DJ Krush

2010 június 3, szombat
Zöld Pardon

2010 október 26, kedd
A38
+ DJ Bootsie & VJ Kemuri, Sadant, DJ Ozon

"Nah, már megint itt van ez a DJ Krush..." - legyinthetnénk fásultan és akár jogos is lehetne a dolog: az abstract hip-hop mestere október végén idén harmadszor (!) járt nálunk. Először még áprilisban, a Pécsi Egyetemi Napok meghívottjaként látogatott ide, majd júniusban a Zöld Pardonban, most pedig az A38-on játszott. Ráadásul, a pécsin kívűl, egyik hely sem volt újdonság számára: a ZP-ben először két éve vendégszerepelt, az A38-on pedig most játszott harmadszor, de még ezeken kívűl is járt nálunk kétszer, szóval összesen... ha jól számolom 2002 óta most nyolcadszor lép kis hazánk földjére kedvenc hip-hop művészurunk (a korábi látogatások beszámolóit innen lehet előbogarászni). Vagyis, az elcsépett szófordulattal élve, tényleg akár ide is költözhetne már, annyit jár ide. Ezért van, hogy akár jogos is lehetne egy olyan vélemény, hogy megkopott már kicsit a varázslat, meg, hogy már nem olyan nagy esemény egy-egy Krush vizit, mint régebben volt. Azonban amig olyan szetteket kapunk tőle, mint amilyet a két idei budapesti látogatásakor, addig nekem aztán garantáltan nem lesz ilyen gondom: tőlem aztán járhatna ide hetente is, akkor is vevő lennék rá.

Mivel a ZP-s este beszámolója nyáron a nagy hajtásban kimaradt, ezért most, az újabb fellépés kapcsán kettő-az-egyben stílusban pótlom azt is, meg egyébként is: érdekes is összehasonlítani a két alkalmat, mert ennél különbözőbbek nem is lehettek volna. Mikor Krush két éve először játszott a meglehetősen felemás hírű szabadtéri helyen, egy eléggé tipikus szettet kaptunk tőle, ami sokban nem különbözött attól amit pár hónappal azelőtt a hajón prezentált, leszámítva azt, hogy hosszabb volt, most viszont, habár az eleje fele még nem lehetett sejteni semmit, finoman szólva is meglepet mindenkit. Az előző alkalommal bevált taktikát követve már jóval kezdés előtt odamentünk, kikerülve a későbbi tömeget és sorbanállást és a bárpult környékről hallgatuk a zenéket amiket valami hazai DJ nyomott, a hip-hop-tól a dubstep-ig. Már vagy tíz perccel a kíírt hetes kezdés előtt mozgolódás támadt a színpadon, felbukkant a pult mögött Krush eltéveszthetetlen sapkás alakja és hamarosan felhangzottak a jellegzetes belassult ütemek és finom scratch-ek. Habár ekkor még nem volt akkora tömeg, mint két éve, lehet amaitt is, mert nyárközéphez képest eléggé hűvös idő volt, de később persze megint zsúfoltságig megtelt a jókora helyszín, Krush pedig újfent extrahosszú, két órás szettel kedveskedett az egybegyűlteknek.

Az első órában egy-két kis kitérőt leszámítva a tipukus Krush hip-hop témákat kaptuk, a gyönyörű, elszállós számoktól az elborultabb, kisérletibb dolgokig, majd a szett fele környékén jöttek az első váratan kanyarok, volt egy kis karibi hangulat is, meg egy rakat egyéb olyan dolog ami nem igazán megszokott tőle. Mondjuk ez még önmagában annyira nem lett volna meglepő, máskor is volt már, hogy hasonló kalandozásokkal dobta fel a szettet, de aztán mindig visszatért a saját stílusához, itt azonban nem ez történt. Hanem egyszer csak kikötött a latinosabb beütésű house dolgoknál és... le is ragadt ennél a vonalnál. Egészen a végéig, leszámítva az utolsó kb. tíz percet, amikor pedig átváltott drum'n'bass-re, ami mondjuk már egy fokkal kevésbé volt tőle meglepő. De ha volt valami amire soha nem számítottam volna egy Krush fellépésen, az az, hogy átmegy funky, diszkó-house örjöngésbe az este, de (amellett, hogy speciel szeretem is az ilyesmi zenéket) pont emiatt jött ki annyira iszonyat jól a dolog, mert maximálisan a meglepetés erejével hatott. Nomeg persze, azért mégiscsak Krush-ról van szó, vagyis, ahogy az elvárható nem a vacakabb house dolgokat tolta, hanem csupa jobbnál-jobb darabot, de az egészben mégis a közönség reakcióinak a kettőssége volt a legérdekesebb: voltak akik ledöbbentek és kicsit csalódottnak, kiábrándultnak tűntek, mindeközben a közönség másik részét, az első meglepetés után látványosan nem érdekelte, hogy elvileg itt most mindenféle bólogatós, max középtempós dolgoknak kellene menni, hanem csak hagyták, hogy elkapja őket a hangulat és nagyonszerűen elbulizgattak, Krush pedig láthatóan roppantmód élvezte a helyzetet, hogy kicsit elkalandozhat a tőle elvárt műfajoktól.

