rendezvények közt volt Európában. Azóta folyamatosan vannak bulik, egyre növekvő és egyre elkötelezetebb közönséggel és mostanra jutottunk el odáig, hogy egy visual kei banda Budapestet is beiktatta a turnéprogramjába.

A 2003-ban alakult Gram-Maria kinézetileg talán leginkább a korai goth-rock zenekarokat idézi, míg zenéjük a dallamosabb metal felé húz leginkább, komplex, nagyszabású kompozíciókkal, melyekben a tömény gitárhangzás, a szintetizátor és az énekes Shi-no karakteres hangja játssza a vezető szerepet. A zenekar másik stabil, állandó tagja a szintis Sayo, míg a két gitáros, a basszusgitáros és a dobos személye folyamatosan cserélődött az évek során. (A jelenlegi felállás: Rai és Keiji - gitár, Yuna - basszgitár és Yasu - dobok.) Tavaly látogattak elöször Európába, de akkor mindössze egy koncertet adtak Lengyelországban, most viszont egy több országot érintő turnéra térnek vissza és ennek keretein belül lépnek fel Budapesten is a Vörös Yuk-ban. Az immár négy éve tartó Nippon Shoxx party-sorozathoz és a japán electro-goth banda, a Euthanasie tavaly decemberi koncertjéhez hasonlóan ez az esemény is a soundofjapan.hu és az LD50 közös szervezésében jött létre és a koncert után természetsen hajnalig tartó afterparty is lesz, japán rock, visual kei, goth és industrial zenékkel, a bulikból már ismert két DJ, Damage (ld50.hu) és Case prezentálásában.