A Boris Budapesten

2011 július 22, péntek, Dürer Kert

(A cikk eredetileg a Mondo magazin 2010 szeptemberi számában jelent meg. Szöveg: BenyoBoy, képek: Case.

A japán experimental rock nagyágyúja, az idén négy nagylemezzel jelentkező Boris, amely 2008 után végre újra tiszteletét tette hazánkban, 1992-ben alakult Tokióban, eredetileg négy taggal (Atsuo, Wata, Takeshi és Nagata). A banda, mely nevét a Melvins legendás, '91-es Bullhead című lemezének nyitódalából kölcsönözte, rengeteg stíluselemből táplálkozik: drone, ambient, noise, doom, sludge, stoner, a ’70-es évek pszichedelikus rockja és olyan előadók és együttesek voltak rájuk hatással, mint a Venom, Sleep, Melvins, Nick Cave és Nick Drake. Első lemezük 1996-ban jelent meg Absolutego címmel, amin egy gigászi, több mint egy órás szerzemény kapott helyet. A súlyos és zajos sludge és doom metal alapjaira építkező lemez sajnos nem fért bele az akkori japán underground szcénába, így egy indie labelhez verődtek és masszívan elkezdtek külföldre is nyitni. 2001-ben szerződtek le az amerikai Southern Lord Recordshoz, akik a világ más pontjain segítenek az együttes promóciójában és lemezeik terjesztésében. Az első lemez után Nagata kilépett, és ekkor alakult ki a jelenleg is változatlan felállás: Takeshi (basszusgitár, gitár, ének), Wata (gitár, ének), Atsuo (dob, ének). A banda kisérletezéseinek, változatos lemezeinek és gyakori megjelenéseinek hála elég nagy, széleskörű és nemzetközi rajongótáborra tettek szert. A '96-os debütjük óta 16 nagylemezt adtak ki, valamint 3 koncertlemezt, és 11 olyan albumot, amit olyan más előadókkal készítettek közösen, mint a legendás Sunn O))), Ian Astbury (a Cult énekese), Keiji Haino, Michio Kurihara, vagy a japán zajmester, Merzbow akivel eddig 6 lemezt készítettek. Legnagyobb durranásukat a 2005 év végén megjelent Pink albummal érték el, a rajongók és a kritikusok egyaránt imádták, a Blender és SPIN az év lemezévé választotta 2006-ban, és a híresen szigorú Pitchfork Media is beválasztotta a 10 legjobb albuma közé abban az évben. A 2008-as Smile hasonló, ám mérsékeltebb sikereket ért el, idén pedig négy új lemezt készítettek, amelyből kettő alaposan felkavarta a banda körüli ideiglenes állóvizet! A zajos és súlyos, elvont rockhoz ugyanis nem voltak restek pop és electro elemeket is belecsempészni új számaikba (New Album, Attention Please), ami minden eddiginél változatosabb és elvontabb anyagot eredményezett, amit viszont a keményvonalas rajongók többsége már nem is tudott megemészteni. Nekik ellenpontozásként jött ki a stoner rock stílusú Heavy Rocks folytatása, aki meg zajokra éhezik, annak ott a Merzbow-al közösen készült Klatter. Hogy az idei évben mennyire nem pihent a japán trió, az abból is látszik, hogy ennyi izgalmas lemez megjelenése után nem sokkal már itt is voltak Európában és nálunk is, a Skalar Music jóvoltából. A Dürer Kert-es koncert július 22-én volt, a színpadot elvileg a cseh Saade-val osztották volna meg, akik végül nem jöttek el, így viszont egy közel két órás gigakoncertet kaptunk, az idei év legjobbjaiból, néha visszatekintve három alapművükre is.

A koncert barátias hangulatban zajlott, mivel sajnos nagyon kevesen jöttek el, viszont szellősen mindenki el is fért, és tolakodni sem kellett, hogy testközelből szemlélhessük az eseményeket. A merchpultnál (ahol kazettákon és bandanákon kívül meg lehetett vásárolni a Rainbow gyűjtői kiadását potom 57000 forintért) kellemes beszélgetések alakultak ki, a türelmetlenkedők pedig szemügyre vehették a színpadon felsorakoztatott hangszereket, hangfalakat, és a több tucat effektpedált és torzítót. Bátran kijelenthetem, hogy a felszerelés alapján nem nagyon maradt olyan hang, amit ne tudtak volna gitárjukból előcsavarni. Amint felcsendült aktuális slágerük, a Riot Sugar intrója, az apró kis közönség már csápolt is, persze a lassú és több tonnás riffekhez méltóan lassú és egész testes bólogatással! A közönség láthatóan jól szórakozott, és bár sok kontakt nem volt, az együttes tagjai is láthatóan élvezték, mindenki beleadott mindent. A dobos Atsuo úgy verte a hangszert, hogy azt hittem, szétesik, de minimum a cinek széttörnek, a mögötte látható hatalmas gongot pedig szintén nem dísznek rakták oda. A mindig csodálatos Wata, mint a banda egyetlen hölgy tagja szintén remek volt, pontos gitártémáival, amit néha megszakított egy kis billentyűs kitéréssel. Takeshi hajkoronája alól nem nagyon láttuk az arcát kivillanni, de kétnyakú, fejnélküli gitárja (ami egy basszusgitár és "sima" gitár szerepét is betölti) és gyönyörű hangja páratlannak bizonyult, csak úgy, mint a vendég, Michio (Michio Kurihara - Ghost, White Heaven, YBO2, stb) aki Gibson SG gitárjával felszerelkezve töltötte be a szólista szerepét. Őrület, miket nem játszott nekünk! A két órás koncert ellenére nagyon hamar elment az idő, és bár az ének szerintem kicsit halk volt, egy bitang jó koncertet láthattunk egy igazi kuriózum képében, amit biztos sosem felejtek el!

setlist:
01.Riot Sugar
02.8
03.Statement
04.Attention Please
05.Party Boy
06.Flare
07.Spoon
08.Missing Pieces
09.Window Shopping
10.1970
11.Pink
12.Aileron