Szerencsére azért bőven az elégedetlenkedők voltak kevesebben és hatalmas ünneplés és taps köszöntötte Krush-t, amikor perce pontosan két óra után pár trademark scratch kiséretében lehúzta az utolsó számot is, majd meghajolt, csinált pár közös fotót a közönséggel és végleg elbúcsuzott tőlünk. Utána megint egy hazai DJ pakolgatott lemezeket, méghozzá nem is akármilyeneket (Sukh Knight!), de eddigre egyrészt már az eső is eleredt, másrészt pedig ezek már csak a ZP este tíz utáni gyerekbarát hangerején mentek, szóval nem maradtam ott sokáig. Az utólagos visszhangok persze ugyanilyen kettősek voltak, az viszont kiderült belőlük, hogy nem csak itt kalandozgatott el ennyire, hanem már lent Pécsen sem teljesen a megszokott dolgokat játszotta, csak ott éppen nem house-al, hanem dubsteppel lepte meg a közönséget.

Bő két hónappal később derült ki, hogy nem kell sokat várnunk az újabb itthoni Krush fellépésre, amire a mester másik kedvenc budapesti helyszínén, a ZP-től kb. két percnyire található A38 hajón került sor és ami olyannyira volt más, mint a nyári bulizósabb meglepetés-party, amennyire csak lehet. Itt persze, ahogy az A38-on szokás, egész kis rendezvényt kerítettek a fő fellépő köré, ami az eredeti felállás szerint azt jelentette, hogy egy közös, DJ Bootsie/VJ Kemuri szett nyitotta és DJ Ozon zárta volna az estét és ehhez csaptak hozzá még idővel egy Sadant nevű, szintén hazai bandát. Ami tök jó kis line-up, csak mondjuk kedden, kilences kezdéssel egy kicsit azért necces volt ennyi fellépő. Node, nem is ez a lényeg, hanem, hogy milyenek voltak.

A Sadant fél tíz fele kezdett és igazából nem sokat vártam tőlük. Belehallgattam a számaikba myspace-en és az alapján olyan úgy tünt, mintha a kilencvenes évek közepén fénykorát élt, Tricky, Portishead és Massive Attack által fémjelzett trip-hop műfajt próbálnák nagyon erős fáziskéséssel és nem különösképpen fantáziadúsan feléleszteni, élőben azonban abszolút pozitív csalódást jelentettek. Egy rapperrel, egy énekesnővel és full élő felállással játszanak: basszgitár, dob és két billentyűs, közülük az egyik kiköpött olyan, mintha most lépett volna ki valami '70-es évekbeli nyugatnémet krimiből. Zeneileg kellemesen változatosak voltak és jó érzékkel váltogattak a lendületesebb hip-hop és az élőben sokkal meggyőzőbben hangzó trip-hop témák közt, szóval végülis nagyon nem bántam meg, hogy őket is bepaszírozták a fellépők közé. Szűk negyven perc, meg egy hosszúra nyúlt átszerelés után kezdett a DJ Bootsie / VJ Kemuri páros, akiknél viszont sajna kissé fordított előjelű volt a csalódás. Itt az előzetes elvárások nagyok voltak: Bootsie-t tartják az egyik legjobb hazai hip-hop DJnek, producernek és én még soha nem láttam élőben (leszámítva egy réges-régi, még az eredeti zenekarával, Az Árral Szembennel közös fellépést), szóval kiváncsi voltam, de valahogy nem igazán győzött meg amit aznap összehozott. Nem volt rossz sem, persze, meg voltak kifejezetten ütős részek is, de nekem valahogy sok volt az üresjárat, sok volt a semmi-extra track és úgy egészében nem tudott megfogni a zene, a vetités pedig megintcsak nem volt több annál, amit egy átlagos VJ szokott nyújtani egy átlagos buliban. Mondjuk a közönség többi része láthatólag jól elvolt a zenével, szóval lehet csak én nem voltam erre a random törtütemezésre ráhangolódva aznap.

Tíz perc híján éjfél volt, mikor Krush a színpadra lépett, de előtte még a hajó állandó porondmestere mondott pár mondatot felvezetésként, pontosabban átadta Krush üzenetét, aminek a lényege az volt, hogy nagyon szereti a magyar közönséget és szeretne többet zenélni, mint az elvileg általános egy-másfél óra, de ezért cserébe lenne most egy kérése, hogy mindenki rakja el a kamerákat, a fényképezős, videózós telefonokat és figyeljen arra amit játszik és merüljön el a zenében. Persze én is eltettem a gépet, csak a legelején és a legvégén löttem gyorsan egy-két képet és már ebből a bevezetőből sejteni lehetett, hogy itt most alighanem valami egészen mást kapunk majd mint nyáron. És valóban, az akkori kisérletezgetés helyett most a lehető legszíntisztábban kaptuk azt, ami miatt Krush jó másfél évtizeddel ezelőtt az egész világon ismertté vált és ami miatt a abstract hip-hop legnagyobbjai közt tartják számon azóta is. Lusta, belassult, gyönyörű ütemek, hol vokállal (volt persze többek közt Final Home, Danger Of Love, meg Meiso is), hol anélkül, hibátlan átkeverésekkel és a hírneves légies scratchekkel egy egységes, lenyűgöző egésszé olvasztva. Hihetetlen atmoszférát teremtett a zenéivel, amit csak fokozott a színpadot végig lassú, színes fénynyalábokkal pásztázó világítás, már csak a süppedős fotelek és kanapék, nomeg a hetvenes évekbeli retródíszletek hiányoztak a tökéletes lounge hangulathoz. Nem is nagyon lehetett volna itt mit fotózgatni, sok látnivaló nem volt (ellentétben mondjuk a Jaku turnéval), itt most nagyon nem az volt a lényeg és írni is nehéz bármit, mert nem is igen történt semmi ebben a két órában, azt leszámítva, hogy ennél töményebb, esszenciálisabb Krush szettet tényleg nem nagyon lehet elképzelni sem. Most egyáltalán nem volt semmi stílusbeli kalandozás, csak a legvége felé volt egy kis vicces lazítás, amikor a belassult törtütemek közé beúszott a Queen féle We Will Rock You alapritmusa, majd maga a szám is, kicsit kicsavart, hip-hop ütemekre átültetett verzióban, utána pedig a Led Zep féle Whole Lotta Love és egy AC/DC klasszikus hasonlóan átkeverve, majd még egy Billie Jean és már kanyarodtunk is vissza a fővonalhoz. A végén persze kaptunk még egy kis ráadást is, majd megint megvolt a már-már kötelező fotózkodás a közönség előtt és újfent elbúcsuztunk Krush-tól, aki ezen az estén egyértelműen az eddigi itteni szettjei közül az egyik legemlékezetesebbel ajándékozott meg minket.

Ekkora azonban már éjjel kettő volt, így a levezető-szett így hétközben egyébként sem túl hálás feladatát ellátó Ozon-t már nem vártam meg. Azt pedig, hogy nem csak én vagyok úgy vele, hogy tőlem aztán jöhet ide Krush akármikor, akárhányszor, az is tökéletesen bizonyítja, hogy ahhoz képest, hogy ugyebár bő negyed éve volt itt utoljára, az A38 oldalára ez alkalommal is kikerült a minden jegy elkelt felirat. Szóval reméljük meg is tartja ezt a jó szokását, hogy ilyen gyakran boldogít minket, habár az sem lenne éppen utolsó dolog, ha végre újra nekiugrana a stúdiómunkának és kiadna egy új albumot, mivel a legutóbbi, a Jaku, több mint hat éve, 2004 nyarán került a boltokba.

(teljes méretért klikk a képrekre!)

DJ Krush
A38
Zöld Pardon